Kereső toggle

Matolcsy nonszensz helyzetet teremtett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nehéz tényleges választási lehetőségekről beszélni. Így nem csoda, hogy sokan a magánnyugdíjpénztárak állomosításáról beszélnek” – nyilatkozta Orosz Dániel, az AXA-csoport Magyarország stratégiai elemzési igazgatója a kormány nyugdíj-rendszert érintő intézkedései kapcsán. Szerinte a magánnyugdíj célú megtakarítások részleges felélése, illetve a folyó költségvetési hiánycélokra való felhasználása csupán „halvány karikatúrája” a strukturális átalakításokból eredő hatékonyságjavulásnak.

Megkezdődött a kommunikációs küzdelem a magánnyugdíjpénztárak (mnyp) és a kormány között a tekintetben, hogy a pénztártagok maradjanak-e a magánszektorban. A piac mire számít?

- A piac az elmúlt napokban az átlépéssel kapcsolatos pontos információkra várt, igen nagy bizonytalanság lengte körül a témát. Elég csak arra gondolni, hogy semmilyen konkrétum nem jelent meg azzal kapcsolatban, hogy az átlépő tagok vagyona milyen állami eszközkezelőhöz kerülne. További problémának tekinthető, hogy a nemzetgazdasági miniszter még a szerda délutáni sajtótájékoztató előtt bejelentette, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer megszűnik, anélkül, hogy erről a több mint 3 millió pénztári tag bármilyen véleményt fogalmazhatott volna meg. Szerintünk először a tagoknak kell - megfelelő információk birtokában - dönteni arról, hogy maradnak-e vagy visszalépnek-e, és ennek fényében lehet egy intézményrendszer jövőjéről beszélni.

A piac egészen radikális kijelentésekre is felkészült. A kabinetülést követő szerdai sajtótájékoztatón ismertetett azon rész, miszerint azok, akik maradnak a nyugdíjpénztári rendszerben, véglegesen kikerülnek az állami rendszerből, egészen sokkolónak tekinthető. Ennek értelmében a mnyp-tag után a munkáltató továbbra is fizeti a 24 százalékos nyugdíjjárulékot, ugyanakkor a dolgozó sem a múltbeli, sem a jövőbeli e járulékfizetéséért nem számíthat semmilyen nyugdíjkifizetésre; a továbbiakban pedig csak a béréből levont 10 százalékos járulékkal kalkulálhat. Ez azért tekinthető nagyon aggályosnak, mivel eddig a második pillérből nyugdíjba vonuló állampolgárok nyugdíja fedezetének mintegy 75 százaléka az állami nyugdíjból származott volna (ennek fedezete az említett munkáltatói járulék), míg a fennmaradó 25 százalékát a tőkefedezeti alapon működő nyugdíjpénztári megtakarításokból finanszírozták volna. Mostantól azonban azok, akik maradni szeretnének, ebből a maradék 25 százaléknyi részből kell majd, hogy gondoskodjanak a nyugdíjukról, ami így önmagában nehezen értelmezhető.

A mnyp-rendszer megszüntetésére irányuló törekvések azért is sajnálatosak, mivel az OECD felmérése szerint Magyarországon egy átlagos kereső esetében az állami nyugdíjrész csak 51 százalékos nyugdíjhelyettesítési rátát képes biztosítani, míg ezt a magánnyugdíjpénztárak további 26 százalékkal emelnék a vegyes rendszerben, azaz összesen az életkereset 77 százalékos ellátási szintjét lennének képesek együtt biztosítani. (Ez a ráta a nyugdíjak jövedelempótló képességét hivatott kimutatni, vizsgálva, hogyan alakulnak a járadékok értékei a nyugdíjazás után a megelőző időszak kereseteihez képest - a szerk.)

A tőkefedezeti mnyp így jelentős mértékben képes növelni a nyugdíjkori életszínvonalat. Ezzel ellentétben az állami rendszer kifizetései jelentős mértékben a mindenkori politikai döntések, a demográfiai és munkaerő-piaci helyzet függvényében alakulnak.

Komoly kihívást fog jelenteni a rohamléptekben öregedő társadalom. Az OECD-országokban ugyanis 2050-re mintegy a duplájára, 52 százalékra fog emelkedni az időskori függőségi ráta. Ez azt jelenti, hogy 100 munkaképes korú dolgozóra a jelenlegi 25 helyett 52 nyugdíjas fog jutni. Pontosabban egy 65 év feletti időskorút a mai négy helyett már két 15-64 év közötti keresőképes embernek kell majd eltartania.

Ha az aktivitási ráta jelenlegi értékét vetítjük előre, akkor a 40 év múlva bérjárulékból finanszírozott állami nyugdíjrendszer - ha ugyan nem is roppan össze - recsegve-ropogva lesz csak képes biztosítani az időskori jövedelembiztonságot.

A munkavállalói rétegnek vagy kétszer olyan hatékonyan, vagy kétszer annyit kell majd dolgozni,  hogy képes legyen a teljesen hagyományos nyugdíjrendszer keretein belül a maihoz hasonló nyugdíjszolgáltatást biztosítani. Így előreláthatólag vagy komoly adóemeléssel, esetleg a nyugdíj megadóztatásával kell kompenzálni a finanszírozási szükségletet, vagy  ki kell tolni a nyugdíjba vonulás korhatárát. Talán nem maradhat más megoldás, mint drasztikusan lefelé kell korrigálni a kifizetésre kerülő nyugdíj értékét.

A kormány a költségvetésbe betervezte, hogy a pénztártagok legalább 20 százaléka átlép az államiba. Mi történik, ha nem teljesül a terv?

- Szlovákiában a tervezett átlép(tet)éseknek csak a harmada valósult meg, így ott tényleges fiskális kockázatot jelentett, és igen nagy arcvesztéssel járt a kormány számára, hogy a költségvetésben betervezett bevételeket „menet közben" kellett előteremteni, mivel az átlépések közel sem a „tervek" szerint zajlottak le. Mindenesetre középtávon egyértelműen kirajzolódnak a hazai költségvetésben a fenntarthatósági problémák, ugyanis egyszeri, rendhagyó tételekkel nem lehet hosszabb távon finanszírozni egy ország gazdaságát. A magánnyugdíj célú megtakarítások részleges felélése, illetve a folyó költségvetési hiánycélokra való felhasználása csupán „halvány karikatúrája" a strukturális átalakításokból eredő hatékonyságjavulásnak.

Mit lehet arról tudni, hogy kik járnak jobban: akik maradnak, vagy akik mennek?

- Matolcsy György szerdai bejelentése egy „nonszensz" helyzetet teremtett. Innentől kezdve nehéz tényleges választási lehetőségekről beszélni. Így nem csoda, hogy egyes sajtóorgánumok a magánnyugdíjpénztárak államosításáról beszélnek, ugyan mi nem használnánk ezt a terminust.

A költségvetésbe átemelődő befektetési portfóliókból hogyan tudja a kormány a költségvetési hiányt csökkenteni?

- Az állami eszközkezelő létrehozására elsősorban azért van szükség, mert a visszalépő tagok bizonyos befektetett vagyonelemeit nem lehet azonnal a piacon értékesíteni, ugyanis az hatalmas eladói nyomást váltana ki. A magyar tőkepiac igen fontos szereplői a nyugdíjpénztárak. Amennyiben ezek a szereplők eltűnnek, úgy a kis és közepes piaci kapitalizációjú cégek iránti érdeklődés jelentősen megcsappanhat. Ez azért nagyon érzékeny pont, mivel a kkv szektor számára a tőzsdére lépés, mint egy lehetséges, fontos finanszírozási lehetőség, bekorlátozódik.

Az elmúlt években az alapkezelők - mely társaságok áttételesen kezelték a pénztári vagyont - hozzájárultak, hogy a piaci pánikreakciókat csökkentsék. Ha csökken a szerepük, nem azt jelenti-e, hogy a magyar gazdaság kiszolgáltatottabb?

- Anekdotikus információk szerint 2008 októberében, a válság legsötétebb napjaiban a nyugdíjpénztárak voltak azok az intézményi szereplők, amelyek vevőként jelentek meg a hazai állampapírpiacon. A magánnyugdíjpénztárak megszűnésével egy válságban így már nem csak az IMF esne ki, de rájuk sem számíthatunk a továbbiakban.

Olvasson tovább: