Kereső toggle

Van min filozofálni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ötvenes évek legsötétebb időszakát idéző, a sztálini orvosperekhez hasonló politikai tisztogatás zajlik több tudományos műhelyben, így például a történész és a filozófus szakmán belül is – állítják egybehangzóan az érintettek annak kapcsán, hogy a kormány elszámol-tatási kormánybiztosa feljelentést tett az MTA Filozófiai Kutatóintézetének több pályázata ügyében.

„Növelni kell a filozófia ismertségét és tekintélyét" - nyilatkozta bő egy évvel ezelőtti beiktatásakor dr. Boros János a Filozófiai Kutatóintézet új igazgatójaként, ám szándéka - legalábbis az első cél tekintetében - egyelőre csak azáltal valósulhatott meg, hogy munkatársai közül többeket kirúgott, szakmailag alkalmatlannak nyilvánított, és anyagi visszaéléssel gyanúsított meg. A pécsi egyetem tanára főleg az MTA jelenlegi elnökének, Pálinkás Józsefnek köszönheti pozícióját, az intézet igazgatói székéért vívott küzdelemben ugyanis sem az intézet munkatársi köre, sem az eseti szakmai bizottság nem támogatta. Az első Orbán-kormány oktatási minisztere a szakma feje fölött átnyúlva, a korábbi szokásjogot félretolva nevezte ki. Boros azonnal munkához látott: pályázatot írt ki riválisa, Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár igazgatóhelyettesi posztjára. Mikor a szerinte „sportállásokban" időző tudományos főmunkatársak után Tamás Gáspár Miklós is lapátra került, az akadémiai értelmiség tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdett. Rövid időn belül csaknem ezer név sorjázott a petíció alatt, köztük a filozófus akadémiai doktorok többsége.

„A tudományos kutatói követelményrendszer pontosan meghatározza, hogy egy kutatónak milyen munkát kell végeznie, és ez hogyan mérhető. Az intézet munkatársainak több mint fele ezt nem teljesítette: öt olyan személynek nem volt doktori fokozata, akik közül többen harminc éve alkalmazottaink, négyen elmúltak ötvenévesek, jó néhánynak nem volt nyelvvizsgája sem" - mondta el lapunk megkeresésére Boros János, hozzátéve, hogy sokan azzal a szabadságukkal is visszaéltek, hogy nem kellett naponta bejárniuk a munkahelyükre. A felmentéseknek tehát már régen meg kellett volna történniük az intézményvezető szerint.

A kutatóintézetben zajló rendrakással párhuzamosan már a kormányváltás utáni hónapokban gyorsított eljárások indultak a szocialista éra alatt kiutalt pályázati pénzek ügyében, és hallani lehetett, hogy a liberális filozófusok pályamunkái is terítékre kerülnek. Az ezen a szakmai területen évek alatt megforduló több száz pályázatból végül összesen kettő szúrt szemet a vizsgálódóknak, melyekkel kapcsolatban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, valamint jelentős értékben elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt tett feljelentést a napokban. Az ügy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által az intézetnek három- éves időtávra átutalt hetvenmillió forintról szól, és a kifogás szerint a kutatóközpont külső - az intézet vezetőinek családtagjaihoz köthető - cégeket is bevont a vállalt vallásfilozófiai tanulmányok elkészítésébe.

A további ügyekről a jobboldali napisajtó jóvoltából tudhatunk. Ezekben már hat pályaműről esik szó és csaknem félmilliárd forintról, amelyet olyan „ámokfutó, balliberális, tudományromboló, nyugdíjba küldhető értelmiségiek" kaparintottak meg, mint Heller Ágnes, Vajda Mihály, Gábor György, Geréby György vagy Bacsó Béla. Boros János - aki bevallása szerint nagyra értékeli Heller Ágnes munkásságát - csak ennyit fűzött a történtekhez: „A feljelentés alapjául szolgáló tények és körülmények megfelelnek a valóságnak. (...) A több százmillió forint kétes minőségű kutatási felhasználásáról szóló hírek megdöbbentették a filozófia hazai képviselőit."

Több érintett filozófus szerint központilag vezérelt akcióról van szó, egy frontális politikai és szakmai támadásról a liberális gondolkodók ellen, amely a legsötétebb ötvenes éveket idézi. Sokan az időzítést sem tartják véletlennek, hiszen a támadás éppen azok részéről érte őket, akik hamarosan bíróság előtt felelnek az ellenük elkövetett cselekedeteikért. A kutatóintézet igazgatójának tizenöt filozófus egyetemi tanár és nagydoktor alkalmatlanná nyilvánítását kell megindokolnia munkaügyi bíróság előtt, míg közeli bizalmasának, Demeter Tamásnak másodfokon kell bizonyítania, hogy nem zsidózta le Gábor Györgyöt („a te fajtád, a te mispóchéd szokott hazudozni"). A sztorit színesíti, hogy a filozófiai intézetnél nyomozást kezdeményező elszámoltatási kormánybiztos és az ez ügyben korábban már feljelentést benyújtó Demeter beadványai között néhol szövegazonosság mutatkozik.

Állításaikat egyébként Gábor György vallásfilozófus is nevetségesnek tartja, hiszen több, sem témájában, sem résztvevőiben egymással össze nem függő pályázatot tettek egy kalapba, hogy valahogy összejöjjön egy félmilliárdos bűncselekmény gyanúja. Mint mondja, a projektek több tucat embert foglalkoztattak három éven keresztül, szemináriumsorozatokat tartottak, vendég-előadókat és külföldi kutatásokat finanszíroztak, nemzetközi konferenciákat szerveztek, könyveket és tanulmányokat adtak ki. Munkájuknak mind szakmai, mind pénzügyi részét rendszeresen ellenőrizték, és mindig megfeleltek az elvárásoknak. Abban a pályázatban, amelyben ő maga volt érintett, havonta 96 ezer (!) forint juttatást kapott fenti feladatok ellátásáért, majd „kényszer-bt.-jén" keresztül le is adózott az összegből.

„Minden szakmában vannak féltékeny, gyűlölködő emberek, így a filozófusok között is. Ezek most az én nevemet felhasználva intéztek támadást a filozófus szakma egyik ágazata ellen. Csúf dolog és érthetetlen is, ráadásul azokért a tanulmányokért is felelősséget kellene vállalnom, amelyekhez semmi közöm. Csaló, tolvaj és hazug lettem csak azért, mert nem szeretem Orbán Viktort. Különben miért adott volna teret a jobboldali sajtó néhány gyűlölködő filozófus bosszúhadjáratának?"  - mondta el lapunknak Heller Ágnes, és jelezte, hogy becsületsértésért fog pereket indítani. A világhírű filozófus szerint őt csak politikai állásfoglalásai miatt lehet „leliberálisozni", és ezt a jelzőt már a kommunizmusban is megkapta, amikor el akarták lehetetleníteni. „Ahogyan Fock Jenő, Kádár miniszterelnöke sem tudta kiütni kezemből a tollat, úgy Orbán Viktornak sem fog sikerülni" - állítja Heller és úgy sejti, hogy két, nemzetközi fórumokhoz is eljuttatott, kormánykritikus petíció aláírása miatt vált ismét céltáblává.

Olvasson tovább: