Kereső toggle

Törpék az óriás ellen

Illír rabnők helyett főpolgármesterséget kap Tarlós

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy gigászt több törpének kellene két vállra fektetnie az önkormányzati választásokon, mivel nem sikerült egy többpárti-civil összefogást összekovácsolni. A jelek szerint azonban az egyik törpe nem fektetni akar, hanem szekundálni – az LMP a kerületekben is leállította a szocialistákkal folytatott tárgyalásokat.

„Én meg tizenhat évesen nyolc illír vörös rabszolganőre aspiráltam” – intézte el röviden egy 2007-es Index-interjúban Tarlós István, hogy a 2006-os önkormányzati választások előtt Pokorni Zoltán igencsak nehezményezte, miszerint a Fidesz nem őt indította főpolgármester-jelöltnek, hanem Tarlóst. A nyolc illír rabnő ugyan nem jött össze, ám a be nem teljesült kamaszálmokat közéleti emelkedéssel kompenzálja az élet, noha a Fidesz vezetősége nem támogatta egyértelműen Tarlóst, Orbán Viktor kegyelméből másodszor is ő léphet versenybe a főváros első emberének posztjáért. És sok kétség nincs, hogy meg is nyeri a választást. Megjegyzendő: Tarlóst az előző választásokon sem a liberális-szocialista szavazók ütötték el a főpolgármesterségtől, hanem a jobboldal. Ugyanis a szabad demokrata Demszky Gábor 2006-ban a szavazók 46,9 százalékának bizalmát bírta, míg Tarlóst csak a budapesti nép 45,2 százaléka szerette – ám az MDF színeiben induló Katona Kálmán 6 százaléknyi voksot gyűjtött össze, illetve a MIÉP jelöltje is 1,4 százalékot kapott.

Nem gyúrtak gólemet

Most a különböző felmérések átlagosan 60 százalékos győzelmet valószínűsítenek Tarlósnak, már csak azért is, mivel szemben az utóbbi 12 év gyakorlatával, most nem két gigász feszül egymásnak, hanem pár törpe próbál két vállra fektetni egyetlen monstrumot a fővárosi porondon. Holott a törpékből egy félcivil-félpárti gólemet is össze lehetett volna gyúrni, ha felfedeznek egy civil jelöltet, aki mögé az MSZP, az LMP , az MDF maradéka egyöntetűen felsorakozik. Ám egyrészt valós polgári jelölt nem akadt, a két ellenzéki erő az LMP és az MSZP pedig a különutasságot választotta. A hivatalos magyarázatokban mindkét párt egymásra mutogat (az MSZP magára is), az indokok persze eltérőek.
Ami a belső szocialista érvelést illeti, az országos vezérkar szerint a budapesti nagypolitikusok mindent megtettek a tárgyalások kudarca érdekében, nehogy újra kelljen osztani a betervezett fővárosi közgyűlési (ebből 4-8-at várnak a szocialisták), felügyelőbizottsági és egyéb posztokat, és direkt nem találtak senkit. A végső következtetése a budapesti vezetőknek sem más, csak ők éppen az országos nagyokat okolják a sikertelenségért. Szerintük direkt nem a budapesti balosok tárgyaltak az LMP-vel, hanem többek között Lendvai Ildikó, nehogy az a vád érhesse a budapesti ház elejét, hogy pozícióérdekekből késleltetik a tárgyalásokat. Ám, hangzik a fővárosi vád, Lendvaiék hetekig nem csináltak semmit, ugyanis a vezetőségnek (a jelenleginek és az előzőnek egyaránt) nem érdeke egy erős Budapest.
Persze az is tény, hogy az MSZP és az LMP egyaránt végigkasztingolta a közéletet, és igazából egyetlen civil sem állt főpolgármester-jelölti kötélnek, nem kért a megtiszteltetésből Vágó István, mint ahogy a városvédő Ráday Mihály sem, Kuncze Gábor pedig beadta volna a derekát, csak éppen azt kötötte ki, hogy a szocialista jelöltek nem lehetnek az általa fémjelzett listán, így ebbe a párt nem ment bele. És végül ott volt Kaltenbach Jenő, akit először az LMP tudott volna elképzelni az önkormányzati kampányban (ha nem is első emberként), aztán pedig az MSZP látott benne főpolgármester-jelölti fantáziát. úgyhogy az egykori ombudsman el is ballagott az LMP-t irányító Schiffer Andráshoz, aki viszont nyolcperces időkeretben hallgatta meg, és mutatott neki ajtót.

Lecsavart kerületek

Egyszóval elég gyorsan eldőlt, hogy közös főpolgármester-jelölt nem lesz, már csak azért sem, mert az LMP már hetekkel ezelőtt deklarálta, hogy az ő favoritja Jávor Benedek párttag, őt támogathatják a szocialisták, ha akarják. (De nem akarták, hiszen a közös jelölt alapvető ismérve az volt, hogy nem pártember.) És egyben az LMP azt is deklarálta, hogy ő bizony nem működik együtt az országot nyolc év alatt leamortizáló szocialistákkal. Legalábbis fővárosi szinten így festett a helyzet, azonban a kerületekben elkezdtek egymás irányába tapogatózni MSZP-sek és LMP-sek. Sőt több kerületben már konkrétumokig jutottak a tárgyalások, nevezetesen önkormányzati képviselők és polgármesterek személyéről. Így esett például a XVIII., a VIII. kerületben, illetve a XIV.-ben is. Zuglóban pedig egyenesen arra jutott a két párt, hogy ugyan helyben a szocialisták erősebbek, ám a kerület első emberét az LMP jelölhetné, a baloldal pedig beállna a zöldek favoritja mögé. Ám kétpárti információk szerint csörgött a helyi LMP-s szervezeteknél a központi telefon, és a vezérkar leszólt, hogy együttműködés márpedig nincs. (Így esett, hogy a XIX. kerületben például a második tárgyalásra már csak búcsúzni jöttek a Lehet Más a Politika emberei.)

Megbeszélték zöldről, jobbról

Hogy miért borultak volna össze szocialisták és zöldek az egyes kerületekben, arról persze csak találgatni lehet, de egyes vélekedések szerint ideológiai alapon azért, mert a két formáció eszmeisége közelebb áll egymáshoz, mint a Fideszhez bármelyiküké. A másik szempont pedig az, hogy az LMP kerületi szervezetei még nem épültek ki, így a kopogtatócédulák összegyűjtéséhez helyben és főpolgármesteri szinten egyaránt elkelt volna a szervezett balos segítség. Ám a központ nem alkudott. Ráadásul kopogtatócédula-ügyben kaptak segítséget a zöldek, igaz, jobbról. Ugyanis a Fidesz az ellenzéki pártok között egyedül az LMP-vel egyeztetett arról a választási módosításról, ami négy hét helyett két hétre metélte volna az ajánlószelvények besöprésének idejét, és az LMP kérésére tornászta vissza a Fidesz három hétre a határidőt.
Egyes hírek szerint nemcsak időt engedett a Fidesz a kopogtatócédulák összeszedéséhez, de segítséget is ajánlott – utóbbit pártforrásaink határozottan cáfolják. Az említett háromhetes kompromisszumon kívül egyszer lehetett rajtakapni a Fideszt, hogy összekacsint az LMP-vel, amikor Tarlós István megjegyezte, hogy ellenzéki főpolgármester-helyettest is el tudna képzelni magának. Kizárásos alapon vélhetően az LMP-re gondolt Tarlós, ugyanis a „gonosz kommunistákkal” elvből nem működik együtt a Fidesz, a Jobbikkal pedig pragmatikus alapon. (Ráadásul nagyban csökkent a szélsőjobb zsarolópotenciálja, hiszen a Századvég felmérése szerint 17 százalékos népszerűsége 10-re apadt, miközben a kormánypárté egy csöppet hízott, a szocialistáké pedig stabil.)

Csak a közgyűlés

Az LMP-nek mindenesetre tagadhatatlanul a főváros egésze fontos, azaz a budapesti közgyűlésre koncentrálnak, hiszen ott pozícionálhatják magukat a mérleg nyelveként: ha a Fidesz nem szerez többséget a fővárosi közgyűlésben, akkor égető szükség lesz egy külsős támogatóra. Hogy mekkora eséllyel szorul a kormánypárt kisebbségbe a fővárosban, az persze kérdéses. Egyrészt forrásaink szerint Tarlós 60 százalék körüli szavazati aránnyal állhat majd a város élére, másrészt a közgyűlésbe reálisan mintegy négy-hat szocialistát (a legoptimistábbak kilencet), körülbelül két-három jobbikost várnak, azaz az LMP-nek minimum nyolc fővárosi képviselőt kellene összeszednie ahhoz, hogy ne a Fidesz irányítsa a közgyűlést.
Ezt a célt a szocialisták Horváth Csabával próbálják elérni, és a jelek szerint kettős arculattal. Annyi biztos, hogy a főpolgármester-jelölt Horváth lesz, ám most az MSZP kevésbé épít arckampányt, mint eddig, számos megjelenésen Budapest-üzenetekkel és sok arccal szerepel majd. Egyelőre azonban a szocialisták augusztusra több száz óriásplakátot foglaltak, hogy egyfajta számonkérő kampánnyal távolítsák a lakosságot a Fidesztől (az ön erre szavazott kérdés alatt a törlesztőrészletek megugrása vagy az alkotmányozás visszásságai sorakoznak például).

Olvasson tovább: