Kereső toggle

Interjú Soltész Miklóssal, a Fidesz-KDNP szakpolitikusával

Segély helyett munkát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szociális biztonság megteremtését ígérte Nemzeti ügyek politikája címmel kiadott programjában a Fidesz-KDNP. A konzervatív pártok az egyik legfőbb lépésként a születésösztönző családpolitikát ismét elválasztanák a szegénységkezelő szociálpolitikától. Ennek szellemében visszaállítanák a családi típusú adózást, hogy a gyermekvállalást a középrétegek körében is jobban ösztönözzék. A program szociálpolitikai részét Soltész Miklós, a parlamenti szakbizottság kereszténydemokrata alelnöke írta.

Programjukban élesen bírálták a szocialista kormány intézkedéseit, például a gyes két éves időtartamra való lecsökkentését, a 13. havi nyugdíj eltörlését vagy az Út a munkához programot. Ez egyben azt is jelenti, hogy az inkriminált intézkedéseket kormányra kerülésük esetén visszavonják?

- Nem erről van szó. Igazából olyan összetett társadalmi problémákat kell kezelni, amelyeket nem lehet egyes kiragadott intézkedések mentén megoldani. Ehhez alapvető koncepcionális váltásra van szükség. A Fidesz-KDNP programja egy egészen más társadalom-szemléletet képvisel, mint a szocialista-liberális kormány, amely nagyon komoly erkölcsi rombolást vitt végbe, sőt erre alkalomadtán még törvényalkotással is ráerősített, gondoljunk csak a családjog vagy a művi meddővé tétel szabályozására. A magyar társadalom a mai napig erősen házasság- és gyermekpárti, ezeket a vágyakat megfelelő családpolitikával el lehet érni, ehelyett az utóbbi években épp ellenkező tendencia valósult meg: tavaly 34 ezer fővel csökkent hazánk népessége. Hiába rövidítették le például a gyes idejét, mert ha nincs elég bölcsőde és munkahely, akkor ezzel a lépéssel csak növelték a bizonytalanságot. A magyarság lelkileg is nagyon rossz állapotban, kilátástalanságban van, ami szükségképpen kihat a gazdasági teljesítményre éppúgy, mint az egészségi vagy szociális helyzetre. Mi a társadalmat egészében nézzük, hiszen a különböző csoportok helyzete összefügg egymással, ezért nem szabad őket egymással szembeállítani, egymás rovására támogatni, vagy pedig támogatásokat megvonni. Sajnálatos példa erre az, ahogyan a fogyatékosokat és megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek működését ellehetetlenítették, amikor is 10 milliárd forintot vettek el tőlük és csoportosítottak át közmunkaprogramokra.

Az állami segítségnyújtás rendszerében jobban érvényesítenék a teljesítményelvet, első sorban a családi adókedvezmény visszaállítása révén. Ellenzői szerint ez erősen kivételező elbánást jelent a tehetősebb rétegek javára, miközben a társadalmi jövedelemlétrán felfelé haladva egyre kevesebb gyereket találunk. A családpolitika és a szociálpolitika nehezen választható szét egymástól akkor, amikor a gyermekes családoknak a legnagyobb az elszegényedési kockázata...

- Álláspontunk szerint a segélyezési rendszert el kell különíteni azoktól a családtámogatási rendszerektől, amelyek azokra vonatkoznak, akik tudnak gondoskodni magukról, pontosabban, akiknek adózott jövedelme van. A családi típusú adózás visszaállításával nem csak a gyermekvállalást, hanem a gyermeknevelést is támogatjuk és egyben a középrétegek lecsúszását is megakadályozzuk. A további elszegényedés megakadályozását szolgálja a családi pótlék értékállóságának biztosítása is - bár mi ezt újból a gyermekek iskoláztatásához kötnénk, az ő érdekükben. Az univerzális támogatások növelése helyett hatékonyabbnak tartjuk a legszegényebb rétegeknek járó célzott és átgondoltabb segélyezési rendszer kialakítását, ezen túlmenően pedig meg kell akadályozni a közmű szolgáltató cégek indokolatlan áremeléseit. Ne feledjük, hogy azokban az országokban magas - és a társadalmi rétegek között is kiegyensúlyozott - a születésszám, ahol több lábon áll a családpolitikai rendszer és a különböző támogatási formák megoszlanak a különböző családtípusok szerint. Ez már azért is kedvező modell, mivel a szociális ellátórendszereket mindenhol a közép- és felső osztály adójából finanszírozzák.

A családpolitika nem pusztán az elszegényedés megakadályozását szolgálja, ennél sokkal kiterjedtebb: családbarát környezetet, otthonteremtést, ifjúságnevelést, esélynövelő iskolát, erős közösségi életet és családsegítést egyaránt magában foglal. 2002 óta megnőtt a gyermekes családok szegénysége, amihez hozzájárult az elhibázott segélyezési politika is, ugyanis egy szintre hozták a segéllyel és a munkával szerezhető jövedelmeket, amiből súlyos társadalmi következmények származnak.

Programjukból az olvasható ki, hogy a szociális problémák megoldásának kulcsa a foglalkoztatás bővítése, az öngondoskodás ösztönzése. A prognózisok szerint a jelenlegi 600 ezres munkanélküliség egyelőre nem fog csökkenni. A munkaerőpiac élénkítését, az 1 millió munkahely létrehozását mégis milyen módon képzelik el?

- Többek között az uniós és hazai források ésszerűbb kihasználásával, színvonalas oktatással és képzéssel, illetve megfelelő adójogi szabályzással. Elengedhetetlen továbbá egy protekcionista gazdaságpolitika, ami a hazai vállalkozások és termékek fokozott védelmét jelenti. A közbeszerzések ma nem a magyar vállalkozásokat segítik: az összérték 30 százaléka jut a - munkavállalók nagy többségét foglalkoztató - hazai cégeknek, miközben a fejlettebb országokban éppen fordított ez az arány. Meggyőződésem, hogy a jó gazdaságpolitika egyben a legjobb szociálpolitika is, hiszen a 12 %-os munkanélküliségünk nem lenne szükségszerű, ez kirívó arány a régióban.

Az Orbán-kormány a lakástámogatás terén bőkezű volt, a Bajnai-kormány viszont megszüntette a „szocpolt" és lényegében a lakáshitelek állami kamattámogatását is. Ezen a téren milyen lépéseket terveznek?

- A legégetőbb feladat a lakhatás biztosítása, hogy a lakáshiteles családokat ne lehessen utcára tenni. Első sorban azokra gondolok, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Ehhez mindenekelőtt a különböző pénzintézetekkel kell megállapodásra jutni. Az otthonteremtési támogatások eddigi formájukban tarthatatlanok voltak, rengeteg visszaélésre adtak lehetőséget. Célszerűbb lenne a szegényebbek, és kimutatható jövedelemmel nem rendelkezők részére szociális bérlakásokat építeni, míg az önerővel, látható jövedelemmel rendelkezőknek pedig vissza nem térítendő támogatást adni. (Természetesen mindezen támogatások csak számlák, s bizonylatok bemutatásával járnának)

Önök milyen alapon tesznek különbséget az önhibájukból és az „ártatlanul" munkanélkülivé vagy hajléktalanná vált emberek között?

- Én máshogy közelíteném meg a kérdést: a legtöbb érintett helyzetén sokkal eredményesebben lehetne segíteni, ha kialakítanánk egy szigorú feltételekhez kötött és hatékony segítségnyújtással is egybekötött támogatási rendszert. A társadalmi szolidaritást valóban romboló törvényeket pedig, mint például a természetbeni adományok adómentességének a megszüntetését, sürgősen vissza kellene állítani.

Olvasson tovább: