Kereső toggle

Szimbolizmus és hatalom

Parlamenti új irányok – 2010

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elsősorban szimbolikus ügyekkel, mint például a kisebb parlament vagy a kettős állampolgárság, illetve kőkemény hatalomtechnikai megoldásokkal kezdte a Fidesz–KDNP többség az első napjait az új parlamentben. Az ellenzéki sorba süllyedt MSZP képviselői tompák, míg a Lehet Más a Politika, illetve különösen a Jobbik tagjai hiperaktívak voltak az Országgyűlésben. Meglepetésre, egyik politikai oldal képviselője sem vetette fel, hogy az „istenadta nép” megsegítésére inkább a gátakra kellene menni, noha mostanság a népies politizálás a divat.

Bár a T. Házba bekerült politikusok legtöbbje, különösen a kormánypártiak, teljesen új stílusú politizálást ígérnek, a parlament alakuló ülésén, illetve az azt következő tárgyalási napokon az országgyűlés hangulata, folyosói pletykálkodásai és a (leendő) fontos emberek felé történő „pedálozások", az ülésteremben zajló hangos viták és retorikai túlzások erősen emlékeztették a Hetek tudósítóját több évtizedes tapasztalatára. Változás leginkább csak a képviselői összetételben mutatható ki: egy átláthatatlan nagyságú Fidesz-frakció, melynek tagjai között kinézetre elég sok az egy kaptafás, könnyen cserélhetőnek tűnő politikus. Velük szemben különleges mixet alkot a meggyötört arcú, nyolcévnyi kormányzásban kifáradt, összezsugorodó MSZP-frakció. A parlamentben húsz kemény évet lehúzó két régi párt között a többnyire Bocskaiban domborító, nem kevés megszállott tekintetű arcot felvonultató Jobbik-frakció és a leginkább belvárosi értelmiségi dizájnban nyomuló LMP-s képviselők ülnek.

Első blikkre a T. Ház messze nem üti meg az első szabadon választott parlament intellektuális szintjét, de négyévnyi bizonyítási időt ilyenkor illendő adni. Kételyeinket persze az erősíti, hogy - elsősorban a Jobbiknak köszönhetően - rögtön botrányos jelenetekkel és kijelentésekkel kezdődött a munka. Nemzetközi összehasonlításban egyenesen szégyenletes a magyar szélsőjobb százalékos aránya az Országgyűlésben.

Diktálják a tempót

A Fidesz láthatóan erőt és határozottságot kíván sugallni, ezért törvénymódosítási dömpinget indított (egy hét alatt 12 törvényt, 3 országgyűlési határozatot és egy politikai nyilatkozatot nyújtott be), megspékelve azzal az ígérettel, hogy a nemzeti együttműködésnek egy új szintjét fogják bevezetni, sőt még az ellenzékkel is nagylelkűen bánnak.

Sietve benyújtották (talán éppen azért, mert ismerték az új parlament összetételét) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosítását, melyben többek között csökkentik a képviselők számát. Indoklásuk szerint az Országgyűlés régi adóssága a parlament létszámának csökkentése, de az erre vonatkozó javaslataikat korábban több mint hetvenszer szavazták le. Parlamenti többségük birtokában most meg tudják valósítani elképzelésüket.

A Kósa Lajos, Navracsics Tibor, Répássy Róbert, valamint a kereszténydemokrata Rétvári Bence által benyújtott javaslat 198 főben határozza meg a T. Ház létszámát: 90 mandátumot az egyéni választókerületek győztesei kapnának (tehát át kell majd rajzolni a körzetek határait), 78 helyet az országos listákról töltenének be, míg 30 mandátumot kompenzációra tartanának fönn. Egyébként arányaiban a jelenlegi rendszer „működne" tovább.  A javaslat rendezné a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését is, hiszen lehetőséget teremtene maximum 13 darab kedvezményes kisebbségi mandátum kiosztására.

A Fidesz egy országgyűlési határozati javaslatot is benyújtott, amely a választási rendszer reformjának további lépéseit alapozza meg. Mivel a hétfőn benyújtott törvényjavaslat csak az új rendszer fő irányait és kereteit határozza meg, a pontos részletek kidolgozására a párt egy parlamenti albizottságot hozna létre. Az alkotmányügyi bizottság felállítandó albizottságában a javaslat szerint egyenlő arányban lennének jelen a kormánypártok és az ellenzék képviselői. (A javaslatról bővebben Azt a kétszázát című cikkünkben olvashatnak.) Emellett az önkormányzati rendszert is karcsúsítják.

„Legyen béke, szabadság  és egyetértés"

Orbán Viktor egy, a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat elfogadását hirdette meg, amellyel - szimbolikus értelemben - az elmúlt húsz évtől „rugaszkodna" el az új parlament, a képviselők arra vállalnának kötelezettséget, hogy a nemzeti együttműködés új rendszerét építik fel. A dokumentumban - amely a „legyen béke, szabadság és egyetértés" jelmondattal kezdődik -   még az amerikai függetlenségi nyilatkozatra hajazó mondatok is olvashatóak, miszerint:  „Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez, és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait."

A miniszterelnök-jelölt szerényen történelmi jellegűnek szánja az általa beterjesztett nyilatkozatot, miszerint ez a dokumentum megjelöli azokat a kereteket, amelyek között zajlik majd az élet, megadja a meghozandó intézkedések okát és értelmét.

Az ellenzéki pártok más-más okokból átírnák a nyilatkozatot. A parlamenti vitában a Jobbik képviselői szólaltak fel a legnagyobb arányban, Vona Gábor szerint Orbán Viktor „ne gondolja azt, hogy 14 homályos és általános mondat leírásával túl tudunk lépni az elmúlt húsz éven", hiszen a Fidesz az „elmúlt húsz évben hol aktív, hol passzív módon is felelősséget viselt a helyzetért". Az LMP kategorikusan nemet mondott a nyilatkozatra, míg az MSZP gyökeresen átírta volna. A nyilatkozat elfogadásához egyébként a házszabály szerint kétharmados többség kell, amivel természetesen simán rendelkezik a Fidesz-KDNP-koalíció. A szimbolikus döntések sorába tartozik a kettős állampolgárság kérdése is, amiről már a Le Figaro  is úgy cikkezett, hogy „Pozsony és Budapest között ismét áll a bál".

Emellett a Trianonra való emlékezés jegyében Semjén Zsolt és Kövér László a „Nemzeti  összetartozás melletti tanúságtételről" címmel nyújtott be törvényjavaslatot. A dokumentum a parlament eddigi nyelvezetéhez képest szokatlanul kezdődik: „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve..."

A „nemzeti" hatalom és a technikája

A módosításdömping másik fő csapásiránya hatalomtechnikai megoldások érvényre jutását szolgálja, amelyek jelzik az „erős kéz" kormányzati politikáját. A fideszes magyarázatok szerint „A központi államigazgatási szervekről, a kormány tagjairól és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslat"  célkitűzése a politika és közigazgatás kettéválasztása. A jövőben a minisztériumok szakmai igazgatását újra köztisztviselők végzik, minden minisztérium szakmai-szervezeti felépítése azonos elvek mentén történik, és államtitkári szint alatt nem lesznek politikusok a közigazgatásban.

Ez nagyszerűen hangzik, de az új konstrukció egyik eleme, hogy a Navracsics Tibor által vezetett közigazgatási minisztérium államtitkára politikai vétóval rendelkezik az összes minisztérium alacsonyabb szintű vezetője felett is. A javaslat - kissé nyakatekerten - így szól: „A főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízásra javasolt személyekről a közigazgatási államtitkár tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakörbe."

Ráadásul bizonyos értelemben lazulnak a szakmai feltételek, hiszen a jövőben a köztisztviselői kinevezésekhez nem lesz kötelező pályázatot kiírni, és nem lesz feltétel az úgynevezett közigazgatási versenyvizsga teljesítése sem.

A minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat a takarékoskodást és a „nemzeti" jelleget hivatott jelképezni, hiszen - szól a kormányra készülők érve - a minisztériumok száma tizenháromról nyolcra, a politikai vezetők száma pedig a felére csökken: a korábbi 90 helyett csak mintegy 40 politikai vezető tisztségviselő marad. Másrészt soha nem látott arányban alkalmazzák a nemzeti jelzőt a tárcák elnevezésében.

A minisztériumok nevei: Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium, Nemzeti Erőforrás Minisztérium (ide tartozik az egészségügy, az oktatás és a szociális kérdések), Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint Vidékfejlesztési Minisztérium. Ez a törvény egyébként szabályozza a kormányzati jogutódlás részét képező átadás-átvételi eljárást, amely eddig szokásjogon alapult.

Ez utóbbi esetében tulajdonképpen a leköszönő miniszterek egyfajta „megalázására" készül az új kormányzó elit, hiszen olyan drákói feltételeket szabnak a veszteseknek, melyeket korábbi esetekben  nem követeltek meg a választás győztesei. Bár a törvényjavaslatban nincs pontosan meghatározva az átadás-átvétel pontos napja, azt csak a távozó miniszter teheti meg, akinek egyébként korlátlan ideig rendelkezésre kell állnia, hogy segítse az átadás-átvétel munkáját. Az átvevő személye - sarkítva persze - akár egy portás is lehet az új „elitből".

A távozó kormány szeretett volna a törvényjavaslat kapcsán egyeztetni, de erre a Fidesz-KDNP nem adott lehetőséget.

Megyei kormányhivatalok

Orbán Viktor tervei szerint 2012 közepén vagy végén lesz új alkotmány, addig a kormány a parlament a rend és a gazdaság megerősítésén dolgozik. Bejelentette: az új kabinet megyei kormányhivatalokat hoz létre. Nyár végén következik a középszintű közigazgatás teljes átalakítása. „Nem hagyjuk úgy a megyei szintű közigazgatást, ahogy az most van. Az lehetetlen, hogy 40 körüli hatóságnál kelljen az embernek az ügyeit intézni középszinten” – mondta. Közölte: ezért létre fogják hozni a megyei kormányhivatalokat, amelyek élén az állam megyei vezetője áll majd, aki maga alá gyűjti, átszervezi, ésszerűsíti a hivatalokat, két kivétellel – ez a rendőrség és az adóhivatal, ezek országos irányítás alatt maradnak. „Minden más hatóságot a megyei kormányhivatal alá szervezünk” – jelentette ki Orbán Viktor.

Olvasson tovább: