Kereső toggle

Az államnak tanulsz

Totális központosítás az oktatásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

10 ezer pedagógus elbocsátásával és 633 iskola bezárásával járhat a jövő szeptembertől bevezetendő köznevelési törvény - a szaktárca titkos háttérszámításai szerint. Ez az érdekvédőket igazolja, akik szerint az iskolák államosítása nem a színvonalemelést, hanem a bezárásukat és az elbocsátásokat szolgálja. Úgy tűnik, a kormány e téren is megelégelte az elmúlt 20 év demokratikus kínlódásait, és teljes hátraarcot hirdet a kádári központosítás és a nemzeti-keresztény ideológia jegyében.

A pedagógusok az iskolák államosítása, várható bezárások, elbocsátások miatt, az egyetemisták pedig a tandíj és a röghöz kötés miatt mentek nemrég az utcára. Az ideológiai összecsapás a képviselőkre vár, és úgy tudni, módosító kormánypárti javaslatok tömkelegével beélesített, komoly küzdelem várható mind a köznevelési, mind a felsőoktatási törvénytervezetek parlamenti vitáján, amelyekre előreláthatóan decemberig sor fog kerülni, elébe menve egy esetleges januári kormányátalakításnak. A témában a kormánypártok is rendkívül megosztottak, a szemléletbeli skála a miniszterelnök támogatását is bíró „őskonzervatív" kereszténydemokratáktól a Pokorni Zoltán nevével fémjelzett liberális-konzervatív középutasokon és önkormányzati ellenérdekeltségeken át egészen a liberális pólusig terjed. Orbán Viktor köztudottan a teljes központosítást helyesli, több ízben célzott arra, hogy a poroszos nevelés híve, miként arra is, hogy az se lenne probléma, ha öt állami egyetem maradna az országban, és a többit a piac éltetné. Mendrey László PDSZ-elnök, aki tart a jogszabályok várható minőségétől, lapunknak úgy fogalmazott: egy dolog, hogy elmaradt az érdemi társadalmi egyeztetés, de már az is óriási előrelépés lenne, ha olyan törvény születne, amelyben legalább a kormánypártok egyetértenek.

Mint ismeretes, a rendszerváltás egyik vívmánya a decentralizált, önkormányzati fenntartású általános iskolák rendszerének létrehozása volt, majd 2005-től indult meg az oktatásban a Magyar Bálint-féle modernizáció. A mostani köznevelési törvény korszakváltás címén teljes visszarendeződést hirdet a hetvenes évek oktatáspolitikájához. Teszi ezt a szakma széleskörű támogatása mellett, miután az integrációra, kompetenciafejlesztésre, differenciált oktatásra és hasonló gyerekközpontú elvekre épülő modernizációs kísérlet túl keserves erőfeszítésnek bizonyult a szemléletmódjában évszázados beidegződéseket átörökítő pedagógustársadalom többsége számára - legalábbis ez derül ki Nahalka István oktatáskutatónak, az Országos Közoktatási Tanács tagjának blogjából. Nahalka úgy véli, rendszerváltás ide vagy oda, a társadalmi viszonyok nem sokat változtak a felülről diktált korszerű módszerektől, igazából átalakítani sem kell semmit, mert a mélystruktúrák változatlanok: az iskolák többségében mindmáig az 1978-as központi tanterven alapuló OM kerettanterv szerint tanítanak.

Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár legutóbb Kőbányán okosította a helyi pedagógustársadalmat a kormány által elfogadott törvénytervezetről, ahol arra a szónoki kérdésére, hogy mi a garancia az életpálya 2014-es bevezetésével járó, több száz milliárdot felemésztő béremelésre, egyben meg is adta a választ: „a kormány tisztessége" - mire a színházteremben szűnni nem akaró nevetés moraja futott végig.

A tiltakozó szakszervezetek szerint az iskolák államosítása nem a deklarált színvonalemelést, sokkal inkább az intézménybezárások és elbocsátások megkönnyítését szolgálja. Ezt a célt támasztja alá a Figyelőnet által nemrég ismertetett titkos minisztériumi háttérdokumentum is, melynek vészforgatókönyve a köznevelési törvény bevezetése esetén 73 milliárdos megtakarítással, 633 iskola bezárásával és több mint 10 ezer tanár elbocsátásával számol, mégpedig a pedagógusok óraszámemelése, a tanköteles korhatár 16 évre való leszállítása, a demográfiai csökkenés és a felső tagozatok összevonása révén. Csak a tanköteles korhatár csökkenése miatt utcára tett képzetlen gyereksereg 2015-ig 73 milliárd forint megtakarítást jelent. Másik oldalról összesen 717,31 milliárd forint többletköltséggel számol a tervezet 2015-ig, de egy kormánypárti szakértő szerint ez felmehet 1000 milliárdra is.

A kereszténydemokrata elképzelés ellenzői abban egyetértenek, hogy a megkezdett reformokat korrigálni kellene, nem pedig végképp eltörölni, szembemenve ezzel a nemzetközi tendenciákkal is. Márpedig az illetékesek nyilatkozatai és a törvénykoncepció legfőbb tételei ezt körvonalazzák: totális központosítás várható, mégpedig az iskolák állami fenntartásba vétele, a tantervi szabályozás központosítása, a tankönyvek egységesítése és a pedagógiai szakszolgálatok átalakítása révén. Esélyteremtés helyett elitista oktatást teremt, a nemzeti középosztály kinevelésére koncentrál, korán szelektálná a diákokat, rövid távú gazdasági érdekekhez igazítja a szakképzést, és erősíti a közoktatásban az elkülönítés lehetőségét. Nevelési elve a fegyelmezésre, a büntető, buktató, kizáró szemléletre épül. A kiterjedt központi irányítás és kontroll révén minimalizálja az intézmények és pedagógusok önállóságát, a tananyagot a kompetenciák elé helyezi, valamint a kötelezően biztosítandó fakultatív hitoktatással szembemegy az állam és egyház szétválasztásának elvével. Mindezt egy nagyon zavaros nemzeti ideológia jegyében teszi - állítják mérsékelt és radikális kritikusok.

„Arra van esély, hogy bizonyos kérdésekben a Hoffmann Rózsánál életközelibb frakciótagok, polgármesterek leszavazzák a minisztériumi elképzeléseket, és az is igaz, hogy kevés módosítóval ezen a törvényen nem lehet javítani, csak sokkal" - mondta el lapunknak egy kormánypárti szakértő. Úgy látja, a parlamenti vita egyik fő gócpontja az eddig is sokat vitatott finanszírozási elv, azaz a működőképesség fenntartása lesz: az önkormányzati és a költségvetési törvényt nézve egyelőre nem derül ki, hogy az iskolák fenntartására visszaszerződő települési önkormányzatok - számuk egyelőre nagy -, milyen feltételek között vállalhatják majd át a feladatot, milyen kompetenciákat (vezetőkinevezés stb.) kapnak vissza, illetve ehhez milyen források állnak majd rendelkezésükre. Az állami normatíva eddig az iskolák összkiadásának legfeljebb a felét tette ki, ehhez mintegy 300 milliárd forintot a helyi önkormányzatok tettek hozzá. Most még kérdéses, hogy az állam mennyit vesz el a helyi adókból, hogy a cehhet egymaga állni tudja, s ez miként hat majd azokra a településekre, akiktől egyáltalán van mit elvonni.

A kormánypárton belül is vitás a kérdés, Pokorni például központi bérfinanszírozást, nem pedig fenntartóváltást vagy túlközpontosított tantervi szabályozást emlegetett. „Rugalmasabb, megengedőbb tantervi szabályozásra lenne szükség, s a jól működő rendszerekhez - érettségi, középiskolai felvételik, nyelvoktatás stb. - nem kellene hozzányúlni. Tetejébe a 3 éves kortól való óvodáztatási kötelezettség 30-40 ezer férőhely, azaz új intézmények létesítésével terheli az önkormányzatok kiadásait" - mondja forrásunk. Hozzáteszi: kétfajta elgondolás van: az egyik, hogy nyesegessünk a tervekből, és csak lépésenként vezessük be őket. A másik megközelítés, hogy majd ezt az 1000 milliárdos többletigényt mind elvesszük az önkormányzatoktól - és ez a valószínűbb variáció egyelőre.

Másik vitás pont a szerkezeti átalakítások kérdése. Az egész napos iskola koncepciója valójában csak a napköziztetés kiterjesztése, és köszönőviszonyban sincs a fideszes elképzelésekkel az iskolaotthonos rendszerről, ami mellesleg a differenciált oktatás fő terepe lenne. Ha utánaszámolunk, a mindennapos testnevelésóra még akkor sem biztosítható, ha egy általános iskolában hajnaltól késő estig párhuzamosan zajlanak a tesiórák - figyelmeztet a szakember.

A szakképzés átalakításában, 3 éves képzéssé való „lebutításában" is markáns a véleménykülönbség, ez esetben a Fidesz-KDNP valamint a VOSZ-NGM között. 30 ezer gyerek jár ma szakiskolába, köztük 8-10 ezer lemorzsolódik - nekik megoldás lehet egy rövidített szakiskolai képzés. De a többség motivált, az eddigi 4 éves képzés rendszerében megfelelő, tovább építhető szakképesítést tud szerezni - véli forrásunk, aki szerint nyilvánvaló, hogy abból az átírogatott régi törvényből, amit egy év alatt összeraktak, azután egy hét alatt megkurtítottak, nem lehetett koherens szöveget csinálni. Így a végleges változat véleménye szerint olyan lett, mintha a hatályos törvénynek minden 2. oldalát kitépték volna.

A törvénykoncepció elvei

„Magyarország fejldéséhez és messzire mutató sikeréhez mindenkor új magyar gondolatokra és egyenes magyar beszédre van szükség.”
„A közösségi nevelés célja tehát nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni.”
„A Nemzeti Közösségi nevelésrl szóló törvény megalkotásának az a tétje, sikerül-e úgy átszervezni a rendszert, hogy az alkalmassá váljon a munkát tisztel, magabíró, korszerŐ tudással rendelkez, s önálló magyar gondolkodásra képes emberek nevelésére, akik elkötelezettek a nemzeti közösség alapvet értékei iránt.”
„A Nemzeti Közösségi nevelés ügye tehát elválaszthatatlan kötelékkel fonódik össze nemzetünk sikerességének sorskérdésével.”

Rektorok:ŰműködésképtelennéŰválhatŰaŰfelsoktatás

Akárcsak a közoktatásban, úgy a felsoktatásban is 1985-től indult meg egy demokratizálódási folyamat, s a rendszerváltás után kiszélesedett az intézmények önállósága, eltérbe került a hallgatói jogvédelem. A felsoktatás expanziója az ezredforduló környékén, Pokorni Zoltán minisztersége idején gyorsult fel: megszüntették a Bokros-csomag általános tandíj-kötelezettségét, bevezették a korszerŐ diákhitelrendszert és egyéb ösztönzket, így 1998–2002 között 280 ezerrl 380 ezerre emelkedett a felsoktatási hallgatók száma. Az oktatásszociológusok „tudásplázákról” beszéltek, a felsoktatást egy terebélyes szolgáltatórendszerként írták le, ahol éles verseny folyik a hallgatókért. Megtérül társadalmi befektetést emlegettek, mondván: a diplomások egészségesebbek, többet keresnek, és magasabb adót fizetnek.
De hazánk nem került az élbolyba, sem a diplomásarány, sem a tudásszint tekintetében. A kormány 2020-ra kötelezte el magát a 30 százalékos diplomásarány elérésére, miközben az EU-s cél 50 százalék. A diplomások számának növekedése világszerte a gazdasági fejldés záloga, a technikai fejldés következtében a különböz szakmák egyre magasabb szintŐ tudást igényelnek. A kereszténydemokratákkal ellentétben Pokorni Zoltán például nem a diplomások számát csökkentené, hanem a diplomák összetételén változtatna, az intézményrendszer átstrukturálását, a vidéki fiskolák profiljának a felsfokú szakképzést javasolta. Egy sokrétŐ felsoktatási rendszeren belül megersítené az elitképzést (kutatóegyetemek) éppúgy, mint a nagy számú, felsfokú képzést igényl szakmák oktatását. Kérdéses, hogy egy kizárólag állami finanszírozású rendszerben ez hogyan valósítható meg, különösen, hogy a Széll Kálmán-terv 30+86+86 milliárdos elvonásokat helyezett kilátásba a következ 3 évben.
Szakértk szerint nem tudni pontosan, milyen felsoktatásban gondolkodik az államtitkárság, csak annyi biztos, hogy kevesebb pénzt szeretnének hatékonyabban felhasználni a célra. Az NGM egyszerŐ irányelvei alapján 2014-ig 53 ezerrl 30 ezerre csökkentik a felvett állami ösztöndíjas hallgatók létszámát, és a költségtérítéses képzések árát eltolják a teljes önköltség irányába. Továbbá az állami és magánintézmények számára egyaránt központilag határoznák meg az indítható szakokat és a hallgatói keretszámokat is, s egységes kritériumok alapján 2015-ig tudományegyetemekre és fiskolákra bontanák ket – a mai egyetemek beolvasztásával vagy fiskolává minsítésével, tekintet nélkül az európai oktatási térségbe való beilleszkedésükre. Az állami ösztöndíj szerzdéses feltétele pedig a hazai munkavállalás lesz.
A felsoktatási rendszer szétaprózódásának okát sokan a fejkvótaszisztémában látták: a hallgatók után járó úgynevezett képzési normatíva eddig az intézmények bevételének 50 százalékát tette ki, így azok abban voltak érdekeltek, hogy minél több hallgatót felvegyenek. Amennyiben ezt felváltja a minisztériumtól függ, 70 százalékos intézményfinanszírozás, az – az ellenzk szerint – nem a minség, hanem a politikai kapcsolatok szerinti elosztáshoz vezet. Úgy tudni, hogy a reáltudományos képzések és a vidéki intézmények megmentése mellett a finanszírozási hangsúly az állami szférában foglalkoztatottak (oktatás, egészségügy, közigazgatás stb.) képzésére helyezdik, s kevésbé az olcsóbb, de népszerŐ képzésekre (jogász, közgazdász). 10 éven belül egyébként pusztán demográfiai okokból várhatóan 100 ezerrl 60 ezerre csökken a felsoktatásba jelentkezk száma, így elkerülhetetlen lesz az intézmények tömbösödése – csak nem mindegy, hogyan.
A törvényszövegezk a minség zálogának az intézményi autonómia eltörlését és a hallgatók felé való „bekeményítést” tekintik: visszahoznák a szóbeli felvételit, és megszigorítanák a tanulmányi és vizsgarendet. Számos fórumhoz hasonlóan a Magyar Rektori Konferencia is sürgs egyeztetést kér. Mint azt a szaktárcának címzett levelükben kifejtik: az elnagyolt törvénytervezet célja egy központilag közvetlenül irányított, a felsoktatás tartalmi kereteit és mindennapi mŐködését rendeleti úton szabályozó rendszer létrehozása, ami a magyar felsoktatás teljes mŐködésképtelenségéhez vezethet.

Olvasson tovább: