Kereső toggle

Veszélyes játék a nemzeti érzelmekkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szélsőség és szélsőség között akkora a különbség, mint Makó és Jeruzsálemközött – érvelt Gyurcsány Ferenc a parlamentben, arra utalva, hogy a
magyarországi szélsőségesek marginális pozícióban vannak, míg szlovák
megfelelőik tagjai az ottani kormánynak.



Fotó: V. Sz.

A magyar szurkolók brutális megverésébe torkollt Dunaszerdahely–Slovan
Bratislava futballmérkőzés óta kormányszinten keresik a szlovák–magyar viszony
eldurvulásának felelőseit, ám időközben mindkét oldalon olyan események
történtek, melyek távolabb visznek, mintsem közelítenének a megoldáshoz.

Szlovák oldalról az elmúlt két-három hét alatt sem sikerült bemutatni semmilyen
bizonyítékot arra, hogy indokolt lett volna véresre verni néhány magyar
szurkolót, ennek ellenére mind a szlovák államfő, mind a belügyminiszter
jogosnak és arányosnak ítélte a rendőrattakot.

Magyarországon viszont több kétnyelvű településen lefestették a szlovák
feliratokat (amire persze Szlovákiában sem késett a hasonló válasz), szlovák
zászlót égettek a nagykövetség előtt, a szlovák televíziósok leköpdösésével
tarkított Kossuth téri tüntetésen „Utálunk Szlovákia” feliratokkal jelent meg a
hazai szélsőjobb, ám ennél is tovább – szó szerint minden határon túl – ment a
Nemzeti Őrsereg nevű újnyilas szervezet, amikor Szlovákia területén rendezett
egyenruhás felvonulást és koszorúzást a második bécsi döntés 70. évfordulóján.


Ez utóbbi esemény fotóit fekete-fehérben megnézve joggal hiheti bárki, hogy
világháborús képeket lát. Jogászok szerint a durva provokáció kapcsán Szlovákia
akár az Európai Unióhoz is fordulhatott volna. Ezt Jan Slota, a szélsőséges
Szlovák Nemzeti Párt nevű kormánypárt elnöke be is ígérte: „Felszólítom az
Európai Unió intézményeit, hogy szegüljenek végre szembe a magyarországi
helyzettel”, és adják Budapest értésére, hogy megengedhetetlen „a fasizmus
népszerűsítésének propagandája” – jelentette ki hétfőn Slota, ám úgy tűnik,
Slota blöffölt: az atv.hu érdeklődésére Johannes Laitenberger, az Európai
Bizottság szóvivője ugyanis azt felelte, nincs tudomása arról, hogy a Bizottság
bármilyen hivatalos felkérést kapott volna Szlovákiától.

A szóvivő leveléből ugyanakkor kiderül: az unió – ellentétben a magyar
miniszterelnökkel – nem tesz különbséget a két ország szélsőségesei között:
„Minden tagállam hatóságainak feltétel nélkül el kell határolniuk magukat az
Európai Unió értékeivel össze nem egyeztethető jelenségek valamennyi
megnyilvánulási formájától, legyen az rasszizmus, idegengyűlölet, totalitárius
eszme, huliganizmus vagy erőszak” – olvasható a szóvivő írásbeli válaszában,
amiből az is kiderül, hogy a Bizottságnak nincs általános kompetenciája arra,
hogy közvetlenül beavatkozzon az ilyen vagy ehhez hasonló konkrét helyzetekben.

A Hetek által megkérdezett szlovákiai magyarok egyöntetűen állítják, hogy a
mindennapok szintjén még nem sikerült megmérgezni a szlovák–magyar viszonyt –
annak ellenére, hogy Jan Slota pártja immár két éve tagja a kormánynak, és annak
ellenére, hogy Malina Hedvig bántalmazása ügyében a mai napig folyik a
kormányzati szintű ködösítés.

Egyes vélemények szerint a mostani ügy – leszámítva a szlovákiai magyarokat –
„mindenkinek” jól jön: Slota igazolva látja agyrémeit – „a magyarok el akarják
csatolni Szlovákia egy részét” –, a Magyar Koalíció Pártja „megvédheti” a
magyarokat, miközben nacionalizmussal vádolhatja a szlovák kormánypártokat, a
magyar szélsőjobb – Nemzeti Őrsereg, Magyar Gárda – sajtónyilvánossághoz jutva
akciózhat, a magyar kormány pedig átveheti a magyar kisebbség védelmét a
Fidesztől.

Gyurcsány Ferenc kétségtelenül az ügy élére állt, a témában összehívott ötpárti
találkozót illetően ugyanakkor megoszlanak a vélemények: egyesek szerint jó
húzás volt, hogy a miniszterelnök ebben a kérdésben is problémamegoldóként
pozicionálta magát, ráadásul a nemzeti csúcs, a gazdasági csúcs és az ötpárti
találkozó sorozatként értelmezve azt üzeni: ismét a miniszterelnök alakítja
a politikát.

Kívülről az MSZP vezetése is egységesnek tűnt szlovákügyben, belül azonban
forrtak az indulatok. Több vezető szocialista politikussal is beszéltünk, akik
kifejezték lapunknak, hogy nem értettek egyet azzal, hogy némely kormánytag a
nacionalista kártyát is kijátszotta a jelenlegi helyzetben, mivel – mint mondták
– a baloldal hagyományától idegen az ilyen eszközök használata. Göncz Kinga
külügyminiszter lépéseit pedig több esetben elhibázottnak tartották.

Egy kománytag úgy érvelt, hogy a dunaszerdahelyi szurkolók megverése valódi
problémát takar, de azzal, hogy a magyar kormányfő és a külügyminiszter is
exponálta magát az ügyben, az egész botrányt indokolatlanul magas szintre
emelték.

„Mára kiderült, hogy a magyar szélsőségesek is ott állnak az események mögött.
Legutóbb a Nemzeti Őrsereg darutollas botrányos megemlékezést tartott
Szlovákiában a II. bécsi döntés évfordulóján, továbbá a Jobbik és a Magyar Gárda
is beszállt az ügybe, Budapesten pedig azok a szélsőséges drukkerek
demonstráltak, akik korábban a »Gyurcsány takarodj« rigmust kántálták. Eközben
egyre feszültebb lett a viszony a szlovák politikai elittel” – vélekedett
forrásunk, aki szerint a szlovák nacionalizmusra nem lehet válasz, hogy a magyar
elit is kijátsza a nacionalista kártyát. Ha ez történne, akkor visszamennénk az
időben a Horthy-korszak 20-30-as éveihez. „Tűzzel való játék ez a gazdasági
válság idején” – szögezte le az említett kormánytag.

Úgy tudjuk, hogy ezek és az ilyen belső kritikák (és a diplomáciai csatornákon
érkező kritikus jelzések) hozzájárultak ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc
kommunikációja sokat finomodott szlovák-ügyben. A múlt héten még ő is inkább a
Ficóval való konfliktussal került a sajtóba, a kormánypárti Népszava még a
miniszterelnök keménykedését méltatta, ezzel szemben hétfőn a parlamentben már
sokkal óvatosabban fogalmazott Gyurcsány.

Ettől függetlenül Göncz Kinga külügyminiszter kormányon és az MSZP vezetésén
belüli kritikusainak száma is megnőtt. „Sikerült a magyar külügynek és így a
kormánynak rávinnie magát egy olyan pályára, amelyen a Fidesz van otthon. A
Fideszt a nemzetiségi ügyekben, a saját pályáján soha nem tudjuk ’megverni’,
viszont sok zavart tudunk okozni saját táborunknak és nemzetközi szövetségeseink
között” – mondta a szocialista frakcióvezetés egyik tagja.

Lapunknak többen sérelmezték, és súlyosan elhibázottnak tartották, hogy Göncz
Kinga berendelte magához a szlovák nagykövetet, mivel ez a diplomáciai
kommunikációban egy rendkívüli eseménynek számít. „A következő lépés már majdnem
a hadüzenet. Ilyen felelőtlenséget nem szabad elkövetni” – fogalmaztak
lapunknak, feltéve azt a kérdést, hogy erre a lépésre volt-e mandátuma Göncz
Kingának a kormányfőtől, mivel sem a kormány, sem az MSZP vezérkara nem hozott
ilyen értelmű döntést.

„Sajnálom, hogy a kormánynak nem volt stratégiája az ügy kezelésére, hanem csak
rögtönzés zajlott. Úgy tűnt, mintha az lett volna a cél, hogy a híradókban
elsőként a kormány álláspontját olvassák be, és így nyerjük meg a »headline-versenyt«
a Fidesz előtt” – érvelt a frakcióvezetés egyik tagja.

Olvasson tovább: