Kereső toggle

Nem őrült, hanem gonosz

Zsidózott és cigányozott a pécsi ámokfutó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előzetes letartóztatásba helyezte a Pécsi Városi Bíróság azt a 23 éves hallgatót, aki a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Biofizikai Intézetében megölte csoporttársát, egy másik, 19 éves fiatalembert pedig életveszélyesen megsebesített. A lövöldözésben súlyos sérülést szenvedett egy 36 éves, laboránsként dolgozó férfi és egy 54 éves takarítónő is. A gyilkost húsz percen belül elfogták. Azóta megy a találgatás, hogy G. Ákos őrült volt-e vagy csak egyszerűen gonosz. A szakértők előbbire hajlanak, de akik közelebbről ismerték a fiút, egyértelműen az utóbbi megoldásra szavaznak.

Számos jel arra utal, hogy Ákos előre kitervelte a bűntényt. Már előző nap nagyon ideges volt. A délutáni gyakorlaton ököllel verte a vasszekrényt, mert nem tudta leírni az adatokat a kivetítőről. Miután a társa, akivel együtt dolgozott, rászólt, hogy ne csapja rá a vasajtót a lábára, visszaszólt: „Mekkora paraszt vagy! Úgy pofán verlek, hogy nem érdekel, mi lesz a következménye." Este kitörölte minden adatát az iwiw-ről. Másnap szokásával ellentétben bement a reggeli előadásra is, amire kétszáz fő jár. A gyakorlat, amelyen a lövöldözés történt, délben kezdődött. Ákos időben megérkezett, de nem köszönt senkinek. Miután leült, megkérdezte, hogy mindenki jelen van-e, és szemügyre vette, hogy ki hol ül. 12:20 körül elhagyta a termet (korábbi hírekkel ellentétben nem küldték ki, magától ment), de az ajtót nyitva hagyta. Csoporttársa, Miklós ment oda becsukni utána, de ekkor már előrántotta a fegyverét, amivel először az ajtóban álló Miklósra lőtt, majd földre esett áldozatán flegmán átlépve, a pisztolyt a többiekre szegezte. Innentől az egyik szemtanú meséli könnyes szemmel:

„Amikor elkezdte a lövöldözést lebuktam a pad alá, elkezdtem mászni az ajtó felé. Közben el kellett másznom a már lelőtt csoporttársam mellett. Gyorsan megnéztem, van-e még pulzusa. Nem volt, vagy csak én nem éreztem. Vért még nem láttam rajta. Utána kiszaladtam a teremből, de láttam, hogy Ákos jön utánam. Rám fogta a pisztolyt, ezért irányt változtattam, egy másik folyosóra futottam. Utána hallottam a durranást, majd nagy sikoltozást. A takarító néni volt az. Kiszaladtam az épület elé, ott volt egy hölgy, akit megkértem, hogy hívja gyorsan a rendőröket, mert lövöldözés volt, és lelőtték a csoporttársaimat. Közben már észrevettem, hogy Ákos is kijött utánam az épületből és a zipzáras pulcsija alatt fogta a pisztolyát. Elszaladtam egy olyan helyre ahol védve voltam, nem akartam nyílt céltáblája lenni. Ezután ő elment a kórház épülete felé. Azóta is rémálmaim vannak, hogy kiszabadul, és befejezi, amit elkezdett. Az, hogy túléltük, szerintem azt jelenti, hogy újjászülettünk."

A hallgatók szerint Ákos tudatosan választotta ki áldozatait. Valószínűleg a harmadik fiút is lelőtte volna a baráti társaságból, ha az nem ugrik ki az ablakon. Lehetségesnek tartják, hogy a gyilkosság hátterében féltékenység (vagy irigység) áll: az áldozat és a meglőtt hallgató népszerű, tehetséges, láthatóan jó családból származó, könnyed és kiegyensúlyozott személyiségű fiúk voltak, akiket a lányok is nagyon kedveltek. Ákos tanulmányi eredményei ezzel szemben a legrosszabbak voltak a csoportban, és kapcsolatokat sem tudott építeni. Az a tény is beszédes, hogy a tanárok, akik ismerték a csoportot, rögtön tudták, hogy ő a tettes, amikor hallották a hírt a gyógyszerészek között történt lövöldözésről. A gyilkosság után ő maga hívta fel a rendőrséget, hogy feladja magát, de később mégis ellenállást tanúsított. Miután bevitték a rendőrségre, az arcán széles mosollyal hintázgatott a székén. Felfogta, hogy mit tett, de láthatóan nem bánta meg. Lapunk úgy értesült, hogy ezt már ki is fejezte a rendőröknek, és utalt rá, hogy áldozatait nem véletlenszerűen választotta ki.

A pécsi ámokfutó csoporttársai visszautasítják a média azon állításait, miszerint cukkolták, kiközösítették volna az elkövetőt, illetve hogy annak konfliktusai lettek volna az áldozattal, vagy annak barátaival. Tanárai is azt erősítették meg lapunknak, hogy ilyesmiről szó sem volt, a csipkelődés soha nem lépte túl a baráti határokat. Szerintük kifejezetten értelmes, barátságos, jó csoportról van szó. A fiatalok megpróbálták Ákost is bevonni a közösségbe, de ő nem tudott beilleszkedni a többiek közé. Gólyatáborban nem volt, bulikra, szakestre még külön invitálás után sem ment el. Ha valaki közeledni próbált felé, és kérdéseket tett fel neki, azt vallatásnak érezte, amikor pedig ő maga szólalt meg az órán, furcsa kérdéseket tett fel, mások helyett válaszolt vagy oda nem illő témát feszegetett. „Mindenről megvolt a maga szélsőséges véleménye" - nyilatkozzák róla csoporttársai. Az is előfordult, hogy hirtelen és indokolatlan kitárulkozással riasztott vissza másokat: többeknek beszélt például előzetes kérdés nélkül urológiai problémáiról. Azt is állította, hogy pénzért vásárolt nőket, egyik csoporttársától pedig drogdíler után érdeklődött. Többször tett rasszista kijelentéseket is, a külföldi hallgatókat szidta mondván: „elveszik tőlünk a helyet". Emellett azt is kérdezgette egyik-másik csoporttársáról, hogy nem zsidó-e vagy roma. Egyikükkel össze is veszett, mikor kiderült, hogy az illetőnek volt zsidó a rokonai között.

Ákos személyisége több dologban is hasonlít az eddigi iskolai ámokfutókéra. Nehéz családi háttérrel rendelkezik. Édesapja hajón dolgozott, sokat utazott. Amikor otthon volt, részegeskedett és agresszívan viselkedett. Meg nem erősített információk szerint Ákos tizennégy éves korában öngyilkosságot kísérelt meg. A család egyik ismerőse úgy emlékszik rá, mint aki régebben még kedves, okos, jó tanuló kisfiú volt. Apja ennek ellenére nem akarta, hogy fia tovább tanuljon, inkább dolgozni küldte volna. Ákos mégis az egyetemet választotta, ahol több szakot is kipróbált, de rosszak voltak az eredményei, majd egészségügyi okok miatt félbe is hagyta tanulmányait. A gyógyszerész szakot 23 évesen kezdte el. Itt már szinte az egyetlen beszédtémája a lőfegyverek voltak, és bár csoporttársai nem tudták konkrétan, mégis meg voltak győződve róla, hogy tart otthon fegyvert, akár illegálisan is. Később ki is derült, valóban járt egy lövészklubba, ahol szituációs gyakorlatokon vett részt. Számítógépen is játszott hasonló játékokat. Amikor az egyik reggeli gyakorlaton nagyon kialvatlannak tűnt, egyik csoporttársa kérdésére azt válaszolta, hogy egész éjjel fegyveres oldalakat böngészett. A lányokat többnyire riasztotta, hogy obszcén és morbid hangnemben nyilatkozott a nőkről.

Zsobrák Péter a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta a Heteknek: a nyomozati szakasz következő részében kulcsfontosságú momentum lesz, hogy a szakértők elmebetegnek nyilvánítják-e az elkövetőt, vagy sem. Márpedig az ámokfutó diák ügyvédje mindenképpen erről szeretné meggyőzni a hatóságokat. A szakértői vélemények egyelőre megoszlanak. A Pécsi Tudományegyetemről két közlemény is napvilágot látott, amely a fiú elmeállapotával foglalkozik. A PTE Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója arról számolt be, hogy Ákos tizenöt éves kora óta tudatzavarral küszködött. Szorongását gyógyszerrel is kezelték, de emellett egy kényszeres magatartásforma is kialakult nála, amely különböző tünetekben nyilvánult meg, többek között abban, hogy hangokat észlelt. Prof. Fekete Sándor, a PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója pedig azt írja, hogy az ámokfutó diák korábban valóban járt pszichiáternél „depresszív, szorongásos és részben kényszeres tünetek miatt". Ekkor kapott antidepresszáns gyógyszert, amitől „panaszai jelentősen csökkentek", valamint egy ízben felkeresett egy pszichiátert, akit az interneten talált. A szakember kiemeli, hogy a „lövöldöző hallgatónál zavart, szétesett állapotra utaló jelet" korábban nem észleltek.

Az elfogását követően G. Ákos szervezetében terápiás dózisra utaló mennyiségű benzodiazepin szorongásoldót találtak, a pszichiáter szakértők pedig azt állapították meg, hogy páciensüknél a „paranoid pszichózis keresztmetszeti képe" és „kóros elmeállapot" észlelhető. Csoporttársai szerint szakértők nélkül is megállapítható volt, hogy Ákos erősen antiszociális, ugyanakkor a vele eltöltött időszak alapján állítják: egyértelmű, hogy nem volt elmebeteg. Egyszerűen csak - ahogyan ők fogalmaznak - szemét volt.

A héten újrakezdődött az oktatás a Biofizikai Intézetben, azt a tantermet azonban, ahol a lövöldözés folyt, kutatólaboratóriummá fogják átalakítani, ott többet nem lesz tanítás. A történtek miatt az egyetem vezetése fontolgatja a biztonsági előírások szigorítását, de amit valóban elkerülhetetlennek tartanak, az a szóbeli vizsga visszaállítása az egyetemi felvételiknél. Azokon ugyanis egyebek mellett lehetőség nyílik a pályaalkalmasság, a kommunikációs készség és a stressztűrő képesség vizsgálatára.

Olvasson tovább: