Kereső toggle

B program

Mit kell meglépnie Bajnai Gordonnak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fájni fog, mindenkinek – ennyit tudni a tervezett válságkezelő kormányprogramról. Hogy kinek és mennyire – ezt lapzártánkkor még azok a szocialista és szabad demokrata parlamenti képviselők sem tudják, akiknek a szavazataira Bajnai Gordon a megválasztásához számít. Szakértők véleményei arról, mit is kellene tenni.

A körülményekhez képest jó döntés született - mondta Bokros Lajos az új miniszterelnök jelöléséről az ATV Reggeli Jam című műsorában. Bokros azt mondta, bízik abban, hogy az új kormányfőben és kormányban lesz akkora erő és hitelesség, hogy megállítsa a forint-árfolyamromlást, mert mindannyiunk érdeke az, hogy a forint megerősödjön.

Bokros jelezte: semmilyen pozíciót nem vállalna a Bajnai-kormányban, de ha megkérdezik, szívesen ad tanácsot. „A mindenkori magyar kormányt segíteni szoktam tanácsaimmal, javaslataimmal, és ez ezután is így lesz, különösen ilyen válsághelyzetben" - mondta a volt pénzügyminiszter, aki nem tudja, hogy a korábban befektetési bankárként dolgozó Bajnai Gordon számít-e ilyen segítségre.

Bokros Lajos örül annak, hogy Bajnai hasonló diagnózist állított fel az ország gondjairól, mint ő. „Nézzük meg, hogy a terápia tekintetében is hasonlóan gondolkodunk-e?" - mondta Bokros. Úgy látja: könnyen megvalósítható a tervezett 5-600 milliárdos kiadáscsökkentés, de ha a gazdaság teljesítménye a tervezettnél nagyobb mértékben csökken, úgy ennél nagyobb megtakarításra lehet szükség. „Azt tanácsolnám az új miniszterelnök-jelöltnek, hogy ha szükséges a költségek lefaragása, akkor ezt érdemes úgy csinálni, hogy egybeessen a reformokkal, mert hosszú távon ez jótékonyabb hatást gyakorolna a gazdaság fejlődésére és a költségvetés alakulására is" - mondta Bokros.

„Adóreformot csak az adóbázis szélesítésével lehet megvalósítani" - mondta Bokros. „A programom egyik fontos eleme, hogy a minimálbért is meg kéne adóztatni. Magyarországon csaknem 800 ezer ember van így bejelentve, akikről tudható, hogy jóval többet keresnek, mint a papíron szereplő szám. Ezek az emberek bevonhatók lennének az adózásba, akár csak jelképes 10 százalékos adókulccsal, és ezzel mindjárt növekedne az adóbázis. Ha ez szélesedik, akkor az adóbevételek csökkenése nélkül is lehet csökkenteni az adókulcsokat azoknál, akik ma nagyon magas adókat fizetnek. Csak így lehet a költségvetés érdekeinek jelentős sérelme nélkül adókat csökkenteni" - mondta a volt pénzügyminiszter.

Bokros szerint szükség van jelentős kiadás-csökkentésre is. „Magyarországon a bruttó hazai termék mintegy ötven százalékát elosztja a költségvetés. Ez nagyon magas arány, a svédországi szinthez hasonló. Ezt a magyar gazdaság termelékenysége, versenyképessége megsínyli. Nem tudunk ekkora államot eltartani, tehát az állami újraelosztást mindenképpen szűkíteni kell. 5-600 milliárdos megtakarítás könnyen megvalósítható, de kérdés az, hogy milyen mértékű további intézkedésre lesz szükség pusztán azért, hogy a költségvetési deficitet 3 százalék alatt tartsuk. Ha a gazdaság jobban visszaesik, az rögtön érinti a költségvetés bevételi oldalát. Ha kevesebb a bevétel, akkor csökkenteni kell a kiadást is: sajnos ez ördögi kör."

Duronelly Péter befektetési bankár

Magyarország olyan vonat, amelyik rossz sínen halad, ezért át kell tenni egy teljesen más irányba tartó sínpárra. És ez a művelet nem értéksemleges, minden lépéshez értékek társulnak: honnan veszek el, hova adok pénzt, mit priorizálok, mi az, amit én magam ölök meg, mit hagyok magától elhalni, hova allokálok erőforrást, amiből megszületik egy új lehetőség. Ez mind-mind ideológia, amit egy pártnak kell megcsinálnia, olyannak, amelyiknek van megfelelő parlamenti támogatottsága, és az sem ártana, ha többé-kevésbé az emberek fejében is az a kép élne róla, hogy megválasztott programot képvisel. Ebből a szempontból nem állunk túl jól, mert a magyarországi politikai rendszerben a pártok a választók pillanatnyi és meglehetősen gyermeki igényeinek kielégítésére kampányolnak.

Az új kormánynak három célja kell legyen: egy rövid, egy közép- és egy hosszú távú. A rövid távú cél az árfolyam stabilizálása, erre azonban csak a Nemzeti Banknak vannak direkt eszközei. A középtávú cél az államadósság pályájának kiszámíthatóvá tétele, ami felé egy 600 milliárd forintos csomag elég komoly elmozdulást jelent. A hosszú távú cél pedig a potenciális gazdasági növekedés elérése, de ez már túlmutat a szimpla költségvetési stabilizáción, annak szükséges, de nem elégséges feltétele. Utóbbihoz a gazdaságra nehezedő adóteher csökkentése is szükséges. A hosszú távú problémákat e nélkül nem tudjuk megoldani. Viszont hogy a középtávú feladatainkat teljesítsük, hogy az állam pénzügyeit rendben tartsuk, ahhoz az adócsökkentéshez megfelelő mértékű kiadáscsökkentésre van szükség.

A legnagyobb baj, hogy Magyarországon senki nem működik együtt az össztársadalmat érintő kezdeményezésekkel, még akkor sem, ha a bőrére megy a vásár. Aki társasházban lakik, az tudja, hogy minden csak addig működőképes, amíg valamit egyszer csak közösen kell eldönteni. Ezért nem elsősorban társadalmi összefogásra van szükség, hanem egy erős vezetőre, olyasvalakire, mint Dzurinda, aki jön, és megcsinálja, amit elhatározott. Ehhez persze kell egy megfelelő politikai támogatottság, egy erős parlamenti többség is. Amikor Szlovákiában előkerült a stabilizációs csomag, akkor a Dzurinda-kormány ellen is látványosan megnyilvánult a társadalmi elégedetlenség, karhatalmat kellett az utcára vezényelni. Lehet, hogy mostanra megtorpantak, de van eurójuk és egy lassan, de biztosan növekvő gazdaságuk.

Ami a megszorításokat és megvonásokat illeti, azt tapasztalom, hogy a mindennapi megélhetési problémák sokkal kevesebb embernek okoznak gondot, mint azt gondoljuk. Nem törvényszerű, hogy ellehetetlenítsen embereket a szocpol vagy a gázártámogatás időleges megvonása. Minél magasabb például a gázár-kompenzáció, annál nagyobb mértékű a túlfogyasztás. Az igazi gondot az fogja jelenteni, ha az euró eléri a 350 forintot, ezért én lakossági szinten azt tartom jó válaszlépésnek, hogy aki teheti, az munkát vállal, és senki sem költi fölösleges dolgokra a pénzét.

Róna Péter közgazdász

A Bajnai-csomag, a Gyurcsány-csomag, a Bokros-csomag, a Reformszövetség-csomag mindegyike közgazdaságtanilag tévedésben szenved. Nevezetesen abban, hogy nem az egyensúly teremti meg a gazdasági növekedés lehetőségét, hanem fordítva. Minden gazdasági csomagnak legelőször is azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy miből lesz Magyarországon belátható időn belül gazdasági növekedés. Erre a kérdésre egyik csomag sem ad választ.

Azt mondják, rövid távú tűzoltó csomagra van most szükség, és majd, később a hosszabb távú gazdasági stratégiát is megfogalmazzuk. De a közgazdaság egy folyamat, ahol nincs rövid vagy hosszú táv. A gazdasági erők és források jól meghatározott célokhoz alkalmazkodnak, és ha ezek nincsenek megnevezve, akkor nem történik semmi. A pénzügyi egyensúly nem egy vezérlő tényező, amihez a gazdasági szereplők igazodni tudnak, hanem csak egy könyvelési tétel. Egy olyan helyzetben lévő országban, mint Magyarország nem szabad visszafojtani a fejlődést. A fejlődés hiánya szétfeszíti a társadalmat és romba dönti az országot. Volt egy konvergenciacsomagunk, ami a megszorításokról szólt. Mi lett az eredménye? Az, hogy további megszorításokra van szükség, mert az egyensúly létrehozása érdekében alkalmazott megszorítások a termelés csökkentését eredményezik. Ez egy ördögi kör.

Egy költségvetés jó esetben a társadalom által elfogadott célok szerint kerül megfogalmazásra, és az a dolga, hogy a társadalmilag kibeszélt, megbeszélt, elfogadott célokhoz csoportosítsa annak a közösségnek az erőforrásait. Amíg ezek a célok nincsenek megnevezve, zavar lesz úrrá az embereken. Viszont magának a koncepciónak a megnevezése és annak sikeréhez szükséges döntések beindítása is már piacszervező hatással bír. Ha kialakítjuk magunkról ezt az imidzset, Európa készséggel elhiszi, mivel valamikor mi voltunk az éléskamra.

Magyarországon 1 millió 200 ezer munkavállaló korú ember nem dolgozik. Mint erőforrás, ezeknek az embereknek a kimaradása a mindennapi gazdasági folyamatokból olyan hiány, amit semmiféle megszorítás nem tud helyére tenni. A szociális kiadások csökkentése mindaddig nagyszerű, amíg nem gerjeszt szociális passzivitást. Amint azonban eléri azt a szintet, hogy a társadalmat inaktivitásba taszítja - és ez a mi esetünk - akkor a gazdasági teljesítmény rovására megy. Éppen ezért olyan iparágakat és tevékenységeket kellene erőteljesen fejlesztenünk, amelyekben nyilvánvaló, komparatív előnyeink vannak. Olyan előnyök, amelyekkel a környéken lévő más országok kevésbé vagy egyáltalán nem rendelkeznek. A mi esetünkben ez a termőföld és a különféle vizekkel (termálvíz, ivóvíz, öntözővíz, és folyami szállításra alkalmas folyók) való ellátottságunk. Kellene építenünk egy nagyon hatékony mezőgazdaságot, és erre egy technológiailag tudományos alapon is fejlett élelmiszeripart, alternatív energiaipart és környezetvédelmet.

Tamás pál szociológus

Rövid távon a tűzoltással kell foglalkozni, és mindent el kell takarítani a tűzoltóautók útjából. Nem gondolom, hogy a tervezett intézkedések visszafordíthatatlan sérüléseket okoznak a magyar társadalom szövetében. Amúgy sincsenek abszolút tűrőképességi határok a megszorítások tekintetében. Lehetnek spontán utcai megmozdulások, de szervezett akciókban azért nem érdekelt a parlamenti jobboldal, mert a hatalomváltás őket hozná hirtelen nehéz helyzetbe. Friss vizsgálataink szerint az emberek 80 valahány százalékban azt mondják, hogy legyen elég a pártvitákból, és egy erős kezű vezető mondja meg végre, hogy merre kell menni. Aki ezt el tudja hitetni magáról, annak nyert ügye van az általános politikai apály közepette.

A Bajnai-csomag tervezett szociálpolitikai intézkedései elsősorban olyan rétegeket érintenek érzékenyen, akik nem szokták magukat megszervezni. A nyugdíjasok között inkább olyan pletykák terjednek, hogy ha rosszabb idők jönnek, akkor megint be kell spájzolni sóból és cukorból. A 13. havi nyugdíj bármennyire is jó, csak 7-8 éves intézkedés, ami nem kövült még meg, nem történik összeomlás, ha egyszer csak nem jön. A kismamák sem vonulnak babakocsistól utcára. A lakásépítési támogatásokkal együtt mindezek olyan jellegű intézkedések, amelyekből csak nagyon szerencsétlen faktorok együttállása esetén törnek ki utcai zavargások.

Ahhoz, hogy ez az intézkedéssorozat közteherviselésként, és ne a legszegényebb rétegekkel való kitolásként kerüljön be a legújabb kori magyar történelembe, nyilvánvalóan jövedelemadókat kellene átrendezni. A válságkezelésnek azonban ez csak egy hosszú távon gyümölcsöző eszköze tudna lenni. Mindenesetre a leginkább érintett rétegeket meg kéne győzni arról, hogy nemcsak ők járnak pórul, hanem a tényleges és arányos közteherviselés irányába haladunk Magyarországon.

Hazánkba nem emelhető át az a latin-amerikai szociális ráfordítási modell, amellyel a lettek és az észtek próbálkoztak. Bár mindketten példaadó növekedést produkáltak, mára kipukkadt a „növekedési tuti". Esetük bizonyítja, hogy önmagában a szociálpolitikai ráfordítások megkurtítása nem oldja meg a gazdasági problémákat és nem állítja növekvő pályára az országot. Szlovákia és Írország is a legkisebb szociális ráfordítást produkáló országok közé tartozik. Náluk is leállt a növekedés. Februárban az ír kormány formálisan felmondta a híres társadalmi paktumot. A mélyreható reformok közepette éppen ezért óvatosan kéne bánni a szociális hálóval. Nem volna célszerű kiesni abból a működőképes német és osztrák modellből, amely a cseheknek és a szlovénoknak már bejött, és amely 25-26 százalékon tartja a szociális ráfordításokat. A jelenlegi magyar kríziskezelésbe egyelőre nem fér bele semmilyen modellváltás.

Olvasson tovább: