Kereső toggle

Mit kezdjen a politika a Kenedi-jelentéssel?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újra a kormányon múlik, hogy tovább bővíti-e az állambiztonsági iratok
megismerhetőségét, vagy sem.

Az SZDSZ nyomására ugyanis téma lett, hogy az úgynevezett Kenedi-jelentés
ajánlásait érdemes lenne a gyakorlatba is átültetni.

A Kenedi János által vezetett, az állambiztonsági dokumentumokat vizsgáló
bizottság jelentése szerint új, úgynevezett „dossziétörvényre” van szükség az
iratnyilvánosság, a megfigyeltek kárpótlása és a tudományos megismerés
biztosítása érdekében. A bizottság kutatási eredményét szeptember 11-én adták át
Szilvásy György titokminiszternek, de azóta nem sokat lehetett arról hallani,
hogy a kormány mit akar az abban foglaltakkal kezdeni.

Gulyás József szabad demokrata politikus a Heteknek elmondta, hogy számára
aggasztó jelnek tekinthető, hogy ennyi idő után is adós a kormány az érdemi
cselekvéssel, miközben a jelentésből kiderült, hogy indokolatlanul nagy
mennyiségű, a nyilvánosság elől visszatartott, a kutatómunkától elzárt
információ létezik. Másrészt félő, hogy az adatok megsemmisülnek, például
olvashatatlanná válik az a mágnesszalag, ami az állambiztonsági szervezetek
bizalmas adatait tartalmazza. (Az elmúlt hetekben arról zajlott a vita, hogy
ezek a mágnesszalagok már nem olvashatóak, mivel a korabeli számítógépek már nem
működnek – a szerk.)

„Tartok tőle, hogy a kormány ahelyett, hogy a Kenedi-jelentésre alapozva érdemi
intézkedéseket hozna, különféle egyeztetésekre, alkotmányos aggályokra és
ötpárti konszenzus igényére hivatkozva kisiklatja az ügyet” – fogalmazott
Gulyás, aki emiatt kedden a parlamentben napirend előtti felszólalásban
tudakolta az illetékest.

Ivancsik Imre, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő minisztérium államtitkára
az Országgyűlésben azt válaszolta, hogy a Kenedi-bizottság jelentéséből adódó
teendőkről előterjesztést fogalmaztak a kormány számára, amit a kormánykabinet a
héten tárgyalt is, és majd a kormány elé kerülnek a javaslatok. „A konszenzusos
javaslatok többsége a 2003. évi III. törvény módosításának az igényét veti föl,
illetve egy új dossziétörvény megalkotását javasolja, és jellegéből adódóan egy
sor alkotmányossági kérdést is fölvet. Tehát időigényes a dolog, komoly szakmai
tudásra, szakemberek közreműködésére van szükség ahhoz, hogy érdemi mérlegelést
követően érdemi javaslatok szülessenek a változtatásokra. Könnyen elképzelhető,
hogy akár alkotmánymódosítási igény is fölvetődhet” – fogalmazott az
államtitkár.

Tóth Károly, az MSZP nemzetbiztonsági szakpolitikusa a Heteknek kifejtette:
szerinte az ország jelenlegi helyeztében nem ez a kérdés a legidőszerűbb
probléma, de támogatják, hogy a Kenedi-bizottság jelentéséből adódó teendőket
alaposan vitassák meg a parlamentben, különösen a szakbizottságban. Ettől
függetlenül az a véleménye, hogy a titkosítások kérdése nem a kormányt és nem a
politikusokat érinti, hanem a minősítéseket megtevő titokgazdákat, a
mágnesszalagok ügye pedig könnyen megoldható. Tudomása szerint a szakszolgálat
ezeket képes megfelelő titkosítási eljárással átmásolni egy új adathordozóra.


„Hazánk nemzetbiztonsági érdekeit nem veszélyeztetve kellene tisztességesen
lezárni az ügynökkérdéssel kapcsolatos múltat. Ehhez nyugodt politikai légkörre
és ötpárti konszenzusra lenne szükség” – mondta a kereszténydemokrata Simicskó
István a Magyar Hírlapnak. A nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki elnöke
kijelentette, hogy nyitottak egy ötpárti szakértőkből delegált grémium
létrehívására. „Tiszteletben tartom a szabad demokratákhoz közel álló Kenedi
János vezette bizottság munkáját, ám objektív vizsgálatot csak konszenzussal
lehet megteremteni – mondta, hozzátéve: az igazságtételt kérdésessé teszi, hogy
a rendszerváltás után sok adatot megsemmisítettek, másokat „táskában hordtak
ki”, így nehéz kideríteni, hogy kik és milyen szinten működtek együtt az akkori
állambiztonsági szolgálatokkal.

A Titkok kártyavára összeomlana

A Kenedi-bizottság a munkája során kapott nyilvántartásokat arról, hogy mely
dokumentumokat milyen indokkal tartottak vissza. Az egyik érv a titkosítás
fenntartására, hogy az abban érintett személyek a továbbszolgálók köréhez
tartoznak, azaz ma is a szervezetnél dolgoznak. Ők 1989. október 23-áig
szignáltak egy esküszöveget a Magyar Népköztársaságra, 1989. október 24-25-étől
aláírták ugyanazt az esküt Magyar Köztársaságra.

A nyolcvanas évek valóságának megismerése majdnem hogy a legérdekesebb része
a visszatartott iratoknak. Ezekben gyakran úgynevezett játszmás ügyek
szerepelnek. A jelenleg hatályos törvénybe ez azzal az eufemizmussal került be,
hogy a „módszerek” nem ismerhetők meg. Ezen játszmás ügyek nem „hungarikumok”.


A szovjet blokk munkamegosztásából adódóan Magyarország pénzt mosott, és az
országon keresztül transzferálták a lopott jószág használatáért járó
ellentételeket, majd azokat mindenféle nyugati bankokban helyezték el, és
ezekkel a pénzekkel soha nem számoltak el. A Varsói Szerződés és a KGST pénze be
van tagolódva a magyar gazdaságba. Ha ezt elkezdenénk bolygatni, akkor azokat az
embereket ismernék meg a másik oldalukról, akik vezetik az országot vagy az
egyházat vagy a diplomáciai kart.

A jelentésben javaslatot teszünk arra, hogy ezt a helyzetet miként lehetne
humánusan rendezni – például magyar állampolgárságú ügynök esetében három-,
külföldinél ötéves moratóriummal, tanúvédelmi programmal stb. Elfogadom én az
Alkotmányban rögzített nemzetbiztonsági és az ország szuverenitásához fűződő
alapelveket. Legfeljebb más jogtechnikai megoldást javaslok a nemzetbiztonsági
szolgálatok igényének kielégítésére. Az ügynök nélkülözhetetlenségének
bizonyítási terhe szálljon át a szolgálatokra! Ha a titkos adat „ügyviteli
értéke” kétszintű bíróság előtt bizonyítást nyer, maradjon az adat a
szolgálatoknál. Ha nem, adják át az iratot a levéltárnak. Nem vagyok jós, de
attól tartok, a titkok kártyavára összeomlana a dossziétörvény súlya alatt, s
már parlamenti kihirdetésekor a minősített iratok tömege a harmadára esne össze.

(Részlet Az
elit és az állambiztonság – Az orránál fogva vezetik a magyar társadalmat című,
Kenedi Jánossal készült interjúnkból
. Hetek, 2008. október 17.)

Olvasson tovább: