Kereső toggle

Márciusi színes

Az ünnepen is „hozták magukat” a parlamenti pártok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén sem okoztak csalódást a parlamenti pártok: március idusán ezúttal is a pártpolitikai aktualitásokról szóltak az ünnepi beszédek. Orbán EU-elnökségünk ellenére Brüsszelnek szólt be; az MSZP az európai szocialisták frakcióvezetőjét „igazolta le”; az LMP elvesztette a sajtószabadság fáját; a Jobbik pedig a zsidókat (is) betelepítő IV. Béláról nevezte el nemzetmentő tervét.

Ott, ahol százhatvanhárom évvel ezelőtt a pesti ifjúság többek között a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését követelte, ma a magyar nép leginkább egy új alaptörvény megalkotását tartja szükségesnek. Legalábbis ez derült ki Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédéből.

A Nemzeti Múzeum előtti körúton idősek és fiatalok, többgyermekes családok több ezer fős tömege volt kíváncsi az ünnepi műsorra. A várakozás során fiatalokat kérdeztünk arról, hogy ma miért lenne érdemes forradalmat csinálni, azonban az optimista válaszokból kiderült, hogy miután a kétharmados forradalom már lezajlott, s a folyamatok jó irányba haladnak, ilyesmire nincs szükség.

A miniszterelnök a „rabok tovább nem leszünk" esküt ma is aktuálisnak tartva párhuzamot vont a '48-as történelmi hősök tettei és a mai események között. Beszédében fölemlegette, hogyan álltak ki Magyarország mellett az említett eskühöz hűen, amikor - elmondása szerint - kiebrudalták a Nemzetközi Valutaalapot, amikor a nyugdíjrendszert kiszabadították a tőzsdecápák karmai közül, amikor segítettek az árvíz és

a vörösiszap károsultjain, illetve amikor nem törődtek azokkal az alantas és hazug támadásokkal, melyek Brüsszelben érték hazánkat.

Megtudhattuk azt is, hogy a jelenlegi alkotmány a kommunista rendszer jogfolytonosságát hivatott biztosítani, illetve, hogy Európában egyedül mi nem voltunk képesek a rendszerváltozás után új alkotmányt létrehozni. „Véget vetünk a húszéves bizonytalanságnak! Felhatalmaztuk képviselőinket, hogy megteremtsék egy új rendszer alapjait, hogy Magyarország végre a miénk legyen" - mondta miniszterelnökünk.

Beszédében Orbán azt is kifejezte, hogy az új alkotmány csak a hajó törzsét adja. A haladáshoz olyan hajtóművekre is szükség lesz, mint a Széchenyi-, a Széll Kálmán- vagy éppen a Nemzeti Munkaterv, mely utóbbi - elmondása szerint - arra hivatott, hogy mindenkit, akit csak lehet, visszahozzon a munka világába. Orbán Viktor szerint ezek a hajtóművek fogják kiemelni országunkat onnan, ahová nyolc év alatt süllyedt. „Megéreztük az összetartozás erejét, nem fogunk többé átmeneti életet élni. Újra olyan reményeink és céljaink lehetnek, amelyek naggyá teszik a nemzetet."

„A nemzeti érzést kellene erősíteni az oktatásban, illetve erkölcstant, hittant kellene bevezetni az iskolákban" - ezt már két fiatal válaszolta lapunk azon kérdésére, hogy szerintük milyen pontokat kellene tartalmaznia az új alaptörvénynek. Egy külföldről hazaköltözött egyetemista szerint viszont nem a törvényeken, hanem az emberek politikához, társadalmi kérdésekhez, munkához való hozzáállásán kellene elsősorban változtatni, szerinte a nyugati társadalomhoz képest ezeken a területeken vagyunk igazán nagy lemaradásban.

MSZP: fiatalok nélkül

A forradalom ünnepén a szocialisták a Pilvax közben tartottak megemlékezést. Az öt utca találkozópontjában összegyűlt, néhány ezres tömeg túlnyomó többsége a középkorú és a nyugdíjas korosztályt reprezentálta. Fiatalokat csak elvétve találtunk, egyikük - mint lapunknak elmondta -, hat év után először vette a fáradságot, hogy részt vegyen a megemlékezésen. „Elképesztő dolgok történnek az országban. Ilyen például a vármegyék visszaállítása, ispánok kinevezése. Egyre fontosabb az ellenzéki hangok megszólalása, az elindult folyamatokkal szembeni harcos kiállás" - jelentette ki. Egy másik szimpatizáns, András (huszonnégy éves) az ünnep üzenetét firtató érdeklődésünkre úgy felelt, hogy a szabadságért minden nemzedéknek meg kell küzdenie. Ezért tiltakoznunk kell az alkotmány erőszakos megváltoztatása, a gazdagokat preferáló adórendszer és a sajtószabadság korlátozása ellen. „Nem hagyhatjuk, hogy egy egyszínű, egypárti médiatanács bármit megtehessen azzal a sajtóorgánummal, amely nem szimpatikus a számára" - mondta.

A rendezvény egyik fő szónoka, Martin Schulz, az EU szocialista frakciójának vezére szintén az új médiatörvénnyel szemben foglalt állást. „Egy demokráciában a média ellenőrzi a hatalmat, nem pedig a hatalom ellenőrzi a médiát" - jelentette ki ünnepi beszédében. Schulz néhány hónapja egyike volt azoknak, akik az Európai Parlamentben is tiltakoztak az újjáírt médiatörvény ellen, s akiket Orbán Viktor brüsszeli programbeszédében magyarellenességgel vádolt.

A frakcióvezető hangsúlyozta: egy rossz törvényt kritizálni kell, és ez távolról sem a magyar népet érintő állásfoglalás. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke egy teátrálisan átadott márciusi 12 ponttal „jutalmazta" a szónokot, amelynek az első pontja világosan megfogalmazza a sajtószabadság és a cenzúra eltörlésének követelését. Az elnök üzenetében úgy fogalmazott, hogy a szabadság olyan, mint a levegő, amelynek hiányát csak akkor vesszük észre, amikor azt elvonják tőlünk és fuldokolni kezdünk. Márpedig „a demokratikus intézmények eltiprása és a nehéz helyzetben lévők érdekeinek semmibe vétele" ilyen folyamat, és az 1849-es „olmützi, oktrojált alkotmány szörnyű emlékét" idézi. Az elnök szavai szerint „a leszámolással való fenyegetés, a közhatalmi intézmények elfoglalása és a független intézmények lerombolása után beteljesedni látszik az alkotmányos államcsíny terve". A Magyarországra kényszerített új alkotmány pedig csupán egyetlen céllal készült: hogy hosszú távra biztosítsa egy szűk politikai elit hatalmát - állította a magyar szocialisták elnöke.

Egy kis LMP

Negyed órával a kezdés előtt - szigorúan statisztikai szempontból nézve - a tömeg drámai növekedést kezdett mutatni az LMP 1848-as forradalmi megemlékezésének helyszínén. Néhány pillanat alatt másfélszeresére, majd csaknem háromszorosára duzzadt a rendezvényére érkezettek száma: 10:45-kor a két szimpatizánshoz előbb egy, majd néhány perc elteltével újabb két újságíró csatlakozott, ezzel együtt összesen tehát már öten várták annak kezdetét. Az arányok a rendezvény végéig nem változtak: minden megjelent LMP drukkerre egy-másfél médiamunkás jutott, ám a helyszínre kivezényelt tíz-tizenkét rendőrrel, és a tömeg közé elvegyült kéregetőkkel együtt sem sikerült még csak meg sem közelíteni a száz fős létszámot.

A program rövid volt, de legalább nem tartott sokáig. Az újságírókat minden jel szerint sikerrel csalogató sajtóközlemény szerint a résztvevők „először a tavaly ültetett fákat gondozzák, majd ünnepi beszédet mond Szél Bernadett szóvivő és Schiffer András frakcióvezető is. A megemlékezés déltől kerékpáros emléktúrával zárul". Ami a fákat illeti, a tavaly a párt 12 pontjának mementójaként plántált 12 csemetéből az idei évet már csak 11 érte meg. Kérdésünkre a szimpatizánsok egyöntetűen állították, hogy a sajtószabadság fája volt az, amelyik időközben jobb létre szenderült.

Szél Bernadett szóvivő és Schiffer András frakcióvezető beszéde sem terhelte túlzottan a szimpatizánsok nyilván sűrű időbeosztását: Himnusszal, beköszöntővel, beszédekkel és lezárással együtt is alig tizenkét percig tartott az ünnepi megemlékezés. Schiffer megemlékezett a szabadságharc idején kiadott olmützi, oktrojált alkotmányról - párhuzamot vonva a mostani alkotmányozási folyamattal: „jelen pillanatban alkotmányozás címén az alkotmányiság felszámolása zajlik" - jelentette ki. A folytatásban a politikus a sajtó szabadságát és elszámoltathatóságot követelt.

A párt fiatal, huszonéves szimpatizánsai nem égtek forradalmi lázban. Kérdésünkre, miszerint várható-e szerintük a jövőben hazánkban bármilyen forradalom, sokféle választ adtak. Legtöbben úgy vélték: ez semmilyen formában nem elképzelhető - még külön rávezető kérdések hatására sem volt köztük olyan, aki a környezettudatos nevelés hatásaként „zöld forradalmat" várt volna a magyar háztartásokban.

Néhányan azonban kifejezetten apokaliptikus képet festettek: előbb Kata, a rendezvény egyik szervezője, majd Péter (aki az LMP-s zászlók osztogatásáért felelt) is aggodalmának adott hangot: mindkettejük szerint „éhséglázadások" várhatóak. Kata külön kiemelte a közmunkaprogramok átszervezését, mely, mint mondta, borsodi falvakban emberek százainak adott munkát, és ahol azt sikerült jól megszervezni - például élelmiszertermesztésre fordítva - az önkormányzatok költségeit is csökkenteni lehetett az iskolák élelmezésének ilyen típusú megoldásával.

Vona és az alvilág

A Jobbik meglehetősen választékos „programcsomagot" készített hívei számára: koncertek, kisfilmek, házi „istentisztelet-szerűség" Hegedűs Lóránt templomában, s természetesen az ünnepi beszédek, melyek közül magától értetődően Vona Gáboréra irányult a legnagyobb figyelem. (A sokak által várt Morvai Krisztina-féle kritikai megjegyzések ezúttal elmaradtak.) A nap fénypontja (szó szerint) a tavasz volt, ami tényleg jól sült el.

Talán nem véletlen, hogy még Vona Gábor is költői képek sorozatával kezdte húszperces beszédét: „Március 15. az a nap, amikor a tél elmúltával végre beleszippanthatunk a kikelet friss illatába, és egyben az a nap, amikor újra a vállainkra vesszük a keresztet, a magyarság keresztjét" - fogalmazott kissé túlzott pátosszal, majd visszabújt a jobbos politikus marcona álarca mögé. „Egy hóhér körül nincs akkor fejetlenség, mint a Fidesz alkotmányozása körül. (...) Mindenhonnan csak a Fidesz kádereinek cinikus arca köszön vissza, pedig abból nem lehet megélni, hogy valaki jobban csinálja, mint Gyurcsány Ferenc. Gyurcsánynál lejjebb ugyanis csak a pokol van" - ábrázolta az alvilág hierarchiáját a Jobbik első embere. „A Széll Kálmán-program nem más, mint megszorítócsomag, amit az első tavaszi szellő elfúj majd. Úgy döntöttünk ezért, hogy megalkotjuk a IV. Béla Tervet. Ennek egyik sarokpontja, hogy az államadóssággal kapcsolatos szerződéseket újratárgyaljuk: hogy ne az embereknek kelljen azt megfizetni" - magyarázta saját terveiket Vona, aki fontosnak tartja még, hogy egyes stratégiai kérdésekben akár az Európai Unióval is szembehelyezkedjen a politikai vezetés.

„Jóval kevesebben vagyunk, mint tavaly, egy kissé megült a dolog. De 2010-ben választások voltak, szóval ez természetes" - vont le következtetéseket a Hetek újságírójának egy 60 év körüli nyugdíjas úr az összegyülekező két-háromezer ember láttán. „Soha nem szerettem Orbán Viktort és ezt a finomkodó politikát. Én mindig is a radikális politizálás híve voltam, ezért is tudok azonosulni most a Jobbikkal" - kezdett bele egy hosszabb monológba. „Igaz, szándékosan kiélezik a cigány-, és a zsidó-kérdést, ami nem korrekt. Azonban én azért valamennyire egyet tudok érteni ezzel, amire minden okom meg is van! Nem oly' rég láttam például, ahogyan egy vidéki városban két rendőrt összevertek a cigányok" - indokolta nézeteit.

„Nekünk nincs nagy bajunk a demokráciával, sőt! Egy normális demokráciában az emberek 99 százaléka a Jobbikra szavazna" - vázolta elképzeléseit a jól működő demokráciáról egy középkorú férfi. „Sajnos, ebben az országban agymosás folyik. 1956 megítélése is ezért nem olyan, mint 1848-é. Emiatt is tudta megemészteni 1848-at ez a társadalom, míg az '56-os hősi események feldolgozása várat magára" - panaszkodott a hon állapotáról beszélgetőpartnerünk. (Üveges Bálint, Somorjai László, Hubert József, Hegedős Soma)

Olvasson tovább: