Kereső toggle

Államilag támogatott Wass-kultusz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rajongói szerint írófejedelem, zseni, a magyarság lelkiismerete volt,
kritikusai viszont náci háborús bűnösként és csapnivaló szerzőként értékelik. A
száz évvel ezelőtt, 1908. január 8-án született Wass Alberttel kapcsolatban
többen mégis azt tartják a legfelháborítóbbnak, hogy a magyar állam az
adófizetők pénzéből támogatja     ünneplését.



Emlékünnep a századik évfordulón

Fotó: S.L.

Legalább kétszáz szimpatizáns rekedt kívül a budavári Kulturinnov
dísztermének falain, a Wass Albert századik születésnapját ünneplő Kráter Műhely
Egyesület keddi rendezvényén – még Szörényi Levente, a műsor egyik fellépője is
kénytelen volt megelégedni egy állóhellyel.

A meghívó többek mellett Kondor Katalin; a legendás orgánumú hírolvasó, ma már
nyugdíjas Bőzsöny Ferenc, továbbá Dörner György, Bánffy György és Szersén Gyula
színészek szereplését ígérte. A házigazda, Turcsány Péter, a Kráter elnöke
ünnepi beszédében körülbelül ott tartott, hogy a négyéves „Wass Albi” isteni
látomásban részesült, minekutána megúszott egy fulladásos halált a megáradt
folyóban, amikor egy kitartó, ráadásul egyre erősödő csengőhang kezdte magára
vonni a közönség figyelmét. A szokványos jelenség egyedisége abban állt, hogy
ezúttal éppen a szónok zsebében pihent a mobiltelefon, ráadásul Turcsány
megpróbálta véghezvinni azt a bravúrt, hogy szövegét nem megszakítva kotorja elő
s némítsa el az áhítatromboló eszközt. Nos, a mutatvány majdnem sikerült, ám egy
adott pillanatban Turcsány a Wass-szövegről a művelet kommentálására váltott át,
így aztán megtudhattuk, hogy elfelejtette kikapcsolni a készüléket, sőt azt is,
hogy éppen az ifjabb Turcsány hívja a papát. Amit viszont már Szörényi Levente
sem hagyott megjegyzés nélkül.

A rendezvény ezzel együtt sikeres volt, Wass Albertet a négy évvel ezelőtti
alternatív Kossuth-díj után ezúttal életműdíjjal tüntették ki posztumusz.



Wass Albert

Bár a Jobbik Magyarországért mozgalom körlevelében azt vetítette előre, hogy
rajta kívül egyetlen párt sem fog méltóképpen megemlékezni az erdélyi grófról, a
keddi eseményen jelen volt, és Wass Albert erkölcsi üzenete címmel fel is
szólalt a KDNP-s Szászfalvi László, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és
Vallásügyi Bizottságának elnöke.

A politikus kérdésünkre kifejtette, hogy teljes mértékben meg van győződve róla:
Wass tiszta életet élt, a fasiszta, náci, hungarista vádak „méltatlan támadások,
senki által nem bizonyított rágalmak” csupán. Arra a felvetésre, hogy az erdélyi
grófot 1946-ban – távollétében – háborús bűncselekményekért halálra ítélte a
román népbíróság, Szászfalvi azt mondta: Wass koncepciós per áldozata lett,
hiszen életműve az alábbi idézettel jellemezhető leginkább: „Szeresd az Urat, a
te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagad!”

Cs. Gyimesi Éva, kolozsvári irodalomtörténész merőben másként értékeli a
Wass-életművet: „1944-ben, a deportálások előtt néhány nappal jelent meg
Kolozsváron Wass Patkányok honfoglalása című írása, amely fröcsög a
zsidóellenességtől, miközben az összegyűjtött zsidók a téglagyárban várakoztak
további sorsukra.”

Cs. Gyimesi a Heteknek azt mondta, vannak arra utaló jelek is, hogy a gróf
tevékenyen részt vett a nácik elől bujkáló zsidók felkutatásában és hóhérkézre
juttatásában. Az irodalomtörténész felhívta a figyelmet Ágoston Vilmos tavaly
megjelent Wass Albert-monográfiájára, melyből kiderül: az író több művében
tetten érhető a holokauszt tagadása, az antiszemitizmus, a román- és
cigányellenesség.

„Fasisztának tartom – összegezte álláspontját az irodalomtörténész –, de ennél
is felháborítóbb az az ízlésficam, hogy a magyar állam bizonyos intézményei,
közalapítványai az adófizetők pénzéből támogatják ennek a fasiszta írónak az
emlékét.”

És valóban: a Wass életművet ápoló Kráter Műhely Egyesület jelenleg is támogatói
között említi a kulturális tárcát, valamint az Országgyűlés által létrehozott
Nemzeti Kulturális Alapot.

Érvek és ellenérvek az életművel kapcsolatban

Ellene

Wass Albertet 1946-ban háborús bűnökért halálra ítélte a román népbíróság. A
vallomások szerint Wass közvetlenül két romániai zsidó, tizenkét román és egy
magyar haláláért felelős.

Mellette

A román népbíróság koncepciós perben ítélte el – távollétében – Wasst, az
ítélet valódi oka a gróf magyar származásában keresendő.

Ellene

Wass Albert ellen soha nem folytattak le vizsgálatot az Egyesült Államokban.
Az USA a „távollétében hozott halálos ítéletet”, mint törvényellenes bírósági
eljárást, nem ismerte el – ezért nem adták ki Romániának az időközben már
amerikai állampolgárságot kapott grófot.

Mellette

Az író az Egyesült Államokba való kivándorlása előtt átesett a szigorú
amerikai hatóságok átvilágításán. Ennek során ügyének vizsgálója közjegyző előtt
szögezte le: Wass nem volt háborús bűnös, illetve semmilyen szélsőséges
politikai alakulat tagja (a Nyilaskeresztes Párté sem).

Ellene

A németbarát, antiszemita Wass Albert 1944. október 15-én csatlakozott a
nyilas mozgalomhoz, és halála napjáig meggyőződéses hungarista volt.
Antifasiszta megnyilvánulásait az amerikai közvéleménynek és a hatóságoknak
szánta.

Mellette

Wass Albert a nácizmusról a következőképpen vélekedett: „Nagyon kevesen
értik meg, hogy a szocializmusnak, mint minden más betegségnek, különböző formái
és változatai vannak. A betegségnek egy másik formája az, amit nemzeti
szocializmusnak neveznek…”

Ellene

Wass az emigrációban a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának tagjaként a
nyilasokkal tartotta a kapcsolatot. A hungarista eszmét népszerűsítette a Hídfő
néven megjelenő hungarista lapban.

Mellette

Wass az emigrációban is a magyarságért és Erdélyért küzdött, nem az ő
felelőssége, hogy szélsőjobboldali lapok is átvették írásait.

Ellene

1990-ben Wass a következőt írta Fabó Lászlónak, a HMH vezetőjének: „Amire
számítottunk, még nem következett be. Zsidók uralnak mindent, ami pénzzel van
kapcsolatban…”

Mellette

Wass Albertnek semmi köze nem volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatához.

Ellene

Wass Albertet fiai is „vén bolond fasisztának” tartották.

Mellette

Wass Albert ártatlanságát az is bizonyítja, hogy egyik fia az amerikai
hadsereg magas rangú tisztjévé válhatott.

Olvasson tovább: