Kereső toggle

Cigánylista, helyi pénz, bankelkobzás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Jobbik a médiatámogatás szinte teljes hiánya ellenére szerzett 427 ezer szavazatot a vasárnapi EP-választáson. A siker elemzéséhez a problémafelvetést, a megoldási javaslatokat és a konkrét cselekedeteket érdemes megvizsgálni.

Ellentétben a riválisokkal, a Jobbik nem néhány hetet, hanem több mint kilenc hónapot szánt a kampányra: Vona Gábor elnök és Morvai Krisztina EP-listavezető tavaly szeptember óta több mint háromszáz helyen volt az országban, és a párt további vezetői is rendszeres résztvevői voltak lakossági fórumoknak, gárdatoborzóknak és gárdarendezvényeknek, tüntetéseknek, útlezárásoknak, valamint „nemzeti érzelmű" zenekarok koncertjeinek.

A párt mondandója, nagyon leegyszerűsítve, a következő: azért élnek rosszul az emberek, mert a politikai elit a saját maga és holdudvara számára „privatizálta" az országot; a Fidesz és az MSZP megfelelési kényszere miatt az európai uniós csatlakozás veszteseivé váltunk; Magyarországot - bankok, biztosítók, multinacionális cégek formájában - a külföldi tőke uralja, melynek minden emberi tényezőt figyelmen kívül hagyó célja a profittermelés; ráadásul a tehetetlen kormány miatt drámaian romlott a közbiztonság, a Jobbik megfogalmazásában: elviselhetetlenné vált a „cigánybűnözés".

„Palesztinok lettünk"

Morvai Krisztina az országjárás tapasztalatait összegezve azt mondta: a húsz évvel ezelőtti „rendszerváltást" az emberek többsége visszatekintve úgy éli meg, hogy semmilyen lehetősége nem volt beleszólni, milyen elvek mentén alakuljon át a hazája, a feje felett és az érdekei ellen döntöttek. „Palesztinok lettünk a saját országunkban" - így hangzik ugyanez az antiszemitizmusra nyitott választók számára.

Többek között tehát az elszegényedés és a kiszolgáltatottság általános életérzésére alapozott és alapoz a Jobbik Európai Unió-ellenes, multi-ellenes, elitellenes és kommunista-ellenes retorikája. A párt sikere ugyanakkor arra is rávilágít, valóban „nemcsak az számít, mit mond, hanem az is, hogy ki mondja": a szintén EU- és elitellenes Thürmer-féle kommunista párt ugyanis hasonló nyilatkozataival az egy százalékot sem érte el.

A Jobbik elsődleges célközönsége a vidék lakossága. Hozzájuk a közbiztonság és a szegénység problémakörének felvetésén keresztül vezetett az út. A statisztikák azt mutatják, hogy volt szocialista szavazók tömegei ikszeltek a Jobbikra. Ennek egyik oka, hogy bár a szegénység megoldására adott jobbikos válaszok hatékonysága nem ellenőrizhető - hiszen a párt nincsen döntéshozatali pozícióban -, a közbiztonság területén viszont „kézzel foghatót" alkottak. A Jobbik félkatonai szervezetének minősített Magyar Gárda „válságkezelő akciói", demonstratív felvonulásai a bűnözés által leginkább fertőzött falvakban, városokban tömegeket győztek meg arról, hogy a Jobbik nemcsak beszél a „cigánybűnözésről", hanem kész fellépni is ellene.

Mindemellett a gárda „hasznos" elfoglaltságot, közösségi élményt, egyfajta kalandot kínál tagjai számára, ráadásul a törésre-zúzásra hajlamos „B-közép" típusú rétegek számára is vonzerőt jelent, hiszen már nemcsak vonul, nemcsak költöztet, hanem áprilisban átesett a „tűzkeresztségen": a belvárosban összecsapott a rendőrséggel. És nyilvánvalóan a párt radikalizmusát hitelesíti, hogy Vona Gábor is többször farkasszemet nézett a felfegyverzett kommandósokkal, és Morvai Krisztina is saját bőrén tapasztalta meg a rendőrségi könnygáz hatását.

„Cigánybűnözés"

Nézzük, miképp vélekedik a Jobbik a magyar-cigány együttélésről programszinten. Miután leszögezik, hogy az ember- és közösségközpontú gondolkodás „igényli" a falu megtartását, joggal emelik fel szavukat amellett, hogy „a bűnözés, illetve a társadalmi együttélés szabályainak durva megsértése ne hozzon olyan helyzetbe falusi embereket, hogy kiszolgáltatottak legyenek, a biztonságérzetük megszűnjön vagy megrendüljön, gyerekeiket az iskolából máshová kényszerüljenek hordani".

A megoldást a csendőrség felállításában látják: „Hasonlóan több uniós tagállamhoz a csendőrség mint egy külön erre a célra létrehozott és - a jelenlegi rendőrséggel ellentétben - nem a kormány karhatalmi szerveként működő, bűnmegelőző és bűnüldöző szervezet" hivatott a problémák orvoslására. A Jobbik programfüzete arról nem szól, hogy kinek lenne alárendelve a csendőrség.

Nem gondolják, hogy a „történelme során folyamatosan idegen népeket befogadó és integráló magyarság társadalmi szinten előítéletes lenne. A magyar emberek averziói a cigányság irányába nem előítéletek, hanem - sok esetben a saját bőrön átélt - tapasztalatok következményei". Legalábbis ez olvasható a párt 2010-re is érvényes programjában, miközben persze helyi rendezvényeken mindez úgy szól, hogy „elég volt az állami koordinációval zajló cigánytenyészetből".

Demográfiai dinamika

A probléma megoldására a következőket javasolja a párt: készüljön egy átfogó és megfelelési kényszerektől mentes felmérés a hazai cigányságról, hogy kiderüljön, hány cigány ember él Magyarországon, pontosan mekkora az a demográfiai dinamika, amellyel lélekszámuk nő,

milyen a valós anyagi, szociális helyzetük. A felmérés azt is kiderítené, milyen szerepet töltenek be a romák a nemzetgazdaságban, mekkora a hozzájárulásuk és mekkora a fogyasztásuk, a cigányság mekkora részét érinti a kriminalizálódás, milyen érzelmeket táplálnak a többségi magyar társadalommal kapcsolatban. Félelmetes.

A Jobbik szerint a rendszeres szociális segélyt egyrészről közmunka-kötelezettséghez kell kötni, másrészt a segélyt nem készpénzben, hanem alapvető szükségletek kielégítésére fordítható - élelmiszer, ruha, gyógyszer, iskolai felszerelés stb. - jegyekben kell folyósítani. A családi pótlék kapcsán pedig meg kell fontolni, hogy az csak két vagy három gyermekig járjon, afelett pedig adókedvezmény formájában lehessen igénybe venni. A segélyezés ilyen átalakítása révén az állam így nemcsak fenntartaná szociális kötelességeinek ellátását, hanem lépéseket tenne a cigányságnak a munka világába való bevezetése felé - olvasható a párt programfüzetében.

Nettó befizetők vagyunk

A vidéki lakosság azonban nemcsak a közbiztonság hiánya, hanem a csökkenő jövedelmek miatt is elégedetlen. Utóbbival kapcsolatban a Jobbik azt üzeni, hogy az egyébként világszínvonalú magyar mezőgazdaság az agyontámogatott uniós gazdák és külföldi cégek miatt vergődik. A párt egyik fő terve és követelése a magyar vidék megmentése és fejlesztése, programfüzetében pedig nem kevesebbet állít, minthogy „a legértékesebb művelési ágnak számító négy és fél millió hektár szántóterület - ami egy kétmilliárd embert ivóvízzel ellátni képes édesvíztenger fölött helyezkedik el - harmincmillió ember magas szintű élelmezésére képes". Szemben azzal, hogy a Magyar Gárda vonulásai ma már „történelmi ténynek" számítanak, a mezőgazdasággal kapcsolatos ilyetén állítások meglehetősen nehezen ellenőrizhetőek - már amennyiben bárki is olvasta a Jobbik programját. A párt mindenesetre zászlajára tűzte, hogy törvényi úton akadályozza meg a külföldiek 2011-től esedékes földvásárlását Magyarországon.

A Jobbik azt állítja, hogy amennyiben a nálunk megjelent külföldi cégek miatt megszűnt hazai vállalkozások veszteségét, kieső adóit is figyelembe vesszük, egyértelmű, hogy nettó befizetők vagyunk az unióban. Ugyanakkor a multik kisöprésének utcai gyűléseken hangoztatott ígéretével szemben a hivatalos Jobbik-program meglehetősen puhány: azt írják, minden eszközzel be kell tartatni azt az OECD-irányelvet, mely - többek között - kimondja, hogy a multinacionális cégek „járuljanak hozzá a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez, tartsák tiszteletben a tevékenységük által érintettek emberi jogait, a helyi közösséggel szorosan együttműködve ösztönözzék a helyi kapacitás növekedését, és ösztönözzék az emberi tőke képzését, különösen munkahelyek és az alkalmazottak képzési lehetőségeinek megteremtésével". Arról, hogy mindezt konkrétan hogyan juttatná érvényre a párt, nem esik szó.

A gazdasággal kapcsolatban a Jobbik megállapítja, hogy annak legnagyobb problémája az ország nemzetközi összehasonlításban is kirívó eladósodottsága, másrészt az ország nagymértékű piacvesztése. Ennek pedig az az oka, hogy „a globális világuralmi rend egy pénz- és profitközpontú, a versenyképességet és minél nagyobb gazdasági növekedést kizárólagos vezérelvekként kezelő értékrendet próbál a világra, így Magyarországra is rákényszeríteni". A Jobbik szerint a rendszerváltás óta eltelt időszakban a politikai elit egyik legnagyobb bűne az volt, hogy hagyta, hogy Magyarország fő komparatív előnyévé az alacsony munkabér, az érdekképviselet nélküli munkaerő, az igénytelen fogyasztó váljon.

„Nemzeti gondolkodású iparosok"

A globalizációval szembeni egyetlen esélyt a „lokalizációban" látja a párt: olyan rendszer felépítését ígéri, amely függetleníteni tudja önmagát.

Hogy hogyan, milyen pénzből, arról megint csak nem esik szó. Arról viszont igen, hogy „Magyarországnak a hárommillió kisvállalkozás vagy kisgazdaság országává kell lennie. Fel kell eleveníteni a hangyaszövetkezetek tapasztalatait, eszmeiségét. Tudatosítani és erősíteni kell a magyar vásárlói öntudatot" - olvasható a programban, majd a romákról készítendő felmérés után egy újabb listával rukkol elő a párt: országos leltárt kell készíteni „hazánk nemzeti gondolkodású iparosairól, termelőiről, szolgáltatóiról, hogy kiépíthetővé váljon egy hálózat, amely fenntartja önmagát".

A „nemzeti gondolkodású iparos stb." definíciójával azonban ismét csak adós marad a programalkotó, miközben viszont nem riad vissza „az olyan forradalmi újdonságok" bevezetésétől sem, mint a „helyi pénz". Nyilván nem országos értelemben „helyi", hiszen arra itt van a forint, az viszont megint csak homályban marad, hogy például „szabolcsi dénárra", vagy „gyöngyösi lírára" gondolnak, és milyen árfolyamon számítanák a helyi valutát.

Ugyanakkor a Jobbik a gazdaság területén is erősítené az államot, hiszen szerintük „az állam képes egyedül olyan tőkekoncentrációra Magyarországon, amely akadályt vagy versenyt képezhet a multikkal szemben, segíthetné a termelőszövetkezetek megszervezését, valamint a feldolgozás és az értékesítés feletti ellenőrzés visszaszerzését". Ha jól értjük, a Jobbik egyfajta nemzeti alapokon nyugvó szocializmust építene, rendpárti állammal.

Kazah rokonság és erős állam

A külgazdasági kapcsolatokról azt írják, vissza kell szerezni az orosz piacokat, erőteljesebb és eredményesebb gazdasági kapcsolatot kell létesíteni a rokon népek államaival (például a nyersanyagban bővelkedő Kazahsztánnal), illetve olyan dél-amerikai és ázsiai államokkal, amelyek nem kívánnak betagozódni a globális világrendbe, úgymint Irán, Malajzia, Ecuador, Venezuela.

A Jobbik a pénzintézeteket is visszaszerezné, mivel a hazai bankrendszer kilencven, a biztosítási szektor száz százalékban külföldi kézbe került, minek következményeként hatalmas nyereséget visznek ki az országból. „El kell érnünk, hogy a hazai gazdaság finanszírozása jelentős részben hazai tulajdonú bankokhoz kerüljön vissza, például helyi hitelszövetkezetek alapításával, majd országos hálózattá fejlesztésével." Arról, hogy miként vennék el tulajdonosaiktól a pénzintézeteket, illetve, hogy azok vajon tétlenül néznék-e a Jobbik akcióját, sajnos nem olvashatunk a programfüzetben.

Olvasson tovább: