Kereső toggle

Hagyó Miklós tündöklése és bukása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kegyetlenül elbánt az élet Hagyó Miklóssal. A volt főpolgármester-helyettes évekig építette a birodalmát, ami pár hét alatt összeomlott. Noha gesztusokat tett a jobboldal felé is, ma ő a Fidesz egyik „kampányarca”, vele rémisztgetik a fővárosi szavazókat. Az MSZP is elállt mögüle.

„Van egy jász hagyomány, amely szerint ha egy jász megadja magát a csatában, akkor nem lehet jász földbe temetni. Márpedig én jász földben akarok nyugodni" - mondta erősen felindulva egy márciusi háttérbeszélgetésen Hagyó Miklós. Épp kongresszusra készült, a tét az volt, hogy a Budapesttel szövetkezett mintegy 10 megye visszaszorítsa a régi vezérkar és a nagy szocialista megyék hatalmát. Nem szorította. Ennek ellenére a tavasszal még városüzemeltetési főpolgármester-helyettes valószínűleg nem gondolta, hogy ilyen gyorsan temetik. Joggal nem gondolta. A között a két sor között ugyanis, hogy „Hagyó Miklós április után nem lesz országgyűlési képviselő", illetve „Hagyó Miklós április után az MSZP legerősebb embere" egyetlen ütem volt csak a szocialista párt kottájában. De Hagyó nem várt, és egy ütemmel előbb mozdult, mint kellett volna.

Történt, hogy a tatár hordák kilökték szállásukról a Mongólia és Kína határvidékén élő kunokat, és szép lassan Közép-Kelet Európáig szorították őket. A tatárok előtt görgő kunok a Fekete-tenger tájékán jász (iráni eredetű) törzseket szívtak fel, és a két nép együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Az Árpád-ház letelepítette őket a Duna és a Tisza közé, a férfiakat fegyveres szolgálatra rendelte, cserébe széles körű autonómiát biztosított a kun- és a jászszékeknek. A törökök kiverése után azonban a Habsburg I. Lipót pillanatnyi szorultságában félmillió aranyért eladta a Jászkun Kerületet a Német Lovagrendnek, elolvadt a szabadság, és jobbágysorba süllyedtek a kunok és a jászok. De nem állhatták az igát, és 1745-re összetettek annyi ara-nyat, hogy Mária Teréziától kialkudják régi szabadságukat. A redemptiónak nevezett visszavásárlási aktus résztvevői voltak a redemptus jászok, köztük a Hagyó család.

Ebben a szabadságszerető, keménynyakú, kompromisszumot nem ismerő földben gyökerezik - saját bevallása szerint - Hagyó Miklós, akinek fontos a jászsága, és jász őseitől örökölt tulajdonságai, makacssága és küzdőképessége. És lehet valami az ősök vérében, mert Hagyó példás szívós-sággal kezdett felépíteni egy pártpolitikai struktúrát, amit ha sikerül befejeznie, valóban az MSZP első, de legalábbis megkerülhetetlen embere lehetett volna. 1998-ban lépett be a pártba, lakóhelyén, a XII. kerületben, ahol a tagság négy év múlva meg is választotta elnöknek. Addigra már javában diplomázott a szegedi Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskolán, létrehozott egy többek között rágógumit, sört és energiaitalt forgalmazó kereskedői láncot, módos lett. És hirtelenjében a 2002-es országgyűlési választásokon befutó helyet kapott az országos listán.

Hagyó egyszerre két politikai lábra állt: a fiatalok meghatározó figurája lett, és ezzel párhuzamosan Budapesten izmosodott 2002-ben a választások után a Szent István körúton, az Európa Kávéházban, ahol Botka László jelenlegi szegedi polgármesterrel, Oláh Lajossal (most Hajdú-Bihar megyei pártelnök) és Ujhelyi Istvánnal, az MSZP alelnökével tető alá hozta a több tucat fiatal politikust összefogó Mozaik Klubot. Ez a szerveződés tekintélyes erővé nőtte ki magát, egységes fellépésével sokat nyomott a latban az MSZP tisztújító kongresszusain, illetve tovább növelte a Mozaik súlyát, hogy besorolt Medgyessy Péter mögé - a miniszterelnök gyakorlatilag velük nyomta végig a 2004-es uniós kampányt. És nem utolsósorban gazdasági erőt is képviselt: a hírek szerint Hagyó egyaránt jóban volt Puch László pártpénztárnokkal és Leisztinger Tamás nagyvállalkozóval.

A fővárost Hagyó feltűnéséig a szocialista politikusok általában ugródeszkának használták, hogy innen pattanjak be az országos vezérkarba. Éppen ezért a legtöbben csak arra törekedtek, hogy egy választókerületben vagy egy kerületben kiépítsék területi hátországukat, Budapesttel mint egésszel senki nem törődött. A főváros szétszabdaltsága viszont azt jelentette, hogy aki egységes erővel lép fel, az beveheti a helyi várakat. Hagyó elkezdte szőni hálóját, és megint csak bevette a fiatalokat is a buliba. Bábáskodásával a kerületi ifjak 2004-ben létrehozták a Budapest23 nevezetű mozgalmat, aminek szinte minden szocialista kerületi küldöttgyűlésben voltak emberei, s ők bizony nem egy esetben Hagyó javára billentették a mérleget.  Mindezt későn érzékelte a régi budapesti szocialista gárda, így mire a 2006-os önkormányzati választások előtt feleszméltek, már nem tehettek semmit, kénytelenek voltak kompromisszumos jelölteket állítani.

Csakhogy az erőegyensúly nem tartott sokáig, 2007 februárjában jött a hatalomátvétel. A 12 fős elnökség szinte minden tagja az újak embere lett, bukott a régi elnök, három alelnökével együtt. Hagyó mintegy 6-8 kerületet tudhatott maga mögött. A volt főpolgármesterrel együttműködő Budapest23 farvizébe 5 kerület állt be, a Burány Sándor dominálta dél-pesti lobbi pedig 4 kerülettel kalkulálhatott.

Hagyó hivatalos posztot nem vállalt a budapesti elnökségben, súlyát 2006-ban megszerzett főpolgármester-helyettesi pozíciója adta, hiszen e minőségében ő fogta össze a főváros közszolgáltató cégeit. Befolyását a jelek szerint a kormányzat is elismerte, és ha Budapestről volt szó, gyakorlatilag vele tárgyaltak.

Összességében eddig a pontig Hagyó mesteri politikai teljesítményt hajtott végre. Egyrészt kiépítette bázisát a párt fiataljainak körében, akikről feltételezhető volt, hogy előbb-utóbb ők adják a párt csúcselitjét. Másrészt egybefogta a megosztott Budapestet, hosszú távra stabilizálva pozícióit - valóban hosszú távra, ugyanis 2007-ben már tudható volt: a szocialisták bukják a választást, és akkor bizony Budapest lehet a baloldal újraépítésének centruma. Harmadrészt pedig egy sikeres kormányzati lobbit is kiépített. És ekkor Hagyó kilépett az országos porondra.

A volt főpolgármester-helyettes ismét jó helyre nyúlt, szövetségesi megyék (Csongrád és Hajdú-Bihar megye) mellé árva megyéket toborozott, azaz olyanokat, amelyekkel alacsony küldöttszámuk miatt senki nem törődött túl sokat: nem voltak országos politikusok bázisai, és kívül rekedtek a nagy megyék szövetségi rendszerein. A 2008-as márciusi kongresszusra készülve azonban Hagyó elkövetett két hibát. Nem mérte fel, hogy a helyi ügyekben egységes Budapest nem mozdul automatikusan egységben országos ügyekben, és a pozícióikért aggódó országos tisztségviselők minden követ megmozgatnak majd, hogy minél nagyobb tömböket szakítsanak ki a fővárosból. Ez sikerült is, így a Hagyó nevével fémjelzett társaságnak egyetlen érdemi személyi változást sem sikerült átvinnie, lényegében egyetlen új elnökségi tagot sikerült a vezérkarba juttatni. Ám arra jó volt a kongresszus, hogy szembefordítsa az új Budapesttel a nagy megyéket, illetve kirajzolódjon egy világos frontvonal a Gyurcsány Ferenc leköszönése után megmaradt egyetlen erőközpont (Lendvai, Kiss, Szekeres Imre elnökhelyettes) és Budapest között.

Ennek ellenére Hagyó presztízsveszteség nélkül retirálhatott volna, Budapesten beágyazottsága miatt nem kérdőjeleződött meg elsőbbsége, és fiatal szövetségesei is kitartottak mellette. Ám a főváros új csapata az ifjú generációval közösen tavasszal újra lendületet vett, és olyan helyzetet próbált teremteni, hogy a július elejére összehívott kongresszus bizalmatlansági szavazással vegye le vagy tartsa a helyén az MSZP-elnökségét. A régi gárda azonban kifogta a szelet Hagyó vitorlájából...

Aztán kipattant a BKV-botrány, melynek előzménye az volt, hogy a főpolgármester-helyettes összekülönbözött Kocsis Istvánnal, a BKV vezetőjével, akit történetesen ki akart rúgatni. Ám Kocsis sokat próbált menedzserként - az ÁPV Rt.-től a Paksi Atomerőműig, a Magyar Villamos Művekig egy sor céget igazgatott már - képes volt megvédeni magát. Aki a részletekre kíváncsi, elég, ha végiggondolja mindazt, ami nyár óta a BKV-ügyben történt.

A közélet ismerői szerint, ha Hagyó a parlamenti választásokig nyugton megül babérjain a pártban, nem kezd „nagy játékosként" fellépni az országos politikában, illetve nem erőből akarja megoldani a BKV-ügyet, akkor vélhetően nem kerül abba a helyzetbe, amibe a héten került. Minden korábbi támogatója és szövetségese egyszerre engedte el a kezét, és sajtóhírek szerint egykori munkatársai vallottak ellene.

Olvasson tovább: