Kereső toggle

A jövő elkenődött

Megbukott a médiarendőrség ötlete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zsákutcába, de legalábbis időprésbe szorult az öt parlamenti frakció egy-egy
tagja által előkészített, a kritikusok szerint a sajtót rövid pórázra fogó
médiatörvény-tervezet. A kérdés csupán az, menthető-e, és ha igen, milyen
áldozatok árán a helyzet.

„Pár hét kihagyás után megint mindenki teljes gőzzel dolgozik” – illusztrálta
a médiahatóság egyik munkatársa lapunknak, milyen és mekkora hangulatváltozás
ment végbe e hét elején az ORTT körülbelül 120 fős stábjában. A politikai elit
tervei szerint ugyanis megszűnt volna az ORTT, és január 1-jétől egy új, erősebb
jogosítványokkal rendelkező Nemzeti Médiahatóság vette volna át a helyét. Nem
véletlen tehát a megkönnyebbülés: ha december elejéig nem sikerül az öt
parlamenti pártnak olyan tervezetet benyújtania, amelynek van esélye a
kétharmados támogatásra, könnyen kútba eshet az év elején teljes titoktartásban
kezdett munkájuk. Jövő tavasszal ugyanis európai parlamenti, egy évre rá
országgyűlési választások lesznek, a kampány felfokozott hangulatában pedig
esélytelennek tűnik, hogy közös platformra sikerüljön hozni médiatörvényügyben a
frakciókat.

Törvényre mindenképpen szükség lenne, hiszen az 1996-ban életbe lépett
szabályozás rossz is, idejétmúlt is, ráadásul nyakunkon a digitalizáció, és
igazából még az internet szabályozása sem teljes – a kérdés csak az, milyen
legyen az új rendszer. Az mindenki számára világos, hogy a sok hónapos szakmai
és/vagy kormányzati egyeztetések nyomán eddig rendre olyan javaslatok születtek,
amelyeket a politika súlytalanként kezelt. Többük elmondása szerint ezért is
fordítottak a munkarenden az „ötök”, amikor a kész anyaggal rukkoltak elő,
vállalva annak ódiumát is, hogy a szakma megsértődik, amiért addig kihagyták az
előkészületekből. Rosszul taktikáztak. Az Országgyűlés honlapján közzétett 75
oldalas, közfelháborodást okozó anyagban szinte mindenki megtalálhatja a maga
gumicsontját, amiért eleve elutasíthatja az anyagot.

Minden médiaszolgáltató tiltakozott a házkutatási jogosítványokkal is rendelkező
„médiarendőrség” ötlete ellen. Eszerint akár a kereskedelmi közleményekkel
kapcsolatos rendelkezések megsértésének gyanúja esetén is átkutathatna
ingatlanokat, lefoglalhatna szervereket a Nemzeti Médiahatóság. Információink
szerint a kategóriába bekerülni esélyeseken kívül szinte mindenki kifogásolta,
hogy szokatlanul szabados tulajdonosi korlátok lépnének életbe: a rádiós és a
tévés piacon való részesedés kapcsán külön-külön is csupán egy 30 százalékos
plafont állapítanának meg – ezt ma egyik nagy médiacsoport sem lépi túl.
Mentesíti egyben a kereskedelmi adókat közszolgálati vállalásaik alól, miközben
az ezek megvalósítása érdekében a közmédiumok finanszírozására lerovandó díj
csak az egyes műsorszolgáltatók bevételeit veszi alapul, számításon kívül hagyva
a nagyobbak sales house-ainak tekintélyes forgalmát.

Ráadásul ezt az engedményt ugyanúgy „ingyen” tenné meg a politika, mint a
közmédia reklámtalanítását. Amivel – állítják sokan – még inkább állami
kötőfékre vennék a közszolgálati intézményeket. Ráadásul a két köztévé és a
Magyar Rádió elnökének megbízatása a törvény hatályba lépésével nagyon könnyen
leváltható vezérigazgatói jogviszonnyá alakult volna. Mivel pontosan nem
világos, mi alapján és milyen részletekben jutnak járandóságukhoz a
közszolgálati adók, akár jelentős mértékben is nőhet ezek állami függősége. A
függőség növekedését hozhatja az úgynevezett „szerkesztői felelősség”
intézményének bevezetése is, amellyel akár sakkban is tarthatja a médiumokat a –
továbbra is parlamenti kinevezettekből álló – médiahatóság. A közmédiumok
ráadásul a jelenlegi, paritásos elven pajzsra emelt kuratóriumi elnökség helyett
egy menetben, kétharmaddal megválasztott vagyonkezelő testületet kapnának. Ennek
öt tagja közé – napjaink magyar politikai logikája szerint – két-két
kormánypárti és ellenzéki delegált mellé kerülne be egy mindent eldöntő
„független”.

A Közszolgálati Tanács nevű csúcsszerv és az új médiahatóság tagjait hat évre,
kétharmados többséggel választanák. Nem világos, hogy ezzel a megoldással az
volt-e a javaslattevők célja, hogy akár örök időkre bebetonozhassák a
hivatalosan hat esztendőre választott tagokat. Hiszen jó (párt)katona addig nem
hagyja el őrhelyét, amíg meg nem érkezik a váltás.

Jánosi György szocialista és Szalai Annamária fideszes médiapolitikus alkui
által tető alá hozott médiatörvény-koncepciót végül az MSZP vezérkara buktatta
meg a sajtó közfelháborodása miatt, és abbéli félelmükben, hogy 2010-ben esetleg
hatalomra kerülő Fidesz e törvény felhatalmazásával könnyedén regulázhatná meg a
magyar médiát. Keddi elnökségi ülésükön a szocialisták társadalmi vitára
bocsátották az anyagot, és annak a tárgyalását áttették a tavaszi ülésszakra,
azaz „fektetik”, majd „felpuhítják”, és alaposan átíratják a médiát rövidebb
pórázra fogó tervezetet. Így ebből nem lesz semmi.

Olvasson tovább: