Kereső toggle

Mégis lesznek kórházbezárások?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Államosítaná a kórházakat a kormány, és csak az alapellátást, illetve a kórházhoz nem kapcsolódó járóbeteg-ellátást szervezhetnék az önkormányzatok a jövőben. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke nemcsak a központosítást, hanem az intézménystruktúra átalakítását is szükségesnek tartja. Ez számos esetben kórházbezárást jelentene, amit a kormány már többször igyekezett cáfolni - mérsékelt sikerrel.

A fekvőbeteg-ellátás központosítása után szükségszerűnek mondott intézményracionalizálások - a köznyelvben: kórházbezárások - tervezete heves politikai, szakmai és társadalmi feszültségeket gerjesztett már az előző ciklusban is. Mi az indoka és a realitása ennek az elképzelésnek?

- Tulajdonképpen hat dolgot kellene elvégezni a közeljövőben a magyar egészségügy érdekében. Az egyik a racionalizálás, aminek az első fontos döntése az állami tulajdonba vétel, mégpedig azért, mert így lehet a legegyszerűbben megoldani, hogy csökkenjen a kórházak száma, és a struktúra is változzon - az állam önmagával talán nem kerül komoly vitába.  A következő a feladatok újraosztása, ami annyit jelent, hogy nincs mindenhol helye a speciális műtéteknek, ezeket központi intézményekbe kell telepíteni, az egyszerűbb beavatkozásokat pedig a háziorvosnál vagy járóbeteg-ellátónál, esetleg egynapos ellátásban kell elvégezni. A harmadik pont a területek újraosztása, területi ellátásszervezőknek kell biztosítaniuk, hogy világos betegutak legyenek. Ezek után a meglévő pénzt újra kell osztani, mert borzasztó egyenlőtlenségek vannak az országon belül. A hatodik teendő pedig az egészségügyi életpályamodell kidolgozása: pénzben, rangban, előrehaladásban jövőképet kell kínálni a dolgozóknak.

Ez logikus, és egyes elemeiben már számtalanszor tárgyalt elképzelés, de a kérdés még mindig az, hogy nem fognak-e ezek az elképzelések felhígulni a politikai és szakmai egyeztetések során. Ha például arról lesz szó, hogy minden második kórházat bezárnak, az jelentős érdeksérelmeket fog okozni.

- Kevesebb kórházra van szükség, de ezt nem bezárással, hanem összevonásokkal, integrációkkal vagy funkcióváltással kell elérni. Természetesen lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, hogy ez vagy az az ellátás nem ott lesz, ahol eddig, és a dolgozónak máshová kerül a munkahelye, vagy a betegnek utaznia kell a beavatkozásért. Ezt egy jó kommunikációval kell kezelni.

A tervezet felhígulása reális veszély, hiszen ez minden eddigi egészségügyi reformkísérletnél megtörtént. Éppen ezért lényeges, hogy az állam lesz a tulajdonosa minden fekvőbeteg-ellátó intézménynek, és nem Y polgármesternek és X polgármester asszonynak kell megegyeznie egymással arról, hogy melyik kórház milyen szolgáltatást nyújtson.

Említette, hogy a finanszírozásban nagyon nagy különbségek vannak az egyes régiók között, és a gyakorlat is azt igazolja, hogy a gyógyulás esélye nagyban függ attól, hogy hol betegszik meg az ember. Éppen az Önök intézménye (a Borsod megyei kórház - a szerk.) fogadta be például azt az agyértágulat miatt sürgős beavatkozásra szoruló pácienst, akit korábban már két kórház visszautasított forráshiányra hivatkozva.

- Az évtizedek során ilyen-olyan lobbik nyomán alakult ez így ki. Például Nógrád megyében 10 ezer lakosra 1300 egységnyi finanszírozás jut, miközben Budapesten 3900 egység, Hajdú-Bihar megyében pedig 2800 - miközben minden magyar állampolgár egyforma. A pénzek újraosztásának az intézményrendszer átalakításával arányosan kellene történnie. Ezenkívül új forrásokra is szükség van, hiszen egyhavi finanszírozás hiányzik a működésből. Ilyen pluszforrás a hamburgeradó is, még akkor is, ha jócskán felhígult.

Mindebből mi lenne a beteg haszna?

- Lehet, hogy többet kellene utaznia a páciensnek egy adott speciális beavatkozásért, de ennek fejében a jól felszerelt egészségcentrumokban biztonságosabb szolgáltatást fog kapni a legjobb szakemberektől. Ha kisebb problémája van, akkor pedig az alapellátást veheti igénybe a lakhelyéhez közel. Ilyen módon az egészségügyi ráfordítás jobban hasznosul.

Egyes politikai nyilatkozatok szerint előfordulhat, hogy az egészségügy kevesebb pénzhez jut, hiszen nem a várt ütemben fog növekedni a gazdaság, és nagyobb lesz az államadósság. A kereszténydemokrata Pálffy István szerint az egészségügynek tűrnie kell.

- Erre azt tudom mondani, hogy a rendelkezésekre álló forrásokhoz lehet csak szabni az ellátást. Ha kevesebb lesz a pénz, akkor a struktúrát szűkíteni kell. Tudomásul kell venni, hogy az egészségügy nem Münchausen báró, nem tudja a saját hajánál fogva, vagyis pusztán a belső erőforrásai révén kiemelni magát a mocsárból.

Olvasson tovább: