Kereső toggle

Mindennapi terror

Bevett gyakorlattá vált a kegyetlen konfliktuskezelés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fehér por a politikusok postaládájában; csőbomba a pártiroda előtt; meglőtt
rendőrpalota és szétvert tévészékház; Molotov-koktéllal, sörétes puskával és
kézigránáttal megtámadott romák. Ha nem is feltétlenül függnek össze egymással
az elmúlt évekből a teljesség igénye nélkül említett támadások és fenyegetések,
annyi bizonyos, hogy a közállapotok erőteljesen megváltoztak Magyarországon.
Szakértők szerint a terrorista jellegű cselekmények kapcsán indult nyomozások
azért is eredménytelenek a legtöbb esetben, mert nincs egyértelmű politikai
akarat a keményebb fellépésre.



Fotók: Gulyás Gábor

Azonnali hatállyal leszerelték és elbocsátották a Magyar Honvédség
állományából azt a hivatásos tűzszerész katonát, aki a gyanú szerint november
elején csőbombát helyezett el az újpesti MSZP-iroda előtt. (Októberben egy
kézigránátot dobtak be az iroda udvarára, ami nem robbant fel. A hivatalos
tájékoztatás nem szól arról, hogy ugyanaz lehetett-e az elkövető.) A lőszerrel
és robbanóanyaggal való visszaélés miatt előzetes letartóztatásba helyezett
százados saját bevallása szerint nem politikai okból követte el tettét, csak azt
akarta demonstrálni, hogy „mekkora kupleráj van az alakulatánál”, ahonnan
bármit, veszélyes anyagokat is ki lehet lopni. Az MSZP-irodát azért választotta,
hogy minél nagyobb feltűnést keltsen. Az orvosszakértői vizsgálatok is zajlanak
az ügyben, ugyanis a kihallgatások során kiderült, hogy a férfi gyógyszereket
szedett öngyilkossági szándékkal.

„A szakmában eltöltött tíz év után egy százados gyakorlatilag mindent tud a
robbanóanyagokról és a gyújtószerekről. Egy csőbomba összerakása számára egyórás
könnyű meló, ráadásul az eszközök is rendelkezésére állnak” – mondta lapunknak
egy tűzszerész szakember. Hozzátette: mivel a tűzszerészek nincsenek rendesen
megfizetve, csak pénz kérdése, hogy kik vállalkoznak valamilyen görbe kanyarra.


A megdöbbentő eset abból a szempontból kivételnek tekinthető, hogy a nyomozás
eredményre vezetett. A kilencvenes évek közepén történt robbantások, illetve az
utóbbi években történt hasonló, terrorjellegű cselekmények – fehér por a
politikusok postaládájában; rálőttek Hiller István házára; találatot kapott a
rendőrpalota és legújabban az ATV székháza – elkövetői rendszerint homályban
maradtak. (Lapzártánk idején az MSZP XII. kerületi irodájába érkezett fehér port
tartalmazó küldemény.)

„Magyarországon határozottan érzékelhető a terrorista jellegű szervezetek
jelenléte, amelyek egyre merészebb félelemkeltő akciókat készek elkövetni. Nem
minden esetben párosul ehhez konkrét politikai követelés, sokszor úgy tűnik,
mintha a szárnyaikat próbálgatnák, tesztelnék, hogy meddig mehetnek el” – mondta
a Heteknek Tarjányi Péter biztonsági szakértő. Az egykori különleges tiszt
szerint a nyomozások eredménytelensége nem pusztán a rendőrség számlájára
írható. „A politika részéről nincs egyértelmű akarat a szélsőségesek elleni
fellépésre, hiszen kommunikációs szempontból sok esetben »jól jönnek«. A
baloldal azt mondhatja, hogy a szélsőjobb a Fidesz előretolt helyőrsége, a
jobboldal kontrázhat, hogy nem nekik, hanem a kormánynak érdeke, hogy
riogathasson a radikálisokkal. A terror-kártya kijátszása kézenfekvő eszköz a
politikusok számára, mint ahogy a fehér porral vagy robbantással való
fenyegetettség esetén a közvélemény sajnálatából is lehet profitálni” –
magyarázta Tarjányi.

A szakértő szerint az utcai zavargások, terrorakciók következtében a hétköznapi
konfliktuskezelésben is egyre inkább „kanonizálódnak” az olyan eszközök mint a
Molotov-koktél vagy a kézigránát. „Egyre többen érzik feljogosítva magukat arra,
hogy az igazságszolgáltatás kudarcait látva saját kezükbe vegyék a vitás
kérdések megoldását, legyen szó gazdasági vagy társadalmi feszültségekről. Ezt a
tendenciát erősíti, hogy úgy érezhetik, büntetés nélkül marad a legdurvább
önbíráskodás is” – fogalmazott.

Sándor István nyugalmazott rendőr alezredes is azon a véleményen van, hogy a
dolgok a terrorcselekmények irányába mutatnak, a rendőrség kezéből pedig
kicsúszott az irányítás. „A mostani balhékat tudatosan csinálják felkészült
emberek, akiknek az a tapasztalatuk, hogy mindent meg lehet úszni, a rendőrség
nem jelent komoly fenyegetést rájuk. Nincs is kivel eredményeket produkálni,
mert politikai megrendelésre kirúgták a tapasztalattal, szakértelemmel és főleg
kapcsolatrendszerrel rendelkező öregeket, a fiatalok pedig nem tudják kezelni a
zűrös helyzeteket, és bizonytalanok. Abszurd, hogy egy kétéves állományban lévő
rendőr már régi motorosnak számít” – adott tömör látleletet a testületről
lapunknak „Papa”. Hozzátette: az igazi probléma az, hogy nincs politikai akarat
a rendcsinálásra, mert a káosszal el lehet rejteni az emberek elől a valós
problémákat.

Tévénézés közben robbant a halálos bomba

A három héttel ezelőtt történt nagycsécsi gyilkosság után – amikor
ismeretlenek Molotov-koktélt dobtak két roma család házára, majd sörétes
puskával két személyt megöltek – ezúttal kézigránáttal végeztek ki egy cigány
házaspárt Pécsett. A város szélén álló házukat kedden este háromnegyed 11-kor
érte a támadás. A szobában öten voltak: egy középkorú házaspár és három gyerek,
a televíziót nézték. A robbanásban a családfő és felesége meghalt, a három
gyerek közül ketten sérültek meg, mindketten könnyebben. A rendőrség egyelőre
kizárja az etnikai indíttatást.



A leszámolás helyszíne. Mindenki megdöbbent

A város külterületén járunk, 25 perc buszútra a belvárostól, a pécsi Hősök
terét körülvevő régi bányászkörnyéken. A szegényes utcák közül a Fejlődés utca
nevéhez híven valóban kiemelkedik: a buszmegállóban beszélgető lakók szerint itt
gazdagabb, kolompár (fémműves) cigányok élnek. A stukkókkal díszített kerítések
azonban málló falakat takarnak. Az egyik ház ablakán rendőrségi kordonszalag,
itt hajították be hajnalban azt a kézigránátot, amely megölte P. Zoltánt és
Mónikát. A rendőrség néhány utcával feljebb dolgozik. „Mi itt a Hősök terén nem
látunk, nem hallunk” – zárkózik el a beszélgetéstől egy idősebb férfi.

Egy favágó a következőképpen jellemzi a környéket: „Szegényebb réteg lakik itt.
Élősködnek az asszonyok pénzén, isznak, aztán összeverekednek. Meg szipuznak.” A
szomszédos utcában például egy olyan férfi lakik, akinek az elmúlt napokban
azzal sikerült bekerülnie a híradóba, hogy kihallgatás közben kiugrott a pécsi
rendőrség második emeleti ablakán. Ennek ellenére a komolyabb bűncselekmények
nem jellemzőek, mindenkit megrendített a brutális kivégzés. A lakók úgy vélik,
leszámolás állhat a háttérben. (Ezt megerősítik helyi romáktól származó
információink, amelyek szerint a házaspárnak, kétes üzleteik miatt számos
haragosa volt.) A környéken több uzsorás is él, akiknek a környékbeliek szerint
van mitől félniük, hiszen sok ellenséget szereznek maguknak, és a lecsúszott,
alkohol- vagy kábítószerfüggő lakók között akadnak bármire kapható emberek. A
házaspár hivatalosan külön élt, hogy egyenként több segélyt vehessenek fel a
gyermekekre, emellett az utóbbi időkben leginkább autók és házak
viszonteladásából, közvetítéséből próbáltak megélni. „Most nem futtatott
lányokat, kábítószert sem árult” – jellemzik az áldozat életmódját. A rendőrség
ennek ellenére még a közelmúltban is mindennapos vendég volt a családnál.
Egyesek szerint „házaltak” is, ami alatt jelen esetben az üresen álló házak
kifigyelését, majd kifosztását kell érteni. Anyagi helyzetük változó volt.

Olvasson tovább: