Kereső toggle

Mint Makó Jeruzsálemtől

Miért nem keresztény párt a Jobbik?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Minden politikai lépésünket és programunkat áthatja a keresztény erkölcsi kötelesség, s bár nem várjuk el tagjainktól, hogy vallásgyakorló, hívő emberek legyenek, de azt igen, hogy azonosuljanak a krisztusi tanítás értékrendjével” – olvasható a Jobbik honlapján, amely saját meghatározása szerint „egy keresztény erkölcsi alapokon álló nemzeti párt”. Hosszan sorolhatnánk, hogy valójában miért nem az, cikkünkben mégis csak egyetlen kizáró okra mutatunk rá, s ez az antiszemitizmus.

A Jobbik antiszemita párt: gyűléseiken a résztvevők soraiban visszatérő elem a nyílt zsidózás, és a párt meghatározó politikusai is rendszeresen tesznek antiszemita kijelentéseket. Vona Gábor elnök húsvéti köszöntőjében például azt mondta: „A keresztény világ húsvétkor mindig a Megváltót ünnepli. A Megváltót, akit a zsidók ugyan keresztre feszítettek, de Ő harmadnapra feltámadott." Vona kijelentése egyrészt mély teológiai műveletlenségről tanúskodik - Jézust a rómaiakkal kollaboráló zsidó politikai vezetők ítélték halálra, majd miután a római helytartó helybenhagyta ezt az ítéletet, római katonák feszítették keresztre -, másrészt zsidóellenességét is bizonyítja. Utóbbira persze számtalan példa hozható: a tavaszi választási kampányban több fórumon kijelentette, hogy „tele van a hócipője a holokauszttal"; az általa tulajdonolt Barikád nevű lap néhány héttel ezelőtt Gellért püspököt menórával a kezében ábrázolta, alatta a szöveg: „Ébresztő Budapest! Ezt akarjátok?" Egy vidéki fórumon azt mondta, aki nem hiszi, hogy nem zsidó, kísérje ki a vécére, és győződjön meg róla a saját szemével.

Az elnök alpári stílusa nem egyedi: Morvai Krisztina, a párt EU-képviselője - szintén a választási kampány során - egy nyilvánosságra került levélben azt írta: „Nagyon örvendenék, ha a magukat »büszke magyar zsidóknak« titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett." Murányi Levente Jobbik-alelnök egy lakossági fórumon úgy vélte, „elképesztő arcátlanság, elképesztő pofátlanság arról beszélni, hogy itt antiszemitizmus van. Hát kérem még nincs, de igény az volna rá."

Feltehetőleg ugyanezt az igényt ismerte fel a pártban politizáló Hegedűs Lórántné 2008-ban, amikor erkölcsi és gyakorlati támogatást nyújtott Hitler egyik legfontosabb propagandafilmje, a Jud Süss budapesti levetítéséhez. Hegedűs Lórántné jelenleg a parlament Jobbik által delegált jegyzője. Férje, az antiszemita kirohanásairól ismert ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész a párt egyik ideológusa, aki jelentős szerepet vállalt a Jobbik kampányában, személye pedig nyilvánvalóan a párt és a kereszténység közötti kapcsolatot hivatott jelezni.

Hegedűs - és a Jobbik - törekvése a kereszténység és a zsidóság szembeállítása: e nélkül ugyanis nehezen lenne magyarázható, hogy a zsidó származású Jézus engesztelő áldozatán alapuló, és a zsidó származású apostolok által elterjesztett kereszténység mai követőiként miként lehetnek zsidóellenesek, antiszemiták. „A történelmi keresztyén egyházakon belül elharapódzott ójudaizmus láttán, mely a talmudista hamis kiválasztottságtudatot és a pénzhatalmat szolgáló szenvedéskultuszt sűrű salomozások közepette igazolja az Újszövetséget ószövetségesítve, valóban nehezünkre esik magunkat is ezen tévtanok képviselőivel együtt keresztyénnek vallani" - jelentette ki március 15-ei beszédében Hegedűs. Túlbonyolított mondandóját azoknak a felekezeteknek, lelkészeknek címezte, akik - ellentétben vele és a Jobbikkal - elfogadhatatlannak tartják a keresztény antijudaizmust.

A Jobbik térnyerése óta a történelmi egyházak képviselői között több, a párt antiszemitizmusát elítélő nyilatkozat született. „Néhány héttel ezelőtt egy újság címlapján megjelent egy olyan fotó, amelyik Gellért püspök kezébe, a kereszt helyére hétágú gyertyatartót rakott" - reagált a Barikád már említett címlapjára húsvét vasárnapi igehirdetésében Bölcskei Gusztáv református püspök, és leszögezte: a szabadítás a Bibliából ered, még ha egyesek gúnyolódnak is ezen. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke pedig ugyancsak áprilisában kijelentette: „Keresztény ember számára ez a párt (vagyis a Jobbik - a szerk.) nem elfogadható. Elég csak rávilágítani az olykor az egyház- és zsidóellenességtől sem visszariadó politikai formáció kapcsán arra, hogy sokszor egyértelműen a gyűlölet, a szeretetlenség motiválja a képviselőit. Ez szinte sugárzik belőlük."

Kétségtelen, hogy a keresztény egyházakon belül már az ókortól fogva tetten érhető volt az antiszemitizmus, antijudaizmus, ám a második világháború óta egyre inkább teret nyer az ennek létjogosultságát bibliai alapon cáfoló teológia. Magyarországon Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze már harminc éve következetesen képviseli az Ószövetséget és az Újszövetséget elválaszthatatlan egységként kezelő tanítást mind egyházi, mind különböző társadalmi fórumokon. Idén áprilisban az Élet menete rendezvény főszónokaként a keresztény mázba burkolt antiszemitizmussal kapcsolatban többek között kijelentette: „A náci Magyarország tradícióját és gonosz szellemiségét megidéző Jobbik fanatikus képviselői immár az Ország Házában jelenítik meg azt a nemzetpusztító, átkozott örökséget, amely ellen közel hatszázezer magyar zsidó, több ezer roma és más közösséghez tartozó ártatlan áldozat vére kiált az utókorhoz és - személyes hitem szerint - Istenhez."

Az Ó- és az Újszövetség szembeállítása teológiai szempontból is alaptalan és elfogadhatatlan, noha bizonyos egyházakban jelenleg is probléma az antijudaizmus jelenléte - hangzott el azon a konferencián, melyet Ruff Tibornak, a Szent Pál Akadémia tanárának Az Újszövetség és a Tóra című könyve kapcsán rendeztek történelmi egyházi, valamint zsidó teológusok részvételével. Dér Katalin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense előadásában kijelentette: Régóta nem igaz, hogy az Újszövetség antijudaizmusáról szóló - egyébként hamis - tézis fenntartása valami keresztény „érdek" volna az antiszemitizmus megalapozására. Jutta Hausmann evangélikus teológus szerint pedig „mindig üdvözlendő a szándék, a keresztény teológiát megmenteni az antijudaizmustól". A konferencián élesen felvetődött, hogy ennek érdekében a történelmi egyházaknak Izrael Állam és az újraegyesített Jeruzsálem tényét is fel kellene dolgozniuk teológiailag ahhoz, hogy a hívők tömegei az antiszemitizmus új formájának, az anticionizmusnak a csapdáját is elkerülhessék.

Olvasson tovább: