Fotó: MTI
A radikális reformok szükségességét olyan közgazdászok is fontosnak
tartják, mint Járai Zsigmond vagy Csaba László, akiket nem lehet azzal vádolni,
hogy bármikor is az MSZP szekerét tolták. Ha Önök most a reformokkal szemben
kampányolnak, nem kerülnek-e bizalmatlansági csapdába, hiszen kormányra kerülve
a Fidesz is kénytelen lesz reformokat hozni, és akkor azok a támogatóik fogják
becsapva érezni magukat, akik a változatlanság hívei.
– Egy átgondolt, megalapozott, kormányciklusokon átívelő és azon túlmutató
reform valóban szükséges. De nagyon fontos, hogy legitim legyen, tehát élvezze
az emberek támogatását, társadalmi támogatás nélkül ugyanis nincsen reform.
A napjainkban reformoknak nevezett ámokfutást így, ebben a formában egyedül a
kormány akarja. Mi természetesen a tartalmával sem értünk egyet.
Ezek szerint a Fidesz is reformpárti, csak nem úgy, mint a kormány. Önök
hogyan kezelnék a problémákat?
– Az, hogy milyen választ adunk a problémákra, több mindentől függ, de egész
biztosan szoros összefüggés van a gazdaságpolitikával és végső soron a
hitelességgel is. A jelenlegi kormány – amely régen elveszítette a hitelességét
– adóztató és újraelosztó politikája helyett mi egy növekedéspárti
gazdaságpolitikát támogatunk. Olyat, amiben a hazai vállalkozók és vállalkozások
nem elszenvedői, hanem kedvezményezettjei a kormány tevékenységének, hiszen ők a
gazdasági növekedés mozgatórúgói, és munkahelyeket is ők teremtenek. A valós
gazdasági fejlesztésben látjuk a megoldást az ál-megoldások helyett. Az eddigi
kormányzati intézkedések hatásáról mindennél jobban beszél a gazdasági
növekedési mutatónk, ami a maga egy százalékával igencsak csekély.
A napokban jelentették be, hogy megerősítő népszavazást kezdeményeznek az
egészségügy átalakításáról szóló törvény mellett, mert nem bíznak abban, hogy
javaslataikat figyelembe veszi a kormány. Vagyis így akarják megtorpedózni a
biztosítási rendszer átalakítását. De 1999-ben a Fideszben is készült elemzés a
több-biztosítós modellről Selmeczi Gabriella vezetésével, vagyis akkoriban még
nem tartották „ördögtől valónak”. Miért változott meg mára a Fidesz álláspontja?
– A kormány eddig sem vette figyelembe a javaslatainkat, hiszen a több száz
beadott javaslatunk töredéke ért el olyan szintre egyáltalán, hogy parlamenti
napirenden szerepeljen.
A több-biztosítós rendszer ebben a formájában, ahogyan a kormány kidolgozta,
egyszerűen rossz. Rossz a betegeknek, az orvosoknak, az egészségügyben
dolgozóknak, ez csak egy szűk gazdasági körnek jó.
A közgazdaságtanban ismert eszköz a co-payment, azaz a különféle
szolgáltatásokért részhozzájárulást kérni. Európában általánosan alkalmazott
eszköz a fogyasztás korlátok között tartásában a vizitdíj, a kórházi napidíj
vagy éppen a dobozdíj. Önök ezt alapjaiban elutasítják?
– Most is hozzájárulunk a szolgáltatások árához: a hosszú éveken keresztül
havi rendszerességgel befizetett egészségbiztosítási járulék a hozzájárulás.
Ezért a co-payment fogalma itt már csak helytelenül értelmezhető.
Önök honnan vennének el pénzt, hogy több forrás jusson az egészségügybe, az
oktatásba?
– Indokolt lenne azt is megkérdezni, hogy hová költötték el az
egészségügyből, az oktatásból elvont forrást. Hol van ez a pénz? Ha erre nem
tudnak válaszolni, akkor javaslom, keresgéljenek a felesleges luxuskiadások, a
kormányzati negyedre elkülönített milliárdok, az átgondolatlan kiadási struktúra
környékén. És végre ne fojtsák meg, hanem élénkítsék az EU milliárdjaiból a
gazdaságot. Persze a 4-es metróra fölöslegesen kidobott milliárdoknak is lenne
jobb helye.
Bár ma még a kampányvezetők szempontjából Tarlós István és Juhász Ferenc
közötti meccsnek tűnik a „népszavazás-összecsapás”, hiszen az előbbi a Fidesz,
az utóbbi az MSZP hadjáratát vezeti, de valójában nem a két gigász, Orbán Viktor
és Gyurcsány Ferenc évek óta tartó személyes küzdelméről van szó?
– A téma lealacsonyítása „meccsként” megítélni a népszavazást. Fontos
tartalmi kérdésekben nem értünk egyet a kormánnyal. A népszavazás a közvetlen
demokrácia eszköze, az embereknek lehetőséget kell biztosítani, hogy
elmondhassák a véleményüket egy olyan dologról, amiben a fejük felett, és a
megkérdezésük nélkül döntöttek.
Milyen népszavazási eredmény esetén fogják azt kommunikálni, hogy az emberek
elutasítják a kormányt? Ha például 2,5 millió „igen” születik, arra azt is lehet
mondani, hogy 5,5 millióan viszont nem a Fidesz elképzelése szerint szavaztak.
– A népszavazásra minden választópolgárnak joga van elmenni, és joga van
voksolni. Mi csak azokat tudjuk figyelembe venni, akik kinyilvánítják a
véleményüket azzal, hogy behúzzák az x-et.
Az MSZP váltig állítja, hogy a rá nézve negatív népszavazási eredmény után sem
mond le a kormányzásról. Ennek fényében hogyan képzelik el a kormánybuktatást?
– Amit Gyurcsány Ferenc tesz, az nem más, mint feltétlen ragaszkodás a
hatalomhoz. Hogy mit kell tenni ahhoz, hogy megbukjon a kormány? Talán őket
kellene megkérdezni.
Ronthat-e Orbán Viktor presztízsén, ha mégsem lesz idő előtti kormányváltás,
hiszen idestova másfél éve ezt ígéri?
– Mi csak demokratikus úton tartjuk elképzelhetőnek a kormányváltást.
Demokratikus országban egyébként sokkal kevesebbért is távoztak már kormányfők
vagy miniszterek, ami arra utal, hogy nálunk vagy nincs még demokrácia, vagy a
kormány tágan értelmezi a kereteit. Megítélés kérdése, hogy mit lehet megtenni
ilyen keretek között. Így a kormányváltás és Orbán Viktor presztízse nincs
ok-okozati összefüggésben.
A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz ma elsöprő fölénnyel győzne.
Megnyugodtak ebben, vagy vannak olyanok a pártban, akik tartanak valamilyen
szocialista trükktől, „csodafegyvertől”, miniszterelnök-cserétől, esetleg a
vártnál hatékonyabban beáramló uniós pénzek hangulatjavító hatásától?
– A közvélemény-kutatások fontos információkat adnak, de a helyükön
értékeljük azokat. A trükkök nálunk nem divatosak, bárcsak mondhatnám, hogy
mindenhol elmúlt az idejük. Szeretném azt is mondani, hogy a jelenlegi kormány
tisztességes eszközökkel nyert és politizál. Bárcsak látnám az uniós források
beözönlését, de jelenleg csak a kommunikációját és a hirdetéseket látom. Így
semmi jót nem várhatunk, a hangulat pedig kevesek kivételével mindenhol rossz.
2008. 01. 25. (XII/4)
