Kereső toggle

Börtön(v)iszonyok

Újabb különös fegyenchalál a kaposvári börtönben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden bizonnyal agyonverték az elmúlt hónapban elhunyt kaposvári börtönrabot. Az 56 éves férfi testét tetőtől talpig vérömlenyek borították, életét többórás műtét sem tudta megmenteni. Az ügy visszhangja csak az elmúlt napokban érte el a kaposvári büntetés-végrehajtási intézet vezetőjét: Berta Sándort múlt csütörtökön váltották le azonnali hatállyal. Az eset ismét rávilágít a magyar börtönviszonyok sok esetben áldatlan állapotára.

- (...) akkor jött az őrváltás, és akkor volt ez a dirr-durr?
- Igen. (...) Bementek, és igazából azt láttam, hogy megindul a keze! A végét már nem láttam, csak hallottam a csattanást...

A fenti párbeszédet egy, a kaposvári városi televíziónak eljuttatott hanganyag tartalmazza.

A Katonai Ügyészség által is vizsgált felvételen a somogyi büntetés-végrehajtási intézet egyik vezetője vonja kérdőre beosztottját, beszélgetésük pedig első számú tárgyi bizonyítékká vált a nyomozati eljárásban. Az 56 éves, Karádon élő német-magyar kettős állampolgárságú férfi az év elején került előzetes letartóztatásba azt követően, hogy lakásában egy házkutatás során több illegálisan tartott lőfegyvert, lőszereket és pirotechnikai eszközt találtak. „Bizonyíthatóan már ekkor is sérülései voltak" - nyilatkozta több hírportálnak a leváltott kaposvári börtönvezető, Berta Sándor. „Kórházba vitettük, de hamarosan visszaengedték. Másfél hónap múlva rosszabbul lett, és hiába próbálták megmenteni, a műtét után állapota romlott, kómába esett, majd három hét múlva meghalt" - tette hozzá.

Az eset napvilágra kerülését követően az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot kezdeményezett. Szabó Máté a vizsgálat bejelentésekor azt is megjegyezte: a magyar börtönviszonyokat általában kellene felülvizsgálni. Az ombudsman „kotnyeleskedése" azonban nem mindenkinek tetszett, legalábbis két nappal később a személyautója ütközött egy büntetés-végrehajtási intézmények által használt páncélozott személyszállító járművel. „Nyilván véletlen. Mint az is véletlen, hogy a katonaságban mindig én mostam fel a latrinát" - nyilatkozta az egyik kereskedelmi csatornának Szabó.

Egyes szóbeszédek szerint a börtönbe zárt férfi zaklatta, szándékosan húzta a börtönőröket, durván beszélt velük, amit a smasszerek nem díjaztak. Az eredetileg 129 fő befogadására kialakított börtön jelenleg mintegy 160 embert szállásol el, a szám pedig jól mutatja általában véve is a hazai fegyházak ellehetetlenült helyzetét. Egy néhány évvel ezelőtt készült nemzetközi felmérés szerint a magyar fegyintézetekben 10 férőhelyre mintegy 17 fogvatartott esik, és további probléma, hogy a modern felszerelésekre, valamint az állományfejlesztésre kevés pénz jut. Sokak szerint azonban nem ez a gondok gyökere, s az elmúlt években a sajtóban napvilágot látott ügyek sem erre világítanak rá. Legalábbis aligha magyarázható ezzel a szintén a kaposvári börtönben a cellatársát kínzó, azzal borotvahabot, ruhadarabokat etető férfi, valamint a sátoraljaújhelyi börtönben a saját fejét levágó rab esete.

„Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is! Tisztán emlékszem, hogy ez volt kiírva a bejárati kapu mellett, amikor bekerültem annak idején" - emlékezett vissza lapunknak egy emberölésért huszonegy évet leülő, a nevét nem vállaló férfi, aki a hírhedt szegedi Csillagból szabadult néhány éve. „Ez a gyakorlatban is így van. A börtönőrök szívóznak, kötekednek, nem állnak le addig, amíg a cérna el nem szakad valamelyik rabnál. Amikor valaki visszaszól, és elhangzik a »lépjen ki« felszólítás, onnantól már kezdődik is a műsor."

A most negyvennégy évesen ételhordóként dolgozó egykori rab olyan esetre is emlékszik, amikor valakit a harmadik szintről hajítottak le az őrök. „Sokszor csuklyába öltözve verik az embereket, hogy ne kelljen szemtől szembe állni velük. Miután valaki »megkapta az áldást«, kénytelen-kelletlen elviszik a börtönorvoshoz. Ez szinte rosszabb mindennél."

Szerinte a smasszerek felügyelik a bentlakók magánéletét is, már, ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni. Ha valaki a heti kétszer maximum ötperces telefonbeszélgetésnél többet akar kommunikálni a kintiekkel, mintegy 40-50 ezer forintért vehet például régi telefont, amit aztán három nap múlva elkoboznak. „Nem úgy működnek a dolgok, mint az amerikai filmekben. Nem kerülnek be hatalmas szajrék, az ember csak arra tudja összekaparni a kis pénzecskéjét, hogy a hozzátartozóival beszélhessen, vagy hogy vegyen egy walkmant, amin zenét hallgathat. Aztán ugyanaz az őr, aki legombolt rólunk egy rakás pénzt, néhány nap múlva feldob. Ahhoz, hogy valakiből ne váljon a smasszerek csicskása, nagyon keménynek kell lenni... vagy gazdagnak - vallja az eredetileg kötél általi halálra ítélt férfi.

Németh J. Kandinszky jogszociológus Az elhallgatott igazság - Ami a rácsok mögött van címmel ír hamarosan megjelenő könyvet börtönélményeiről. „Írtak már egyen-ketten erről a témáról, de csak az tud hiteles lenni, aki ott bent tölti el a napjait, aki testközelből tapasztalja meg azt, ami ott zajlik. Ezért is mentem be személyesen. A börtön vezetői csak egy füzetlapot és egy írószerszámot engedélyeztek bevinni" - mondta a szerző lapunknak.

Kandinszky véleménye a bv-intézetek személyzetéről a leginkább lesújtó. „ők a leggyengébb láncszem.

A börtönorvosok például a legkevésbé felkészült orvosok közül kerülnek ki. Felírnak néha találomra a betegeknek valami gyógyszert, de előfordul, hogy pont ebbe halnak bele. Erről senki nem tud. A smasszerek pedig rendszeresen elpáholják az elítélteket, van ott minden, bordarepedéstől kezdve a kartörésig, vagy akár a halálesetig."

Kandinszky persze elismeri, a börtönhelyzet nem pusztán magyar specialitás, de nálunk különösen hangsúlyos probléma. „Az biztos, hogy a könyvemből küldök majd egy példányt az igazságügyi miniszternek" - jegyezte meg.

Olvasson tovább: