Kereső toggle

Előrengések

Világi bíróságon lőnek vissza a katolikus papok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyarországi Katolikus Egyház továbbra sem hajlandó a kánonjog alapján eljárni - vagyis belső egyházi fórumokon igazságot szolgáltatni - azokban az esetekben, amikor főpapjainak erkölcsi tévelygései kerülnek terítékre. A Fővárosi Bíróság előtt jelenleg is zajló ügyben az esztergomi papi szeminárium elöljárójának egy homoszexuális prostituálttal folytatott állítólagos viszonya körül bonyolódnak a cselekmények.

Mint arról korábban beszámoltunk (Vesztett a püspök. Hetek, 2010. július 9.) egy homoszexuális papokról készített honlap kapcsán két esetben érte már fiaskó a magyar püspöki kart világi bíróság előtt. Elsőként Beer Miklós váci, majd nem sokkal utána Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspökök jelentették föl a meleg klerikusokat tablószerűen lajstromozó portál feltételezett készítőit. Előbbi beszédes módon a per azon szakaszában vonta vissza váratlanul feljelentését, amikor az egyházmegye „szennyesének" nyilvánosságra kerülése fenyegetett, utóbbi pedig első fokon veszített, mivel a városi bíróság részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában felmentette a magukat mindvégig ártatlannak valló vádlottakat.

A Fővárosi Bíróság előtt múlt héten folytatódott aktuális ügyben egy mély hallgatásból és egy Vatikánból visszairányított levélből született újabb botrányszagú perfolyam. Az történt ugyanis, hogy a kánonjogi előírásoknak megfelelően Váradi István katolikus hívő több levélben is találkozót kért a tudomására jutott, főpapokat is érintő erkölcsi visszaélések illetékes egyházi felettesétől, Erdő Péter bíboros-érsektől. Miután azt a választ kapta a magyarországi katolikusok fejének irodaigazgatójától, hogy a leveleiben „foglalt állítások mind a jogot, mind a tényeket illetően zavarosak és nagymértékben alaptalanok", közvetlenül a főpap feletteséhez fordult. Egy birtokába jutott CD alapján azt kérte Tarcisio Bertone kardinálistól, hogy vizsgálja ki az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet prefektusának viselt dolgait. A hangfelvételen egy homoszexuális prostituált azt állítja, hogy klientúrájának derékhadát a helybéli szeminárium papnövendékei teszik ki, sőt főnökük álnéven veszi rendszeresen igénybe szolgáltatásait. Vatikán állam miniszterelnöke majdnem postafordultával küldte vissza a levelet kivizsgálásra a Szentszék magyarországi nunciusának, ám Juliusz Janusz érsek (képünkön) a vonatkozó egyházi előírások ellenére sem belső vizsgálatokat nem szorgalmazott a kérdésben, sem a bejelentő magyar hívő inkognitóját nem tartotta tiszteletben. Olyannyira nem, hogy a meggyanúsított elöljárónak - aki a mai napig rektorhelyettese és teológiatanára az Esztergomi Hittudományi Főiskolának - írt levelében így fogalmaz: „Engedje meg Főtisztelendőséged, hogy mellékletben elküldjem annak a levélnek Főtisztelendőségedre vonatkozó részeiből készített kivonatát, amely Váradi István úr neve alatt érkezett, őeminenciája Tarcisio Bertone bíboros, államtitkár úrnak, a Vatikáni Államtitkárságra 2009. március 31-én."

Lapunk úgy értesült, hogy miután az  időközben már leváltott és egy esztergomi plébániára helyezett pap valamennyi felettese előtt tagadta érintettségét, egyetlen módja maradt a gyanú eloszlatására. Ezért fordult a Fővárosi Bírósághoz jogi képviselőjén keresztül, és követel félmillió forintot jó hírnevének megsértése címén. Az eljáró bíró - akárcsak a Spányi-perben - jelezte, hogy ennek az ügynek belső, egyházi hatóság előtt volna a helye, és Pál apostol egyik levelét idézve igyekezett a felek értésére adni, mennyire méltatlan és egyházuk érdekeivel ellentétes, amikor világi bíróság előtt vitatkoznak. Emellett értetlenségének adott hangot arra vonatkozóan is, hogy miután hivatalosan is megkeresték a nunciatúrát a magyar hívő által Vatikánba küldött teljes levél hitelesített fordításának megküldése kapcsán, Juliusz Janusz diplomáciamentességre hivatkozva tagadta meg a válaszadást.

Az ügyben több további gyanús momentum is felsejlik. A bíróság nem tudhatta meg a titoktartási kötelezettségére hivatkozó feljelentőtől, hogy Erdő Péter bíboros elrendelt-e ügyében belső egyházi vizsgálatot, ahogyan az is homályban maradt, hogy miért van szüksége a leváltott prefektusnak harminc napra ahhoz, hogy az amúgy birtokában lévő ominózus levelet beszerezze a bíróság számára. Az alperesi pozícióba kényszerült Váradi és védője addig is nagy találkozást szerveznek a következő - februárban esedékes - tárgyalási napra, amelynek során azt szeretnék elérni, hogy vagy az apostoli nuncius, vagy a bíboros-érsek személyesen hallgassa meg a homoszexuális prostituált vallomását.

A témában még sok titok lappanghat, ha a teológiatanár jogi képviselője a per tárgyát képező kijelentést tartalmazó levél ismertetését, illetőleg a tanúk meghallgatását is magába foglaló tárgyalásról a nyilvánosság kizárását kérte. És hogy a korábbi és a most futó perek komoly érdekeket sértenek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a „bátor", névtelen SMS, amelyben ismeretlenek az alperest igyekeztek nemrég jobb belátásra téríteni: „Szállj le az ügyről, vagy kinyírunk".

Mindezzel azonban vélhetően nincs vége a kilátásba helyezett püspöki perek sorozatának. A folyamat megszakadt ugyan a váci és a székesfehérvári kudarcok nyomán, de például Baranya megyében még van miért aggódniuk a püspökség vezetőinek. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök több ügye is felkeltette már a vatikáni államtitkárság tisztviselőinek figyelmét. Az egyik ilyen Wildmann János nevéhez köthető, akit - a más megyékben tapasztalható eljárásokhoz hasonlóan - szintén kiszolgáltattak az általa bejelentett esetek érintettjeinek. Az Egyházfórum című katolikus közéleti-kulturális folyóirat főszerkesztője az akkor még a vatikáni Papi Kongregáció titkáraként tevékenykedő Ternyák Csabának jelezte a pécsi püspökséggel szemben felmerült gazdasági bűncselekmények, homoszexuális és pedofil visszaélések gyanúját. Róma tájékoztatta is az egyházmegyét a bejelentésről, ám kivizsgálás helyett a tanúk és az áldozatok megfélemlítése, valamint a katolikus értelmiségi egzisztenciális ellehetetlenítése következett.

Olvasson tovább: