Kereső toggle

Brutális lett a tét

Meglepő fordulatot hozhat az EP-választás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha polgári demokrácia talaján álló pártok, így az SZDSZ és az MDF rosszul szerepelnek az európai parlamenti választáson, akkor az előrevetítheti, hogy gyökeresen megváltozik a magyar közélet. A Jobbik esetleges előretörésével ugyanis a politikai centrum jobbra tolódhat. Negatív fordulat esetén hosszú távon a Horthy-rendszert idéző pártszisztéma jöhet létre Magyarországon. Rövid távon az SZDSZ veresége esetén pedig megbukhat a Bajnai-kormány.

Az MSZP-ben már hetek óta zajlik a kármentesítés. A párt politikusai és a baloldali holdudvarba tartozó értelmiségiek igyekeznek a saját táborukban a várakozásokat alacsonyra szállítani, hogy egy esetleges nagy vereség esetében is egybemaradjon a párt. A célszám lapzártánk idején 3 és 5 között mozgott, azaz ennyi befutó képviselőre számítanak. A problémát mégis inkább az jelenti, hogy kiderülhet: a 30-40 százalékos MSZP hétévnyi kormányzást követően 15 százalékos párttá zsugorodott, és ez akár azt is jelentheti, hogy a szocialisták elvesztették a jobboldalt „sakkban" tartó váltópártjellegüket, és középpárttá sorvadtak. Ha pedig ezen nem tudnak változtatni, akkor úgy járnak, mint 1994-ben az akkor még kormánypárt MDF, azaz elvesztik a meghatározó szerepüket a magyar közéletben, és statisztává válnak.

Csak semmi pánik?

Több szocialista vezetővel beszélve úgy tűnik, hogy leginkább a pániktól tartanak. Az MSZP vezetői között ugyanis már tavaly világossá vált, hogy amennyiben nem sikerül változtatniuk a politikájukon, akkor történelmi vereséget szenvedhet a párt. A szocialista küldöttek között azonban Gyurcsány Ferenc távozásáig az volt az uralkodó nézet, hogy a 2006-ban Orbán Viktort hátrányos helyzetből legyőző Gyurcsány képes lehet majd 2010-ben is fordítani. Ha Gyurcsány váratlanul önként nem távozik, akkor éppen emiatt a pszichózis miatt a szocialista vezetők képtelenek lettek volna elmozdítani a pártelnök-miniszterelnököt a pozíciójából. Az MSZP alsó és középrétegei számára június 7-én jöhet el az igazság pillanata, amikor is szembesülhetnek azzal, hogy akár 50 százalékos különbséggel, behozhatatlanul vezet a Fidesz. Kérdés, hogy mi lesz a reakció.

A párt erős érdekcsoportjai már előre összefogtak, hogy ha „szakad a plafon, akkor mindenki alatta legyen". Így gyakorlatilag, aki az MSZP-ben számít, az tagja az elnökségnek vagy a kormánynak (például államtitkárként) vagy az MSZP-frakció vezetésének. Ezzel a kollektív felelősségvállalással sikerült például a párt ifjú törökjeit is részesévé tenni a kormányzati felelősségnek, tehát június 7-e után elméletileg senki sem állhat elő másokra mutogatva, hogy mit tettek az MSZP-vel.

Mindez persze csak az elmélet. A legtöbb szocialista vezető, akár az úgynevezett öreg, akár a fiatal korosztályhoz tartozik, leginkább egy „nem tudom"-mal válaszol arra, hogy mi fog történni június 7-e után. Vannak, akik a pártszakadástól tartanak, mások azt vizionálják, hogy Gyurcsány Ferenc egy új pártot fog alapítani az MSZP liberálisaiból és az MDF, illetve az SZDSZ romjain. Erre egyébként a véleményeken túl semmilyen konkrét jel nincs, miként nincs hitelt érdemlő információ arról sem, hogy Gyurcsány hogyan képzeli a jövőjét.

Harmadrészt olyan félelmekkel is találkozni, miszerint a vereséget a fiatal szocialisták a régi „öregek" lemészárlására fogják felhasználni, amit persze az utóbbiak nem hagynának. A legtöbben viszont azt szeretnék, ha az MSZP-ben a józanság kerekedne felül, illetve bíznak abban, hogy a status quo fenntartása a legtöbb szocialistának inkább előnyösebb, mint a párt további amortizálása.

Fidesz a kapuk előtt

Míg a MSZP-ben azon dolgoznak, hogy a kudarc ne legyen árva gyerek, addig a Fideszben a sikernek sok anyja van. Leginkább persze Orbán Viktor, aki két országgyűlési vereséget követően sikeresen védte meg primátusát a Fideszben, és a dolgok jelenlegi állása szerint történelmi győzelem kapujába vezette az általa tető alá hozott pártszövetséget. Bár maguk a fideszesek is elismerik, hogy ennek elsősorban nem az ellenzéki párt tartalmas politikája és ötletdús programja az oka, hanem az MSZP - ahogy közkeletűen mondják - „bénázása".

Ráadásul Orbán Viktor és Kövér László is - akinek megszólalásai olykor éppen a szocialista táborban bírtak mozgósítóerővel - éppen akkor szólalt meg, amikor az MSZP-t, úgymond, össze kellett zárni. Egyes ellenzéki forrásaink szerint többek között azért rémisztgetik a szocialistákat az elszámoltatással, illetve a kétharmad megszerzésével, hogy nehogy kiszálljanak a kormányzásból. A Fidesznek annyiban kedvező a Bajnai-kormány működése, hogy az kénytelen éppen az IMF nyomására azokat a megszorító intézkedéseket bevezetni, amiket egy új Fidesz-kormánynak is végre kellene hajtania.

Így pedig, ha jól jön ki a lépés számukra, lehet, hogy akkor kerülnek hatalomra, amikor véget ér a gazdasági válság, és elindul a világgazdaság fellendülése. Igaz, nem marad annyi a költségvetési kasszában, hogy a Fidesz az elkövetkező években osztogatni tudna, ráadásul az ország eladósodása is drámai. Egyes számítások szerint 5500 milliárddal több az államadósság, mint nyolc évvel ezelőtt, jövőre az úgynevezett GDP-arányos államadósság szintje megközelíti a 84 százalékot.

Ez az egyik indok, hogy állítólag miért vannak olyanok a Fideszben, akik nem szeretnék, ha kétharmados többséget szereznének a parlamentben. „Ha ugyanis alkotmánymódosító többséggel rendelkezik Orbán és csapata, akkor semmilyen kifogást nem tudnak majd mondani, hogy miért nem oldották meg az ország problémáit. A gazdasági bajokra viszont nem lehet fél, egy év alatt megoldást találni. A társadalmi elégedetlenség a Jobbik táborába sodorhatja a tömegeket a jobboldalról" - vélekedett egy vezető fideszes politikus tanácsadója.

Ha pedig nem lehet a gazdaságot egyik napról a másikra helyreállítani, akkor a Fidesznek ideológiai területen kell majd sikereket elérnie. Az viszont nem látszik, hogy mit is akar valójában a Fidesz, csak utalások szintjén hangzik el, hogy például módosítanák az egyházügyi törvényt, az oktatásban és - különösen a falvakban - a közösségépítésben is nagyobb szerepet szánnának a felekezeteknek. Vagy akár a választási, illetve a párttörvényhez is hozzányúlnának, miként például mindez Kósa Lajos Fidesz-alelnöknek a Hetek Klubban elhangzott előadásából is kiderült.

MDF vs. SZDSZ

Az MDF háttéremberei szerint ők állnak közelebb az 5 százalékhoz, mint az SZDSZ, míg a liberális tudorok szerint éppen fordítva. Ugyanez vonatkozik arra a kérdésre, hogy az úgynevezett polgári pártok közül melyik lehet a harmadik erő. Amiben mindkét kispárt „agyai" egyetértettek: a Jobbik bejut, és amúgy nagyon kockázatos és törékeny folyamatok zajlanak a pártjukkal kapcsolatban. Pár tízezer szavazat döntő fontosságú lehet a végelszámolásnál.

Az MDF szemmel láthatóan az újraalapítás stádiumában van. Bokros Lajos szerződtetésével új irányt vett a Fórum, ami ha sikert hoz, további megújulást vetíthet előre. A korábbi MDF-ből már elfogyott az erő, az elmúlt évek a bejutási küszöbön való küszködéssel teltek el. Gyakorlatilag hiába szerepeltek sokat az MDF politikusai, nem változtak a párt mutatói. Az elmúlt hónapok belharcai miatt kivált politikusokkal nem biztos, hogy sokat vesztettek a magyar demokraták.

Állítólag mérések igazolják, hogy Bokros Lajos mérsékelt konzervatív, úgymond nemzeti liberális ikonként is megjeleníthető. Ráadásul Habsburg Györggyel megspékelve az MDF akár új szavazók meghódításába is kezdhet. Úgy tudjuk, hogy az MDF belső mérései szerint nemcsak a MSZP-ből kiábrándult centristák közül sikerült szimpatizánsokat nyerniük, hanem a Fidesztől is csábítottak el szavazókat. Több forrásunk azt állította, hogy ha most sikerrel jár a fórum, akkor Dávid Ibolya folytathatja az új arcok beemelését az MDF politikusainak körébe. Úgy tűnik, hogy az MDF-ben számolnak azzal - vagy legalábbis reménykednek abban -, hogy a Fidesz mérsékelt szavazói jelentős arányban fognak kiábrándulni a pártjukból, és vándorolnak át majd hozzájuk, mint zsidó-keresztény alapokon álló liberális konzervatív párthoz.

Ha azonban Bokros Lajosnak nem sikerül átugornia a lécet, akkor az is előfordulhat, hogy Dávid Ibolya belső (és külső, a pártból kiszorított) ellenzéke átveszi a hatalmat, és valamilyen módon a Fidesz szatellitjévé teszik a Magyar Demokrata Fórumot.

Az SZDSZ-nek elméletileg nagyobbak az esélyei, mert 2005-ben is több szavazatot kaptak, mint az MDF, de a belső ellentétek annyiban súlyosabbak, mint az MDF-ben, hogy a Fodor-Kóka-meccset még nem zárták le. Ha most Fodor pártelnöksége idején bejut az SZDSZ az EP-be, akkor nincs esélye Kókának visszavennie a pártelnöki széket, Fodor folytathatja a párt általa hangoztatott megújítását. Ha Fodor történelmi győzelmet arat, akkor esélye nyílik arra, hogy az MSZP bázisából leváló rétegeket begyűjtse, és az SZDSZ szavazói körét megerősítse, akár növelje is. Így 2010-re érdemes a szabad demokratáknak felszívniuk magukat.

Az SZDSZ körüli zavart erősíti, hogy az elmúlt hetekben Magyar Bálint korábbi pártelnök, Kóka János támogatója, előállt azzal az ötlettel, hogy az SZDSZ az MDF-fel fogjon össze.

Ha rosszul szerepel az SZDSZ, akkor a Bajnai-kormány is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen nem tudnak hivatkozni a társadalmi támogatottságukra.

Mindkét kispártban a mohácsi vészhez hasonló tragédiának tartanák, ha miközben ők kiesnének, addig a Jobbik bejutna, miközben ez utóbbiban mindenki biztos. A Jobbik esetleges előretörésével 2010-ben ugyanis a politikai centrum jobbra tolódhat. Egy negatív fordulat esetén hosszú távon, 2010 után a Horthy-rendszert idéző pártszisztéma jöhet létre Magyarországon: egy erős jobboldal egy jelentős radikális szélsőséggel vegyítve a parlamentben, mellékszerepre ítélt szociáldemokráciával és jelentéktelen polgári liberális pártokkal.

Néhány tízezer szavazaton múlhat a kicsik sorsa

A közvélemény-kutatók felmérése szerint az EP-választásokhoz közeledve nőtt az emberek részvételi hajlandósága a voksolásra. A különböző előrejelzések szerint nagyjából annyian fognak szavazni menni, mint 2004-ben, azaz a választók 38-40 százalékára lehet majd számítani. Az előrejelzések szerint a Fidesz fölényesen győz, az MSZP jelentős lemaradással a második helyet szerzi meg, és a közvélemény- kutatók biztosnak mérik a Jobbik bejutását is. Az MDF és az SZDSZ bejutása akár néhány tízezer szavazaton is múlhat.
A Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint az elmúlt egy hónapban folyamatosan csökkent azok száma, akik nem tudták vagy nem akarták megmondani, melyik pártra adják le voksukat. Az is segíti a részvétel növekedését, hogy az uniós parlamenti választásokon egyre inkább a belpolitika került előtérbe. Ez egyébként nem meglepő, a legtöbb uniós tagországban hasonló a helyzet.
Nálunk a habozók többségét a kiábrándult baloldali szavazók alkotják, akiknek kegyeiért elsősorban a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP versenyez. A Medián legfrisebb prognózisa szerint a Fidesz 16 mandátumot szerez, az MSZP-nek 5, a Jobbiknak pedig 1 jut majd. Az SZDSZ és az MDF pedig egyaránt 4 százalékon áll a felmérés szerint. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a választások előtt készült felmérések gyakran alulmérik a kispártok támogatottságát – így valószínű, hogy az MDF és az SZDSZ bejutásáról néhány tízezer szavazat dönthet.
A Tárki a felnőtt lakosság körében májusban megvizsgálta mind a magyar, mind az európai parlamenti választások pártpreferenciáit, és megállapította, hogy a két kérdés közel azonos eredményt hozott. Kimutatásaik szerint a 22 EP-mandátumból a Fidesz 14-16, az MSZP 5-6 helyet szerezhet meg, valószínűleg a Jobbik is képviselteti majd magát az Európai Parlamentben, ám az SZDSZ vagy az MDF mandátuma szerintük is kétséges. Ma a választók 42 százaléka menne el biztosan szavazni egy országgyűlési választásra, míg az európai parlamenti választások esetében a megkérdezettek 31 százaléka mondta, hogy biztosan elmegy szavazni vasárnap, ami még mindig jóval magasabb, mint amit a lengyeleknél (29 százalék), a cseheknél (15 százalék) vagy a szlovákoknál (14 százalék) mért a Tárki. A Szonda Ipsos szerint a teljes felnőtt lakosság 39 százaléka megy el biztosan szavazni a hét végén, a Gallup szerint ez az arány 38-40 százalék.
A Szonda Ipsos mérései alapján a Fidesz összesen 3 millió, az MSZP 900 ezer szimpatizánssal bír jelenleg, s a két tábor várható választási aktivitása nagyjából egyforma: 60 százalékos. A két nagypárt szavazótábora sokkal elkötelezettebb, mint a kisebb pártoké: 85-90 százalékuk megingathatatlan, míg az MDF-re vagy az SZDSZ-re szavazók 50-60 százaléka eltökélt.

Olvasson tovább: