Hazánk simán illeszkedik a nemzetközi mezőnybe, ha a hiányzásokat és az órai puskázásokat nézzük. Az átlagostól azonban jóval elrugaszkodva aggasztó méreteket öltött a tanórai rendzavarás, a lopás, a rongálás, a tanárok bántalmazása és a vulgáris beszéd. Ez nagy nehézséget jelent a pedagógusok számára, hiszen átlagosan körülbelül az óra 30 százalékát teszi ki a fegyelmezésre fordított idő. Ezért aztán nem csoda, hogy négyből három tanár érzi úgy: semmi nem ösztönzi tevékenységének javítására, a tanulók tanteremben tanúsított rossz magaviselete pedig öt iskolából háromban akasztja meg az órák menetét.
Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus szerint a rend megzavarását, a szabályok, rendeletek és törvények megszeghetőségét a gyerek a mai felnőtt társadalomtól tanulja. Ameddig azt tapasztalja, hogy a felnőttek világában is következmények nélkül maradnak a kihágások, lehetetlen elvárni, hogy őt legalább a büntetéstől való félelem bármitől is visszatartsa. Az ugyanis nem lehetséges - mondja -, hogy rendetlen felnőttnek rendes gyereke legyen.
Véleményével teljes mértékben összecseng Léder Rózsa pszichológus álláspontja, aki magát az iskolát a felnőtt világ makettjének látja. „A gyermek csak tünethordozó, a bajt máshol kell keresni, mégpedig ott, ahonnan a gyermek a mintáit veszi" - fogalmaz a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa. Úgy véli, a család mint érték eltűnésével párhuzamosan beindult a gyermekek fejlődésének siettetése, kis felnőttként kezelése, ami alapvető zavarokat eredményez a társas kapcsolatokban, így a tanár-diák viszonyban is. Ha ehhez még hozzávesszük a pedagógusszakmában beállt tekintélyvesztést, valamint a tudás és a munka fontosságának leértékelődését a diákok szemében, akkor érthetővé válik, hogy miért élveznek prioritást a státuszszimbólumok, a bármi áron a magasabb pozíciók felé törekvések. Mindezt pedig teljesítmény és megfelelő intelligencia hiányában főleg deviáns viselkedéssel kívánják megvalósítani a fiatalok.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2009. 07. 10. (XIII/28)
