Kereső toggle

A Mol és az oroszok

„Az energetika számukra a külpolitika döntő eszköze”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Se szeri, se száma azoknak az összeesküvés-elméleteknek, amelyek annak kapcsán keltek szárnyra, hogy az orosz Szurgutnyeftyegaz 21,2 százalékos részesedést vásárolt a Molban. A vélekedéseknek megfelelő táptalajt biztosított, hogy az oroszok a piaci ár több mint kétszeresét fizették a részvényekért az OMV-nak; mindezt a nemzetközi szokásjoggal ellentétesen előzetes bejelentés nélkül tették; az üzlet röviddel azután köttetett meg, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette távozását a miniszterelnöki székből; egy héttel korábban viszont az OMV-vezér azt állította, idén biztosan nem adják el a Mol-pakettet. Mit akarnak az oroszok?

Egyes vélekedések szerint már az OMV a Mol felvásárlására tett 2007-ben történt kísérletében is az oroszok „osztották a lapokat". Mint ismert, az osztrák olajcég azzal a nem titkolt céllal indított - ellenségesnek minősített - felvásárlást a Mol-ban, hogy hosszabb távon a két vállalat összeolvadásával igyekezzen növelni versenyképességét az energiapiacon. A kísérlet megbukott, miután a Mol és a - szintén tulajdonos - OTP vezérkara, valamint a parlamenti pártok támogatásával tető alá hozott törvény, a lex-Mol megakadályozta, hogy a menedzsment ellenében sikerre lehessen vinni egy ilyen tranzakciót. A vonatkozó összeesküvés-elmélet szerint az osztrákok csupán strómanként szerepeltek a történetben, és már eredetileg is a Szurgutnyeftyegaznak (Szurgut) vásároltak. (A negyedik legnagyobb orosz gázóriás kapcsán az elemzők megemlítik, hogy tulajdonviszonyai jobbára átláthatatlanok. Feltételezések szerint maga Vlagyimir Putyin áll a cég mögött.)

Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője nem tartja reálisnak ezt a feltételezést, mondván, az osztrák állam - amely jelentős tulajdonnal bír az OMV-ban - nincs rákényszerülve, hogy orosz diplomáciai vagy gazdasági érdekeket szolgáljon ki. Úgy véli, az OMV-Mol fúzió üzletileg reális elgondolás volt - bár meglehet, hogy az osztrákok nem adtak kellően kedvező ajánlatot. Szerinte az összeesküvés-elmélet leginkább a Mol önigazolását szolgálja. Hernádi Zsolt, a társaság vezérigazgatója a Magyar Narancsnak adott interjújában valóban úgy fogalmazott, hogy „beigazolódott, hogy helytelen volt azoknak a felvetése, akik kritizálták, miért kiáltunk előre farkast, amikor egy baráti európai uniós ország állami vállalata bejött a Molba". Hernádi hozzátette azt is, hogy egy héttel az osztrák-orosz tranzakció előtt a Profil című osztrák lapban az OMV vezérigazgatója még azt nyilatkozta, hogy idén még biztosan megtartják a Mol-részesedést, majd hirtelen - egy vasárnapi napon - megköttetett a szerződés.

A tranzakció rapid voltát más elméletek is kiemelik. Ezek szerint az orosz sajtóban nemes egyszerűséggel csak Gazprom-miniszterelnöknek titulált Gyurcsány Ferenc bejelentett távozása miatt kellett minél előbb nyélbe ütni az üzletet. Valóban érdekes, hogy az oroszok nem jelezték - legalábbis hivatalosan - a magyar kormány felé vásárlási szándékukat. (A nemzetközi szokásjog szerint ugyanis ez elvárható lett volna, mint ahogy az is, hogy egy esetleges elutasítás esetén a vásárló elálljon a szándékától.) Kaderják Péter szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy Gyurcsány a Szurgut-OMV tranzakcióban tevékenyen részt vett volna annak ellenére sem, hogy valóban rászolgált azokra az orosz vélekedésekre, amelyek szerint távozásával a Gazprom miniszterelnököt veszített. „Ennek emlékezetes példája, hogy amikor 2008-ban megköttetett az orosz-magyar kétoldalú megállapodás a Déli Áramlat projektben történő részvételünkről, az orosz érdekeket Gyurcsányék messzemenőkig figyelembe vették, az elképzelésekkel kapcsolatban kritikus Mol viszont nem kapott helyet az asztalnál: hazai oldalról a Magyar Fejlesztési Bank lett a partner" - mutatott rá.

„A gazdasági válság közepén nem reális, hogy pusztán pénzügyi motiváció áll az orosz tulajdonszerzés mögött, hiszen nem ez lenne a világ legjobb üzlete. Ugyanakkor a Mol olajipari eszközei - a százhalombattai finomító vagy a kőolaj- és földgáz vezetékrendszer - nagy értéket jelentene az oroszoknak. Nemcsak a piaci terjeszkedés szempontjából, hanem azért is, mert ezzel akár a Mol által szorgalmazott, az ellátás biztonságát növelő közép-európai vezetékhálózat-bővítést is meg tudnák akadályozni, biztosítva monopolhelyzetüket" - fogalmazott a szekértő. Arra a kérdésre, hogy a Szurgut miként tudna a jelenlegi szabályozás mellett - és a Mol alapszabályának tervezett, „védelemerősítő" módosítása után - döntő befolyást szerezni a társaságban, Kaderják Péter úgy felelt: nem tudni még, mi van az oroszok tarsolyában. Példaként említette, hogy Litvánia - a hálózat karbantartására hivatkozva - azóta nem kap kőolajat Oroszországtól, hogy olajfinomítójukat nem nekik, hanem a lengyeleknek adták el. „Az orosz vállalatok Németországtól Nagy-Britanniáig igyekeznek részesedést szerezni az energetikai üzletágban több-kevesebb sikerrel. E mögött nyilvánvalóan üzleti megfontolások is vannak, de ne felejtsük el, hogy az oroszok maguk állítják: az energetika számukra a külpolitika döntő eszköze. Ha ők mondják, akkor miért ne higgyük el?" - fogalmazott Kaderják Péter.

„Előzetes tárgyalás nélkül az asztalra csapva beszállni egy vállalkozásba nem elegáns" - kommentálta kérdésünkre Felsmann Balázs energiapolitikai szakértő az oroszok „bejövetelét". Szerinte az összeesküvés-elméleteknek egy könnyen hihető pontja biztosan van: az oroszok stratégiai pozíció megszerzésére törekszenek a magyar gáziparágban. Elsősorban gáztározók építése lehet fontos számukra: hazánk geológiai adottságai ugyanis lehetővé teszik, hogy akár 10 milliárd köbméternyi gázt is visszapumpáljanak a már kiürült földalatti mezőkbe. Ezzel a „hídfőállással" biztosítanák, hogy Európa szemében megbízható szállítók legyenek, hiszen a tranzit kevésbé függne az ukránoktól. A Gazprom egyébként nemrégiben szerződést kötött a Mol-lal egy 1,3 milliárd köbméteres tároló építésére. Felsmann szerint ugyanakkor orosz szempontból logikus lépés lenne, hogy a Mol tulajdonában lévő Földgázszállító Zrt.-t és vele együtt a gázvezetékrendszert is megszerezzék, hiszen így nemcsak a „raktárépület", hanem a hozzá vezető „utak" is az ő kezükben lennének.

A Mol védelmével kapcsolatban a szakértő stratégiai hibának nevezte a kisebbségi állami részvényhányad teljes magánosítását, különösen annak fényében, hogy brüsszeli nyomásra 2006-ban az állami aranyrészvény intézménye is megszűnt. „Ha ez nem történik meg, akkor az osztrákokhoz hasonlóan a lex-Mol nélkül is rövidre zárhatnánk az ilyen kérdéseket" - tette hozzá. Úgy véli, a Gazprom és az orosz energiaipari vállalatok ugyanazt a terjeszkedő stratégiát folytatják, mint a nyugati konszernek. Akad azonban egy fontos különbség: a multinacionális cégeknél nem jelenik meg ennyire direkt formában a nemzeti, politikai érdekérvényesítés.

Olvasson tovább: