Kereső toggle

Hatalmi harc a főbírói székért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megvehető ítéletek, politikai befolyásolhatóság, bebetonozott megyei bírák,
jogbizonytalanság, átláthatatlan működés. Néhány súlyos vád azok közül, melyek a
magyar igazságszolgáltatást érik mind a civil, mind a szakmai szférából. A
legfelsőbb bírói posztra jelölt Baka András azt ígéri, megváltoztatja a
helyzetet.



Avarkeszi Dezső szocialista politikus és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság
elnökjelöltje

Fotó:MTI.

Az évszázad bűnügyének kikiáltott móri nyolcas gyilkosság ügyében Kaiser Edét
tette felelőssé a bíróság. A jogerős ítélet kihirdetése után azonban kiderült:
nem Kaiser a tettes, semmi köze a brutális bűncselekményhez. A hibás ítéletet
hozó bíró nem részesült semmilyen elmarasztalásban, sőt, kis híján magasabb
posztra nevezték ki. Az eset – többek szerint –, mint cseppben a tenger mutatja
meg az igazságszolgáltatás alapvető problémáit: „A téves ítéletek nyilvános
elemzése és a tanulságok levonása rendszerint elmarad, mint ahogy elmarad a
megrendülés és sajnálkozás nyilvános kifejezése is. Márpedig ez múlhatatlanul
fontos, mert ha egy testület, mely emberi sorsokról dönt, nem képes az
ártatlanok rovására elkövetett hibái fölötti megrendülésre, akkor óhatatlanul
véd- és dacszövetséggé válik” – nyilatkozta a Heteknek nemrégiben Kis János
filozófus, a Közép-Európa Egyetem tanára.

Szakmabeliek szerint a fő baj a kontroll hiányában áll. Az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hivatott a bírósági hierarchiát ellenőrizni,
elnöke – jelenleg Lomnici Zoltán – azonban a bírói hierarchia feje is egyben,
bíró tagjai pedig a megyei bírósági elnökök.

Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE tanára szerint az OIT következetesen nem
tesz semmit, ha a bíróságok tevékenységének ellenőrzése során hiányosságokat és
szabálytalanságokat állapít meg. Ha nagy ritkán mégis utasítják valamire a
megyei bíróság elnökét, az is elsősorban határidő és szankció nélküli
felszólítás. Nincs következménye annak sem, ha a megyei elnökök nem neveznek ki
annyi bírót, mint ahány státusz létezik, pedig becslések szerint évi 20 ezerrel
kevesebb hátralékos ügy lehetne a tényleges kapacitások kihasználtsága esetén.


Fleck a Heteknek elmondta, hogy empirikus kutatásuk, amely jelenleg kéziratos
formában létezik, kimutatta: sokszor nem megfelelő az ítélkezés minősége, a
bírák kiválasztása, nincs egységes jogértelmezés (ezért születnek első és
másodfokon egymástól teljesen eltérő, a közvéleményt olykor felháborító
ítéletek), sem a közvélemény, sem a szakma nem tud arról, hogy milyenek az
igazságszolgáltatás hatékonyságmutatói. A pénzekről, előmenetelről, státuszokról
történő döntések abszolút láthatatlanok.



Lomnici Zoltán

Az esetleges korrupcióval kapcsolatban Fleck azt mondta: nem tudható, hogy
van-e, mivel a bíróságok működése kontrollálhatatlan. „Szeretném hinni, hogy
nincs korrupció, de az átláthatatlanság miatt ez nehéz. Sok példát tudok a
befolyásolás gyanújára, egy-egy ügy kimenetelét kívülről befolyásoló, nem
legitim erők megnyilvánulására. És nemcsak a nejlonzacskóban odavitt pénzre kell
gondolni, hanem politikai befolyásolásra is” – tette hozzá Fleck Zoltán.

Azt, hogy a jogszociológus véleménye nem elfogult, alátámasztja egy
publikálatlan felmérés is, mely néhány évvel ezelőtt készített a Szonda Ipsos: e
szerint a civilek 40 százaléka gondolta, hogy a bírói ítélet megvehető. A
szakmai közvélemény pedig ennél is súlyosabb bizonyítvány állított ki az
igazságszolgáltatásról, ugyanis a megkérdezett ügyészek és ügyvédek egy része is
azt mondta, hogy van valóban megvehető ítélet.

Egyébként az OIT megbízásából is készült egy 900 oldalas tanulmány, amely a
pozitívumok mellett szintén rávilágított annak tarthatatlanságára, hogy a
bíróságok munkáját koordináló és ellenőrző szervezet tagjai részben a
bíróságokról kerülnek ki. A tanulmány azonban nem váltott ki különösebb
visszhangot, mivel azt a részét hangsúlyozták a nyilvánosság előtt, hogy a
bíróságoknak több pénzre van szüksége.

Hogyan váltak ellenőrizhetetlenné a bíróságok? 1997-ben az igazságszolgáltatási
reform idején – helyesen – ennek a hatalmi ágnak a függetlenségét helyezték
előtérbe a döntéshozók. Mára azonban kiderült, komoly probléma, ha a
függetlenség átláthatatlansággá lényegül. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy
egy ilyen reformot időről időre felül kell vizsgálni, mert a függetlenség
önmagában kevés. „Az igazságszolgáltatás adófizetők pénzéből fenntartott
szolgáltatás, ezért tudniuk kell az adófizetőknek, hogy mire költik a pénzüket,
ezért szükséges a minél nagyobb átláthatóság és számonkérhetőség” – fejtette ki
az ATV-ben Alexa Noémi, a Transparency International ügyvezető igazgatója.

Alexa úgy vélte, bár említés szintjén hallani lehet korrupcióról is, nincs arra
adat, hogy a bírók korruptak lennének. Viszont sokkal nagyobb problémának tűnik
számára az igazságszolgáltatás átláthatóságának hiánya. „Nem tudni, hogy az
Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban hogyan és miként születnek a döntések,
mivel nincsenek nyilvános jegyzőkönyvek, vagy összefoglalók” – fogalmazott a
szakértő.

Lomnici Zoltán legfelsőbb bírói mandátuma idén jár le. Sólyom László
köztársasági elnök közölte, hogy nem jelöli újra Lomnicit. Szocialista
szakpolitikusok egyébként akkor megdöbbentek a szerintük megalázó döntésen,
mivel ez az információ először egy hírportálon jelent meg: Sólyom kritikusai
szerint a Köztársaság Elnöki Hivatal tudatosan szivárogtatta ki ilyen módon a
hírt.



Fleck Zoltán

És innentől kapott azonnal politikai színezetet a főbíróválasztás. Ahhoz
ugyanis, hogy Sólyom jelöltjéből, egykori kollégájából, és párttársából, Baka
Andrásból főbíró lehessen, a parlament kétharmadának támogatása szükséges. Ezzel
mindjárt el is érkeztünk az első problémakörhöz, jelesül az Országgyűlés és a
köztársasági elnöki intézmény közötti presztízs-csatához. Sólyom László ugyanis
jelöltjei esetében többször kénytelen volt átélni, hogy kudarccal járt a
parlamentben: több ombudsman-jelöltje éppen a párttámogatás hiányán bukott el,
méghozzá meglehetősen megalázó módon. Ennek egyik oka, hogy a köztársasági elnök
– vitatható módon – konzekvensen nem egyeztet a parlamenti pártokkal személyi
jellegű döntései előtt.

Ám a szocialisták nemcsak emiatt nem kedvelik Sólyom Lászlót, és nem is csak
azért, mert a saját jelöltjük, Szili Katalin helyett lett államfő, hanem mert
úgy érzik: Sólyom lekezelően beszél és nyilatkozik a politikai elitről, miközben
ő is zavaros és ellentmondásos, egyáltalán nem emelkedett körülmények között
lett köztársasági elnök. Majd pedig több esetben, mint például az önkormányzati
választások urnazárását követően – szerintük – durván sértő nyilatkozatokat tett
az MSZP-re nézve. Ráadásul azt is sérelmezik, hogy miközben őket „alázza”, addig
meglepőn sokszor saját barátait, kollágáit nevezi ki, vagy jelöli fontos
tisztségekre.

Tehát a szocialistáknak Baka kinevezéséhez felül kellene emelkedniük a Sólyom
László iránti ellenszenvükön. Igaz, Sólyom „diktátumos” jelölési gyakorlata a
jobboldali pártok körében sem népszerű. Ráadásul a Fidesznek elméletben kedvező
lehetne, hogy ha az Országgyűlés nem tudna új főbírót választani, hiszen az
újabb bizonyítéka lenne, hogy a Gyurcsány-éra alatt minden válságba kerül,
szétesik és működésképtelen.

Ennek ellenére úgy tudjuk, hogy a Fideszben inkább arra hajlanak, hogy
támogassák Sólyom jelöltjét, noha a Lomnici újrázása mellett egykoron lobbizók
arra hívják fel a meghatározó fideszes képviselők figyelmét, hogy a 12 éven át
strassbourgi bíró Baka valójában a liberális jellegű igazságszolgáltatás híve.
Amit – legalábbis Baka rosszakarói szerint – az is bizonyít, hogy a liberális
reformértelmiséginek számító, illetve független műhelyek (például az Eötvös
Károly Intézet vagy Transparency International) is tettek arra utaló jelzéseket,
hogy örülnének a nemzetközi bíró kinevezésének. (Igaz, ezzel szemben a
Fundementum szaklapban végigvették Baka nemzetközi tevékenységét, és
gyakorlatilag etatistának minősíteték.)

Ettől, mármint a rosszindulatúan terjesztett „liberális mételytől” egyébként
azért sem tartanak a Fideszben, mert az igazságszolgáltatást szabályozó
törvények kétharmadosak, tehát nélkülük sem Baka András, sem a többi párt
semmilyen változtatást nem képes végrehajtani. Ráadásul az ellenzéki párt
szakpolitikusai szerint is érdemes lenne folytatni, illetve megújítani az
1997-ben elfogadott igazságszolgáltatási reformot.

A szocialisták megosztottabbak. Korábban az MSZP-ben fel sem merült annak a
lehetősége, hogy az 1997-es törvényhez hozzányúljanak. Ennek oka elég prózai. A
szocialisták szakpolitikáját ugyanis Vastagh Pál határozta meg, aki részt vett
az 1997-es törvény létrehozásában, és a szocialisták között az a hangulat
alakult ki, hogy a „remekművet” nem szabad elrontani. Így lett sokáig az MSZP
egyik „szent tehene” az igazságszolgáltatás. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
a bíróságok függetlensége tekintetében minden szakmai és politikai kör elismeri
és méltatja az 1997-es törvény érdemeit.)

Vastagh Pál időközben Kanadában nagykövetként folyatatta a karrierjét, helyét az
MSZP-ben Avarkeszi Dezső vette át, aki elődjével ellentétben nem kötődik olyan
mértékben érzelmileg az 1997-es törvényhez, ezért inkább a változáspártiak
álláspontját képviseli, és Baka jelölését is támogatni tudja.

Egyébként érdemes tovább árnyalni a képet. Az MSZP-ben többen vannak, akik nem
támogatják Sólyom jelöltjét, két, teljesen eltérő okból. Az egyik szerint a
strassbourgi tevékenységét nem jellemezte az emberi jogok iránti konok
eltökéltség, mivel trendszerűen az állami érveknek adott teret, inkább etatista,
mintsem polgárvédő karakter. (Az SZDSZ is hasonló indokokkal tűnik távol maradni
a Baka Andrást támogatók közül. Körükben a már említett Fundamentum folyóirat
kritikus cikke nagy hatást gyakorolt. )

A másik (ellen)érvanyag szerint a jobboldali beállítottságú, egykor MDF-es
képviselő Baka a konzervatívoknak kedvező irányba vinné el a magyar
igazságszolgáltatást.

„Olyan ez, mint amikor ketten birkóznak egy zsákban, csak a testrészek
kitüremkedéseit látjuk, de nem tudjuk, valójában mi is zajlik bent. Az biztos, a
bírói karon belül elindult egy hatalmi harc az igazgatási irányítás
megszerzéséért, de nem tudni, ki áll győzelemre. Azt sem tudni, ki a jó és ki a
rossz” – magyarázta egy országgyűlési képviselő, hogy szerinte mi is történik az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács körül. Az OIT azt sugallja a politikai elit
felé, hogy a status quo megbontása nem járható út, vagyis mégis csak jobb a
jelenlegi rossz, de stabil helyzet fenntartása, mint egy új, de bizonytalan.

Olvasson tovább: