Kereső toggle

Lassú parlamenti harakiri

Négy év alatt 34 minisztert fogyasztottak el a szocialisták, és eltűnt az SZDSZ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Négy éve diadalittas szocialisták és letört fideszesek gyülekeztek az Országgyűlés alakuló ülése előtt. A parlamenti ciklus utolsó ülésnapja pedig hatalomba készülő jobboldaliakat, és letört, rezignált baloldali politikusokat talált. Utóbbiak közül sokan biztosan nem lesznek tagjai a következő T. Háznak – és nem önszántukból.

„Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Azt kívánjuk, hogy Magyarország erős és sikeres legyen. Erős és sikeres, olyan ország, amelyet polgárainak tehetsége, szorgalma, tenni akarása és tenni tudása táplál.” – kezdte az expozéját Gyurcsány Ferenc akkor még kijelölt miniszterelnök 2006. május 16-án. Tizenkilenc perces, erőtől és önbizalomtól duzzadó előadását követően annyit jegyzett meg a tollnok: „Hosszan tartó, nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. – Szórványos taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban. – Gyurcsány Ferenc odalép, és kezet fog dr. Hiller Istvánnal, Kuncze Gáborral, dr. Dávid Ibolyával, dr. Orbán Viktorral és dr. Semjén Zsolttal.” (Azért velük, mert ők voltak a pártelnökök – a szerk.) 
Hétfőn, a búcsúülésen nyoma sem volt a négy évvel ezelőtti hangulatnak. A Gyurcsány örökébe lépő Bajnai Gordon miniszter egy visszafogott, már-már szürke értékelést tartott az ország helyzetéről, majd a képviselők csöndben hazamentek. (Vita azért akadt. Cser-Palkovics András, a Fidesz egyik szóvivője, a kormánypárt és az ellenzék viszonyára jellemzően, egy szóváltás hevében odaszúrta egy-két szocialistának: „Az biztos, hogy börtönbe kerülsz!”)     

Tudnak visszafelé szállni a madarak?

Négy év alatt az öt kézrázó pártelnökből kettő (Hiller és Kuncze) nincs a helyén, Dávid Ibolya helyzete mindennek nevezhető, csak biztosnak nem, Gyurcsány pedig a szocialista padsorok végén kapott/kért helyet. A négy éve ambiciózus tervekkel induló új kormány három fő kérdésre fókuszált: eurómilliárdokra épülő uniós fejlesztésekre; az egészségügyet, a közigazgatást és a szociális intézményrendszert érintő „progresszív” reformokra; illetve a költségvetési egyensúlyteremtésre. 
Kétkedve is fogadta akkor a Hetek újságírója egy vezető szocialista politikus állítását, miszerint ha nem találják ki jól a kormányzati-politikai rendszert, akkor hiába a dicső győzelem, megroppanhat az MSZP társadalmi bázisa. „Eljöhet az az idő, hogy még a madarak is visszafelé szállnak” – tette hozzá, mondata azt jelentette, hogy bármit tesznek, már visszafelé sül el.
Az MSZP vesszőfutása már szeptemberben elkezdődött. Máig vitatott módon nyilvánosságra került Gyurcsány őszödi beszéde – mindenki által ismert következményekkel. A közhangulatot leginkább a Parlament köré vont kordon szimbolizálta. A Fidesz és a KDNP úgy döntött, nem vesz részt Gyurcsány Ferenc parlamenti felszólalásain, mert illegitim vezetőnek tartják. Csak Navracsics Tibor, a Fidesz és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője maradt Gyurcsány beszédei alatt az ülésteremben, hogy – Semjén későbbi nyilatkozatai szerint – amortizálják a 2006-os győztest. Gyurcsány a rendszerváltás óta első miniszterelnökként kért maga ellen bizalmi szavazást, az MSZP és az SZDSZ képviselői biztosították bizalmukról a kormányfőt.     

Kevés beszéd, nagy népszerűség

A négy évet áttekintve leginkább a sokat beszélő politikusok jártak rosszul. Kóka János például 216-szor kért szót, Veres János 347-szer, míg Gyurcsány 146-szor, és a mélységbe zuhant a népszerűségük. Orbán Viktor alig 12-szer, Kövér László csupán csak egyszer, de mégis nyugodtan készülhetnek a kormányzásra.    
A Fidesz népszavazást kezdeményezett a reformprogramok némely pontja, azaz a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj bevezetése ellen. Több mint hárommillió ember (2008. március 9-én) leszavazta a kormányt. Ebben az volt a legkülönösebb, hogy az eredmény annyira meglepte a kormánypártokat, hogy hetekig semmilyen következménye sem lett a kormányprogram Waterloojaként minősíthető vereségnek. Aztán Gyurcsány Ferenc teljesen váratlanul és nagy nyilvánosság előtt kirúgta a szabad demokrata egészségügyi minisztert, mire az SZDSZ kilépett a koalícióból.
Ezt követően a parlament működése arról szólt, hogy az MSZP képes-e a kormányzáshoz szükséges többséget biztosítani. Szánalmas helyzetek fakadtak abból, hogy az MSZP szavazógépnek használta a képviselőt: megszavaztak egy törvényt, majd a társadalmi felzúdulást követően annak ellentétéről voksoltatták őket igennel, alig pár hét múltán. Volt, hogy Karsai József renitens képviselő ellen etikai vizsgálat indult egy szavazás miatt, mire azonban a végére ért volna az eljárás, addigra az ellenkezőjét képviselte a párt. Kínos.   

Paródia a kormánypártban

Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én váratlan bejelentést tett: lemondott a miniszterelnöki posztról. A szocialistáknak burleszkbe illő egy hetet követően sikerült csak Bajnai Gordon személyében új miniszterelnököt találnia. (Bár voltak, akik az MSZP-ben előrehozott választásokat akartak, de kisebbségben maradtak.) Bajnai vezetésével gyakorlatilag mindazt visszavették a „néptől”, amit 2002-ben, a hatalomba való kerülésük időszakában adtak (ugrott például a 13. havi nyugdíj). Hétfőn végleg lezárult egy korszak.

Olvasson tovább: