Kereső toggle

Így kell lebuktatni a korrupt elitet

Vásárolnak-e titkos felvételeket vagy dossziékat a szerkesztőségek?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Új Péter, az Index.hu főszerkesztője

Sok olyan megmozdulásunk volt, ahol próbáltak rajtunk etikai szempontból
fogást találni, persze pártpolitikai nyomásra. Ilyen volt például a 2004-es
EP-választásnál, amikor Ron Werber szocialistáknak szóló tanácsait felvettük egy
kampánygyűlésen. De a cél ennél még durvább eszközöket is szentesíthet, ha az a
tendencia folytatódik Magyarországon, hogy a politikai elit egyre rafináltabb
módszereket vet be az igazság eltitkolására. Igenis konspirálniuk kell az
újságíróknak, ha a politikusok is konspirálnak. Amíg az igazság kiderítése a fő
cél, addig erős erkölcsi talapzatra épül az ilyen tényfeltáró tevékenység.

Ha tehát olyan anyagot ajánlanak föl a szerkesztőség számára, melynek
nyilvánosságra kerülése közérdek, akkor nem sokat gondolkozunk, bár a napi
praxisunkban ritkán fordul elő az ilyesmi.

Ha pénzért kínálják a felvételt, akkor eleve gyanakszik az ember, mert akinek
fontos, hogy az igazság kiderüljön, annak ingyen is fontos. És itt jön be az a
kényes kérdés, hogy az újságíró mikor milyen érdekek eszközévé válik egy
politikai vagy gazdasági sárdobálásban. Ismerjük be, hogy az elmúlt idők nagy
botrányai mind azért robbantak ki, mert valakik eszköznek tekintették a sajtót
mások lejáratásában. De a közélet tisztaságát nem az veszélyezteti, ha pénzért
vesznek a szerkesztőségek titkos felvételeket, hanem az, hogy az azokból
kiderülő ügyeket így kell kirobbantani, és így kell lebuktatni a korrupt elitet.

Gajdics Ottó, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese

Nincs bevett gyakorlatunk, mindig eseti probléma egy felvétel megvásárlása
vagy elutasítása. Mi arra esküdtünk, az a munkánk, hogy a tényeket,
összefüggéseket, információkat a nyilvánosság elé tárjuk. Ez a legfontosabb
szempont. Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy az újságíró eszközzé
válik valamilyen érdek szolgálatában, de ha felkészült és erkölcsös, akkor
okosan tud mérlegelni. Meg kell vizsgálni az információ hitelességét,
valódiságát, a közérdekűséget, és hogy kinek áll érdekében a nyilvánosságra
hozatal. A kialakult mérleg alapján döntünk, de ez minden esetben egyedi
megfontolás tárgya.

Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője

Soha nem fordult elő, hogy felvételt vásároltunk volna, és nem is fordulhat
elő. Jelenleg még jogászok által is vitatott, hogy az ilyen módon készített
felvétel mennyiben használható fel mondjuk egy adott perben. A magyar jog
álláspontja szerint semennyire. A közélet tisztasága nagyon fontos, és komoly
veszélybe kerülne, ha titkos felvételekkel kereskedő emberek irányítanák a
sajtót. A cél nem szentesítheti az eszközt. Ez a gyakorlat erodálja az újságírás
tisztességét.

Ugyanakkor a magyar sajtó történetében ritkán volt olyan, hogy maguk az
újságírók bukkantak volna rá disznóságokra. Általában szivárogtatások és fülesek
alapján indul el az ügyek felderítése. Viszont nagyon fontos az információ
ellenőrzése, és a valósággal való egybevetése. Nem szabad bedőlni azoknak a
politikai érdekeknek, melyek az ügyek mögött állnak. Ki kell azonban mondani azt
is, hogy a sajtó nem egyszer válik még így is eszközzé. Vannak teljesen eszközzé
vált újságok Magyarországon, melyek bizonyos politikai érdekeket dossziék nélkül
is kiszolgálnak, és vannak olyanok, melyek megpróbálnak ettől távol maradni, még
ha nem is sikerül nekik teljes mértékben.

Gavra Gábor, a Hírszerző.hu főszerkesztője

Az első kérdés, hogy pénzért vagy ingyen kínálják a felvételt. Nincs az a
titkos anyag, bármennyire is közérdekű, amiért a Hírszerző mondjuk 3 millió
forintot fizetne, hogy ő hozhassa le elsőként. Az a gyakorlat is aggályos, ha az
adott médium azért ad pénzt mondjuk a társadalom perifériáján élő
interjúalanynak, hogy az feltárja sorsát. Magyarán nagyon könnyen torzulhat az
információ, ha az informátor és az újságíró kapcsolatába belép a pénz, arról nem
is beszélve, hogy az „üzlet” minden negatív következményét az újságíró viseli.


Volt már nagy dobása a Hírszerzőnek is felvételek nyilvánosságra hozatalával, de
az informátor nem kért pénzt az anyagért. A „pénzért botrányt” gyakorlat aláássa
a közélet tisztaságát. Ha pedig előre legyártott anyagokról van szó, akkor az
újságíró már csak egy mögöttes érdek eszköze, nem az ő céljai érvényesülnek, nem
az igazság kiderítése a végső cél, hanem általában valakiknek a lejáratása.
Ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy milyen ügyet szolgál a nyilvánosságra
hozatallal. Vannak jó és vannak rossz ügyek. A 2001-es Torgyán Attila- ügyben
példának okáért az akkori baloldali sajtó a Fidesznek a kisgazdapárttal való
leszámolásához asszisztált.

Olvasson tovább: