Kereső toggle

Diákterror

Szorgalom: kettes, rendzavarás: ötös

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetközi viszonylatban az iskolák 37 százalékában szenvednek a tanárok a diákok trágár megnyilvánulásaitól, a verbális agressziótól. Magyarországon ehhez képest az arányszám jóval nagyobb: a 77 százalékot is eléri a rendzavarások mértéke. Legalábbis ezt állítja a közelmúltban megjelent nemzetközi felmérés (OECD Talis), amely 23 ország főként önkormányzatok által működtetett iskoláinak tanárait kérdezte a tanítás és a tanulás körülményeiről.

Hazánk simán illeszkedik a nemzetközi mezőnybe, ha a hiányzásokat és az órai puskázásokat nézzük. Az átlagostól azonban jóval elrugaszkodva aggasztó méreteket öltött a tanórai rendzavarás, a lopás, a rongálás, a tanárok bántalmazása és a vulgáris beszéd. Ez nagy nehézséget jelent a pedagógusok számára, hiszen átlagosan körülbelül az óra 30 százalékát teszi ki a fegyelmezésre fordított idő. Ezért aztán nem csoda, hogy négyből három tanár érzi úgy: semmi nem ösztönzi tevékenységének javítására, a tanulók tanteremben tanúsított rossz magaviselete pedig öt iskolából háromban akasztja meg az órák menetét.

Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus szerint a rend megzavarását, a szabályok, rendeletek és törvények megszeghetőségét a gyerek a mai felnőtt társadalomtól tanulja. Ameddig azt tapasztalja, hogy a felnőttek világában is következmények nélkül maradnak a kihágások, lehetetlen elvárni, hogy őt legalább a büntetéstől való félelem bármitől is visszatartsa. Az ugyanis nem lehetséges - mondja -, hogy rendetlen felnőttnek rendes gyereke legyen.

Véleményével teljes mértékben összecseng Léder Rózsa pszichológus álláspontja, aki magát az iskolát a felnőtt világ makettjének látja. „A gyermek csak tünethordozó, a bajt máshol kell keresni, mégpedig ott, ahonnan a gyermek a mintáit veszi" - fogalmaz a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa. Úgy véli, a család mint érték eltűnésével párhuzamosan beindult a gyermekek fejlődésének siettetése, kis felnőttként kezelése, ami alapvető zavarokat eredményez a társas kapcsolatokban, így a tanár-diák viszonyban is. Ha ehhez még hozzávesszük a pedagógusszakmában beállt tekintélyvesztést, valamint a tudás és a munka fontosságának leértékelődését a diákok szemében, akkor érthetővé válik, hogy miért élveznek prioritást a státuszszimbólumok, a bármi áron a magasabb pozíciók felé törekvések. Mindezt pedig teljesítmény és megfelelő intelligencia hiányában főleg deviáns viselkedéssel kívánják megvalósítani a fiatalok.

A diákok elmondásából kiderül, hogy többségük teljesen feleslegesnek tartja a tanórákat, és ezt adott esetben ki is fejezi. őket nevezi Herold Eszter családpedagógus, filozófia szakos tanár „passzív órazavaróknak". Ide sorolható a diákok azon csoportja, akik jelen vannak ugyan, de nem vesznek részt az órai foglalkozáson, olvasnak, SMS-eznek, vagy éppen a legújabb típusú iPodon, PDA-n vagy mp4-es lejátszón filmet néznek, zenét hallgatnak.

Ebből a szülő az esetek döntő többségében semmit sem vesz észre, mivel a mai magyar családokban gyenge és erőtlen a gyerekek monitorozása. A szülők nem követik nyomon a csecsemőkortól kezdve serdülőkorig bezárólag, hogy mit csinál a gyermek, hol van, kivel találkozik, hogyan vezeti az életét. A látszat ellenére a gyerekek így nem szabaddá válnak, hanem elhanyagoltak lesznek, magányosan téblábolnak - állítja Ranschburg Jenő, aki szerint egy serdülő fiatalember végső esetben rendzavarással hívja fel magára a figyelmet. Megoldást ezért szerinte a két szocializáló intézmény - család és iskola - egymáshoz közelítése jelenthetne. Fontos lenne, hogy ne csak a szülői értekezlet és a fogadóóra legyen az egyetlen érintkezési pont az intézmény és a család között, hanem olyan kezdeményezések is teret nyerjenek, mint az amerikai mintára szaporodó „portás nagyi" program. Ennek keretében nagymamákat vettek fel az iskolákba, akik a portásfülkékben ülnek, és az indiferens portás helyett pompásan tudnak rendet csinálni ott, ahol a fizetett alkalmazott tehetetlen. Egy másik megoldás a kortárs mediáció lehet, mivel a gyermekkori iskolai agresszivitások 80 százaléka nem is kerül a pedagógusok elé. Azok a gyerekek viszont, akik látják és tudják egymás „szennyesét", és megfelelő szempontok alapján vannak kiválasztva, kiképzve, képesek csírájában elfojtani, elsimítani ezeket az agresszív aktusokat, és békét csinálni ott, ahol eddig senki sem avatkozott be.

Tanár-diák meccs

Szécsény – 2009. március
Az óra utáni szünetben egy 16 éves diák támadt rá az 52 éves tanárnőre, és összerugdosta, mert az rendreutasította órai magaviselete miatt. A tanárnő könnyű sérülést szenvedett.
Szentes – 2009. február
17 éves diák csavarta hátra a tanár kezét, és félrelökte, mert távozni akart az óráról, de a tanár útját állta.
Mándok – 2009. január
Fiatal pedagógusra támadt egy anya és lánya a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mándokon. Az anya azt sérelmezte, hogy a tanár korábban szóvá tette, hogy a kisebbik testvér tetves.
Budapest – 2008. március
Egy mobiltelefonnal készített videó alapján derült ki, hogy egy VIII. kerületi középiskola 16 éves diákja fizikaóra alatt odament tanárához, belerúgott, lökdöste, és egy fém csapteleppel fenyegette. A tanárt annyira megviselték a történtek, hogy benyújtotta felmondását, az eset után idegszanatóriumba került.
Budapest – 2007. január
Egy másik budapesti iskolában arról készítettek mobilvideót a diákok, hogy hogyan készítik ki az énektanárt. Mikor a tanárnő úgy döntött, intőt ad az egyik tanulónak, a többiek rátámadtak, tankönyvet és zsemlét dobáltak felé. Amikor pedig ki akart menni a teremből, egyszerűen nem engedték.

Olvasson tovább: