Kereső toggle

Gyurcsány időt nyert

Három új minisztérium és hat új miniszter

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lényeges és váratlan kormányátalakítást hajtott végre Gyurcsány Ferenc, aki
alaposan meglepte a párttársait húzásaival. A miniszterelnök lépésében több
politikai stabilizációs elem felfedezhető, mint például az MSZP megyei vezetői
szintjének beemelése a kabinetbe. Emellett két fontos területre, az
egészségügyre és a közlekedésire is sikerült erős személyiségeket igazolnia.
Ráadásul civilek bevonásával cáfolni igyekezett, hogy a kormánya
elszige-telődött volna. Persze, ettől még nem biztos, hogy sikeresebb lesz –
immáron SZDSZ nélkül – a kormányzás.



Új miniszterek (balról): Szabó Imre, Gyenesei István, Szűcs Erika, Székely
Tamás, Szabó Pál és Molnár Károly

Fotó: Vörös Szilárd

Az egyik, sőt talán a legjobb „igazolásnak” Székely Tamás sebészorvost, az
Országos Egészségügyi Pénztár főigazgatóját tartják a kormányzati körökben. Az
orvostársadalomban tekintéllyel rendelkező szakember olyan területre érkezik,
amelyen legutóbbi két szabad demokrata egészségügyi miniszter, Molnár Lajos és
Horváth Ágnes hivatali ideje alatt mély társadalmi ellenszenvet vívott ki a
koalíció. Molnárnak – aki korábban kórházigazgató volt – ugyan szakmai
szempontból volt tekintélye, de konfliktusos tárgyalási stílusa miatt rövid idő
alatt sok ellenséget szerzett magának az egészségügyben. A tárgyalási stílusban
elődje hagyományát követő Horváth Ágnesnek viszont a szakmai tekintélye sem állt
rendelkezésre, hogy konszolidálja az egészségügyben – az orvosi kamarával és az
egészségügyi érdekképviseleti szervezetekkel, illetve a szakértelmiséggel –
időközben kialakult állóháborút.

A szocialisták, különösen a kormányfő ezért olyan személyt keresett erre a
posztra, aki mind szakmailag, mind habitusában képes az egészségügyet kirángatni
a jelenlegi kudarcos állapotából. Még a miniszterelnök kritikusai is elismerik,
hogy Székely kinevezése e tekintetben ígéretesnek számít.

Ugyancsak nem egy sikertörténet a MÁV (máig kudarcos) reformja, illetve a vasúti
szakszervezetekkel való – sztrájkokkal dúsított – kormányzati együttműködés.
Kóka Jánosnak (és utódjának, Kákossy Csabának) gazdasági miniszterként finoman
szólva nem sikerült maradandót alkotnia ezen a területen. Az új, Közlekedési,
Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium létrehozásával, illetve ennek élére egy
„régi motoros” kinevezésével, hasonlóan az egészségügyhöz, a szocialisták
esélyesnek tartják a konszolidációt. Az új miniszter Szabó Pál, a Magyar Posta
eddigi vezére, korábbi Állami Privatizációs Rt. vezérigazgató, egyébként egy
valódi csúcsminisztérium első embere lesz, hiszen nemcsak a közlekedés és az
autópálya-építések, hanem az energiaügyek, sőt a hírközlési felügyelet révén még
a jelentős politikai és gazdasági befolyást jelentő médiaszabályozás is a
fennhatósága alá kerül.

Ráadásul a minisztériumhoz érkezik államtitkárnak az MSZP egyik erős embere,
Puch László, a miniszterelnök unszolására frissiben lemondott pártpénztárnok. A
szocialisták között a minisztériummal kapcsolatban a legtöbb kétség amiatt
fogalmazódott meg, hogy nem lesz-e éles támadásoknak kitéve a tárca, hiszen
Szabó Pál egykori privatizátorként, illetve postai vezetőként (kisposták
bezárása, postásbiciklik ügye, illetve postai ingatlanok eladása) céltáblájává
válhat az ellenzéknek.

Bajnai Gordon, a miniszterelnök egyik bizalmasa a sajtóban fejlesztési
csúcsminisztériumnak aposztrofált Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
élére kerül. A minősítés egyébként újságírói túlzás, a minisztérium meg sem
közelíti a korábbi, Kóka Jánosra szabott gazdasági minisztérium méreteit, több
fajsúlyos terület átkerül az előbb említett infrastrukturális minisztériumhoz,
illetve a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció ügye egy tárca nélküli
miniszter irányítása alá kerül. Ez utóbbi posztra a műszaki értelmiség és az
akadémikusok körében elismert Molnár Károlyt, a Budapesti Műszaki Egyetem
Széchenyi-díjas rektorát sikerült „leigazolni”.

Ettől függetlenül Bajnai Gordon eddigi önkormányzati és területfejlesztési
miniszter örülhet, mivel megszabadították az önkormányzati terület sziszifuszi,
időt rabló, ámbár kevés látványos sikert ígérő problémáitól, és immáron újra
csak fejlesztési kérdésekkel foglalkozhat, miniszteri rangban.

Gyenesei István független or-szággyűlési képviselő, az új önkormányzati
miniszter gyakorlatilag egy „kicsontozott”, nem sok feladattal megbízott, habár
vegytiszta fela-datkörű minisztérium első embere lehet. Kinevezése meglepetést
okozott, igaz, így biztosított egy darab új szavazat a parlamentben. (Újhelyi
István, az önkormányzati minisztérium államtitkára lemondott, mert nem értett
egyet az kormányzati átalakítás struktúrájával. Az MSZP alelnöke lépését
jelzésértékűnek szánja. Úgy tudjuk, hogy vasárnap este az MSZP elnökségi ülésén
Juhász Ferenc, a párt elnökhelyettese, valamint Újhelyi egyaránt lemondtak
párton belüli tisztségükről, de a többiek a párt érdekeire való tekintettel
kérték, hogy ezt ne tegyék.) Szűcs Erika országgyűlési képviselőnek, Miskolc
alpolgármesterének (aki korábban Gyurcsány Ferenc egyik cégének volt az
igazgatója) szociális és munkaügyi miniszterré való kinevezése szintúgy
megdöbbenést okozott szocialista körökben, különösen azért, mert az immáron
(különféle területeken) hat éve folyamatosan mi-niszterkedő Lamperth Mónikát
váltja e székben. Nemcsak az ő, hanem Szabó Imrének, az MSZP Pest megyei
elnökének a környezetvédelmi miniszterré való kinevezése is a meglepetés
kategóriába tartozik.

Az MSZP-ben egyébként ez utóbbi kinevezések okozták a legnagyobb feltűnést,
illetve az, hogy a minisztériumoknál megteremtették a lehetőséget egy-egy újabb
államtitkár kinevezésére, mely posztokra további megyei pártvezetők kaptak
megtisztelő „behívót” – különösen a legnagyobb küldöttszámmal rendelkező megyék
élveztek előnyt e tekintetben. Ezzel gyakorlatilag az MSZP elnökségének
többsége, illetve a megyei elnökök többsége is a kabinet tagja lett, akikről így
nehezen elképzelhető, hogy csak úgy elkapná őket a kritikai realizmus heve.

Nemcsak ezzel a lépésével, de Gyurcsány alaposan megkavarta az MSZP belső
viszonyait. Rávette Baja Ferencet (akiből a várakozások ellenére nem lett
zöldminiszter), az egyre inkább önálló karaktert építgető Szocialista Platform
elnökét, hogy mondjon le az ötszázmillió forint felett diszponáló pártintézmény,
a szocialista értelmiségi holdudvar stafírozására szolgáló Táncsis Alapítvány
vezetéséről.

A majd’ egy évtizede pártpénztárnok Puch László is átengedte ezt a párt életében
kulcsfontosságú területet másnak. Az MSZP egyik legbefolyásosabb politikusa,
Szekeres Imre szövetségesének számító Lamperth Mónika leváltása is azt sugallta,
hogy a sajtótalálgatások ellenére Gyurcsány Ferenc az úr a házban, legalábbis az
MSZP-nél más nem rúghat labdába. Bár a pártelnök-miniszterelnök stabilizálta a
helyzetét, sőt a megyei elnökök révén új szövetségeseket szerzett, de kérdés az,
hogy ugyanezzel a lépéssel nem lett-e több sértett ember, netalán ellensége a
pártján belül.

Az MSZP-ben többen is úgy szerették volna az SZDSZ kilépéséből adódó
kormányátalakítási kényszert megoldani, hogy maradjon lehetőség a liberálisokkal
való új koalíció megkötésére, azaz olyan minisztereket nevezzenek ki, akik
visszahívhatóak, vagy helyettesítéssel oldják meg az átmeneti időszakot. Úgy
tűnik, Gyurcsány nem akarta ezt a megoldást, hisz a jelenlegi szerkezetbe nehéz
beleképzelni az SZDSZ-t.

Egyes vélemények szerint a miniszterelnök attól tart: ha az MSZP vezérei a háta
mögött kibékülnek az új vezetésű SZDSZ-szel, akkor a liberálisok elnöke könnyen
kérheti az „új szövetségért” cserébe, hogy új miniszterelnököt válasszanak.
Mindenesetre a miniszterelnök időt nyert. Újra rendelkezésre áll több mint száz
nap arra, hogy bizonyítson az új, száz százalékban szocialista
Gyurcsány-kormány. Ugyanis mindenki az őszt, a költségvetés összeállításának
idejét tartja a kisebbségi kormány estében az igazán kritikus időszaknak. Ez az
optimista verzió.

Kóka az új stílusú ellenzékiségről

„Önálló, liberális pártként fogunk politizálni a parlamentben. A konstruktív
ellenzéki szerep azt jelenti, hogy nem mondunk dacból nemet, és nem is
támogatunk elvtelenül bármit” – nyilatkozta a Heteknek Kóka János, az SZDSZ
elnöke.

Mint mondta: „Nem állunk be elvtelen javaslatok mögé, ha azok az ellenzéktől
származnak. Az ellenzékiség logikáját kell megváltoztatni, hogy együttműködés
alakulhasson ki a politikai pártok között. Nem látunk előre a költségvetésig,
nagyon sok idő van még addig. Őszintén reméljük, hogy a szocialisták olyan
törvényjavaslatokat, olyan adójavaslatot nyújtanak majd be az Országgyűlésnek,
amelyet tudunk majd támogatni”. A politikus szerint a szocialisták felelőssége
most az, hogy minden egyes törvényjavaslathoz megszerezzék az 50 százalékos
támogatottságot. Ezzel kapcsolatban az SZDSZ-ben sokkal intenzívebb
frakciómunkára készülnek, és átszervezik a frakció munkáját. „Sokkal nagyobb
szakértői stábot fogunk alkalmazni. Arra van szükség, hogy minden egyes
törvényjavaslat, minden interpelláció tartalmát sokkal jobban megismerjük,
kialakíthassuk ezekkel kapcsolatban a szakmai álláspontunkat, a képviselők
megkapják a szakmai segítséget. Egy új ellenzéki politikai kultúrához nagyon sok
munkához van szükség” – tette hozzá a pártelnök-frakcióvezető.

VÃgh Gábor

Olvasson tovább: