Kereső toggle

Terror a szigeten

Karikás ostorral várta az újságírókat a Jobbik országgyűlési képviselője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Életveszélyesen megfenyegették, emberi méltóságukban megalázták és szabad mozgásukban is korlátozták a Hetek munkatársait a Magyar Sziget Fesztivál elnevezésű szélsőjobboldali találkozón, ahová előzetes bejelentés alapján érkeztek egy helyszíni riport elkészítése céljából.

Immár tizedik alkalommal rendezték meg Verőcén azt a nemzeti érzelmű fiataloknak szóló nyári táborozást, amely kezdetben kimondottan a Budapesten augusztusonként zajló Pepsi Sziget ellenpólusa kívánt lenni. A hazai félkatonai, szélsőséges szervezeteknek, mozgalmaknak az utóbbi években tapasztalt megerősödésével párhuzamosan azonban a Magyar Sziget szervezői is látványosan szaporodó látogatószámot realizálhattak. Ennek fényében most már a „nemzeti radikális oldal" összmagyar találkozójáról beszélnek, ahol jól megférnek egymás mellett a hagyományőrzés (íjászat, nyomolvasás, rovásírás, hun konyha stb.), a családi és gyermekeknek szóló programok, illetve a történelmi Jézus zsidótlanításáról, valamint a zsidó világ-összeesküvésről szőtt előadások. Ami mindezt érdekessé teszi, az idén sem a törvénytelenség határán egyensúlyozó szimbólumok, uniformisok, dalszövegek, feliratok vagy konkrét büntetőjogi tényállást megvalósító tevékenységek egyvelege, hanem az a körülmény, hogy a főszervezőknek egy 17 százalékos parlamenti erő, a Jobbik biztosítja a politikai hátszelet.

Lapunk tudósítói a tábort szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) sajtósának jelezték érkezési szándékukat, az ehhez szükséges engedély megszerzése érdekében. „Gyertek nyugodtan, ha megveszitek a belépőjegyet, akkor estig ott lehettek, ha nem veszitek meg, akkor kísérővel megnézhetitek a tábort" - mondta a szóvivő. És majdnem így is lett. A helyszínre érkezve kifizették ugyan az ötezer-hatszáz forintot, de nem közlekedhettek szabadon a területen, megismerhették viszont „Bélát", aki egy lépést sem tágított mellőlük, és nyomban bejelentette: „Csak azt lehet fotózni, amire engedélyt adok, máskülönben az összes képet letöröljük. Interjút is csak előre egyeztetett személyekkel, előre egyeztetett kérdésekkel készíthettek, és csak akkor kapcsolhatjátok be a magnót, ha engedélyt adok."

Néhány - engedélyhez kötött - felvétel elkészítése után az Attila király- színpad mellett folytatták a terepszemlét. A sátorban éppen ifj. Tompó László tartott előadást a „Zsidó médiapolitika Magyarországon" címmel. Idézetek a teljesség igénye nélkül: „A zsidó a hazugság nagymestere." (...) „A zsidó a megrontás klasszikus démona." (...) „A zsidó akkor a legveszélyesebb, ha kereszténynek mondja magát." (...) „A zsidó használhatja az atombombát, de ő csak rosszra tudja használni." (...) „A zsidó médiavilág viszi bele az embereket először a tyúktolvajlásba, majd a magasabb szintű bűnözésbe." És így tovább.

Az előadó szerint az első orvosi egyetem is a zsidó lobbi érdekeit szolgálta, s az orvoslásban a zsidóság arra törekedett, hogy a nyelvünk megrontása után a testünket is megrontsák. Tompó úr előadása végén a „zsidó sajtó" teljes bojkottjára szólította fel hallgatóságát, akik nagy tapssal jutalmazták az elhangzottakat. A Hetek munkatársai szerettek volna interjút készíteni az irodalomtörténésszel, de az elutasította a kérést. Így aztán azt sem tudták megkérdezni, hogy a szónok mire alapozta azon állításait, miszerint „a héberben nincs szó a szeretetre, szerelemre, tudományra, hanem csak olyan szavak léteznek, amelyek a kriminológia kategóriájába tartoznak". Gazdagodtak viszont egy új magyar műszóval: a „zsidolikus"-sal, amely a katolikusok azon fajtáját jelöli, akik tiltják az árpádsávos zászló használatát.

Az előadás alatt a Hetek egyik munkatársa a kényszerű kísérő szerepét betöltő fiatalemberrel elegyedett beszélgetésbe. „Én nem antiszemita, hanem aszemita vagyok. Ez azt jelenti, hogy zsidónélküliség, amelynek a lényege az, hogy a magyar társadalom legyen zsidómentes. Ezt pedig azért tartom fontosnak, mert például a zsidóság által befolyásolt média hazudozik, ferdít, a nemzeti-radikális oldalról is folyamatosan hazug cikkeket közöl le" - fejtette ki Béla. Az újságírók ezt követően megtudták, hogy nemsokára Zagyva György Gyulával, a Jobbik parlamenti képviselőjével, a HVIM elnökével, egyben a tábor vezetőjével szeretnének interjút készíteni. A beszélgetésre azonban nem a szabadban, hanem egy faházban, zárt ajtók mögött került sor. A barakkban - melynek bejárata fölött halálfej díszelgett - Zagyva képviselő úr leheveredett egy ágyra, és a kezében tartott karikás ostorral beszéd közben úgy hadonászott, hogy nem lehetett tudni: ütni fog, vagy csak gesztikulál.

Az ajtót Béla zárta be maga után egy további táborlakó bevonásával, és ezzel egy időben a hangulat is érzékelhetően megváltozott. „Tényleg csodálkoztok? Örüljél, hogy nem vertek meg!" - kezdte a Jobbik- frakció tagja, miután az egyik zsurnaliszta a kontroll okát firtatta, majd kollégája hozzátette: „Ki engedte meg, hogy bekapcsold a hangfelvevőt? A zsidó pofátlanság, az látszik." Leszögezték, hogy a két riporter ellenséges területre tévedt, ahol egyfelől vége a demokráciának, másfelől azt tehetnek velük, amit akarnak. „Lehúzhatnánk a gatyátokat, és meg...nánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el" - érzékeltette a helyzet komolyságát Zagyva György Gyula, majd elmesélte, hogyan alázták meg a TV2 munkatársait, akiknek ürülékkel és vizelettel összekent sajtómellénnyel és egyéb eszközökkel segítették a munkáját. Egy másik újságírót is megemlített, akinek egy foga bánta a visszabeszélést, továbbá állítása szerint az Indexet - több, a „nemzeti-radikális vonalat" bíráló cikke miatt - is „helyre tették". Azóta kevesebbet írnak róluk... A Jobbikos honatya ezután kollégáinkról is úgy nyilatkozott, mint akiknek legszívesebben „nekimenne, és kitaposná a belét". Jobbára a zsidósággal kapcsolatos témák említéséhez köthető dühkitöréseinek egyikénél ostorával az újságíró felé ütött, de szerencsére a fonott bőrszíj nem talált célba.

A Hetek tudósítói ettől a ponttól kezdve közvetlen életveszélyként élték meg a történteket. „Nem fogjátok föl, hogy itt háború van? És ez a jövőben csak fokozódni fog! Itt ellenséges határvonalak húzódnak, s ti most beléptetek e mögé. Legszívesebben most széttépnélek benneteket" - robbant ki újra Zagyva, és hirtelen ötlettől vezéreltetve azt szorgalmazta, hogy menjenek át együtt a táboron belül található székelyek által lakott részre, ahol ő majd feltárja az újságírók kilétét, és aztán megpróbálja megvédeni őket a feldühödött atyafiaktól. De biztosat nem ígérhet.

Mivel a faház fürdőszobája közösségi vécéként is funkcionált, egyszer csak kopogtak, és egy tagbaszakadt férfiú nyert bebocsátást. „Mit tennél egy olyan emberrel, aki a szíve szerint zsidónak vallja magát?" - kérdezték tőle Zagyváék, és a férfi kaján mosollyal jelezte, hogy miután kicsinálta az illetőt, a kéményen keresztül engedné ki a szabad levegőre.

Kollégáink közben szerették volna lehűteni a kedélyeket, és további kérdéseket tettek fel. Így tudták meg, hogy többgyerekes családok is szép számmal vannak a látogatók között, és az elmúlt években többezres visszatérő vendégköre alakult ki a Magyar Szigetnek.

A szervezők folyamatosan kifogásolták, hogy a balliberális sajtó leantiszemitázza őket, holott alig van a zsidókérdésről szóló előadás-repertoárjukban. Ennek apropóján a Hetek munkatársait is folyamatosan gyalázták, illetve halálosan megfenyegették a lap főszerkesztőjét.

A közel háromnegyed órás izzasztó csak azt követően ért véget, hogy a hetekesek ígéretet tettek egy további találkozóra, amely „A titkos háború. A tradicionalitás küzdelme a létrontás erőivel" című szektákról szóló tábori előadás megtekintésére vonatkozott. Mint kiderült a szcientológiáról és a Hit Gyülekezetéről lesz szó, és Béla a riporterek lelkére kötötte, hogy mindenképpen őt keressék, mert ha nem vele mutatkoznak, akkor könnyen bajuk eshet.

A szabad levegőn még néhány ellenőrzött fotó kattanhatott a Vas-megyei hagyományőrzőkről, ám a Véderő nevű katonai alakulat harci gyakorlata már tiltólistás volt. Béla búcsúzóul közölte, hogy szétverik lapunk tudósítóit, ha magnóra vették, ami a faházban elhangzott, de hogy a magnókra mi került, azt végül nem ellenőrizték.

Olvasson tovább: