Kereső toggle

Történelmi székfoglaló

Magyarország felrázta az uniót

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár szakpolitikai előadással kezdődött Orbán Viktor soros elnökségi székfoglalója Strasbourgban, de a többórás, olykor indulatos vita végére a magyar miniszterelnök zárszavában a politikáját ért bírálatokat már a magyar nép sértegetésének minősítette. A miniszterelnököt kritikusai Chávezhez hasonlították, aki a totalitarianizmus felé mozdul el, míg támogatói szerint a Nyugat az álliberálisok és áldemokraták pártjára áll Orbán Viktor valódi szabadságharcosai helyett.

A soros uniós elnökségnek elsősorban protokolláris szerepe van Európában, amit többek között az is bizonyít, hogy sorsolás útján derül ki, hogy mely fél évben mely ország viszi a prímet. Ilyen értelemben az elnökség nem egy politikusnak vagy politikai erőnek szól, hanem a vakszerencsének. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csupán formális lenne az „elnökségi megbízás", de általában unalmas diplomáciai jövés-menést jelent egy-egy ország életében az elnökségben töltött fél év, mely elsősorban a diplomáciai pozíciók megerősítését szolgálhatja a stafétabotot átvevő állam számára.

Orbán Viktor felszólalása az Európai Parlament strasbourgi székházában jóval színesebbre sikeredett, mint elődeié - mármint a korábbi soros elnököké -, érveléseit ugyanis olykor hangos tetszésnyilvánítás, illetve kritikus hujjogás zavarta meg. Több képviselő pedig beragasztott szájjal demonstrált a magyar médiatörvény ellen az elnöki beszéd alatt, ami ugyancsak ritka esemény az amúgy kifejezetten unalmas helynek tartott Strasbourgban.

Orbán Viktor expozéjában úgy vélte: a második világháború után Magyarország adta a legtöbb vért a szabadságért, Európa szabadságáért. Magyarország már 1956-ban bizonyított, először küzdött meg a Szovjet Birodalommal, az első téglát kiütötte a kommunizmus falából, s a résen a diktatúra ki is süvített.

A munkát megbecsülő európai magatartás tette sikeressé a „mi civilizációnkat" a miniszterelnök szerint. Orbán először dolgozna, s aztán jutna hozzá a megérdemelt jusshoz. Ha nem így történik, felborul a rend. Az adósság betegség, ebben mindenki egyetért, csak a gyógymódban és a terápiában vannak nézetkülönbségek. Orbán szerint kevés az idő ahhoz, hogy a különbségeken vitatkozzanak. A elnökség szakmai menetrendjének elmondása után Orbán kijelentette: ne keverjék össze a magyar belpolitikával kapcsolatos kritikájukat az uniós elnökséggel, mert ha ezt teszik, azt mindenki megsínyli. Ennek ellenére kész megvívni a szükséges csatát. Ha kifogás lesz, a magyar kormány a médiatörvényt is módosítja. Az antikommunista küzdelemben edződött magyar kormány mindig a sajtószabadság mellett lesz - fogadta meg Orbán.

Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke udvariassági körök megfutása után a médiatörvényről annyit mondott, hogy a sajtó szabadsága szent érték. Néhány olyan pontot talált a bizottság, amelyekkel kapcsolatban a héten az európai testület magyarázatot kér a magyar hatóságoktól. Barroso felvetette, hogy módosítani kell a magyar médiatörvényen, de biztosra veszi, hogy a magyar kormány fontolóra veszi érveiket. És módosít. (Eközben szaporodtak a - „cenzúrázva"- feliratú táblák az ülésteremben.)

Joseph Daul, az Európai Néppárt (ennek a tagja a Fidesz is) frakcióvezetője a médiatörvényről beszélt először. Daul - aki hosszasan méltatta a magyar miniszterelnököt - européernek ismeri Orbánt, így biztos benne, hogy az európai törvények szellemében módosítja majd a magyar kormány a médiatörvényt.

Ettől a felszólalástól kezdve viszont záporoztak a kritikák.  Martin Schultz, a szociáldemokraták vezetője kicsit kioktató jelleggel arról beszélt, hogy a magyar médiaszabályozásban a politika ellenőrzi a sajtót, míg Európában a sajtó ellenőrzi a hatalmat. Az, hogy Orbán elismerte, hogy ha az unió módosítást kér, akkor változtat a törvényen, azt jelenti, hogy ez nem belügy, hanem Európa ügye. Schultz egyébként azt kérte, hogy vonja vissza a médiatörvényt, ez az egyetlen helyes út.

A liberálisok támogatják a magyar elnökséget, de a gazdasági és adóunió létrejöttét sürgetik. Ebben a teremben van egy elefánt, a magyar médiatörvény - mondta Verhofstadt, a liberális frakcióvezető, aki szerint ez az elefánt betrappolt a porcelánboltba. A liberális képviselő egyik kedves íróját, Márait idézi, akinek művei nem jelenhetnének meg az új médiatörvény fényében. A médiatörvény feladata nem a kiegyensúlyozottság, hanem a pluralizmus biztosítása, tette hozzá.

Daniel Cohn-Bendit, a 68-as diáklázadások egyik vezetője, a zöldek parlementi vezére élesebben fogalmazott: Orbán szép múltját nem felejti, de már Európa Chávezének tartja a magyar kormányfőt. A Watergate-botrány idején Nixon kiegyensúlyozottnak tartotta volna a médiát? - tette föl a kérdést. - A média feladata, hogy zavarja a politikát, bármily kínos is, Lukasenko és Kína akar kiegyensúlyozottságot, Európa viszont szabadságot. A diktatúrák elleni harcban így nem tud hiteles maradni az unió. „Orbán úr, föl tudja ezt fogni?" - kérdezte Cohn-Bendit, és „elvette az étvágyamat" felkiáltással utasította vissza a kormányfő ebédmeghívását.

Ettől kezdve a kritikák és Orbán védelmezői váltogatták egymást. Egészen vad bírálatok is elhangzottak: egy román szocialista szerint a magyar médiatörvényt Ceausescu, Horthy, Antonescu is hozhatta volna, egy osztrák párttársa pedig arról értekezett, hogy  Orbán a totalitarianizmus felé mozdul el. Tőkés püspök viszont a magyar kormányfő védelmére kelt: a Nyugat az álliberálisok és áldemokraták pártjára áll, Orbán Viktor valódi szabadságharcosai helyett.

A kormányfő összegezte a vitát, miszerint köszöni mindenkinek, aki megtisztelte hozzászólásával, de meglepődött, hogy ennyi komoly ember tárgyi tévedésben van. Méltatlannak érzi, hogy a tévedők neveit listázza, így inkább példát hoz: szerinte a médiatörvényben a kiegyensúlyozatlanságot nem lehet szankcionálni. Szóval rútul becsaptak mindenkit, és reméli, hogy az Európai Bizottság tárgyilagosan vizsgálódik majd. Hangsúlyozta: Magyarországon a jogállam helyreállítása folyik, hiszen nálunk a nemzetbiztonsági szervezetek hallgattak le demokratikus erőket, statisztikákat hamisítottak, de az európai demokráciavédőknek ez nem fájt, a médiatörvény valószínűleg azért verte ki a biztosítékot, mert nem tud a közösség mit kezdeni azzal, hogy egy párt ilyen nagy arányban győzzön az unióban.

Úgy tűnik, hogy Orbán - már korábban a frakcióvezetőknél járva - megígérte, hogy az Európai Bizottság javaslatainak enged majd, azaz a médiatörvény akár rövid idő alatt megváltozhat, ami lehetőséget teremthet arra, hogy Magyarország lekerüljön a médiaügyi „pofozógépről".

Olvasson tovább: