Kereső toggle

Megrontók és megrontottak

Megdöbbentő tinitrendek: tizenhárom éves, önkéntes szexmodellek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Senki sem vagy addig, amíg meg nem mutattad mindenedet valamelyik bulvárlap
címlapján” – valahogy így lehetne megfogalmazni azt a növekvő trendet, amely a
tinik egyre nagyobb tömegeit állítja a percnyi hírnevet élvező „médiasztárok”
sleppjébe. A legismertebbek, Jade Goody, a 2002-es amerikai Big
Brother-résztvevő, a milliárdos örököslány, Paris Hilton és az egykori tinisztár,
Britney Spears (képünkön) egyaránt botrányos viselkedésükkel és szexi képeikkel
vívták ki a fiatal lányok figyelmét – nem csak Amerikában. Mellettük sorakoznak
természetesen a névtelenek is, no meg a reality show-k összes hősei. Mindez
azonban nem csak társadalmi és erkölcsi probléma – az egyre erősebben
szexualizált kultúrába való beilleszkedés hosszú távú mentális és fizikai
problémákat is okozhat a fiatal lányoknak, állítják amerikai pszichológusok a
közelmúltban megjelent tanulmányukban.

A népszerű videomegosztó oldalak, mint a MySpace, Facebook, YouTube
hemzsegnek a fiatal, akár 14 év alatti tinilányok szexi képeitől, videóitól. A
melltartóban, sortban, miniszoknyában pózoló, vetkőző lányok általában úgy
vélik, semmi rosszat nem tesznek, csupán a divatot követik, és „menők”. Szüleik
többnyire természetesen nem tudnak netes szerepléseikről és arról, naponta hány
felnőtt vagy éppen kifejezetten perverz férfi fűz megjegyzéseket alig serdült
lányuk félmeztelen képeihez és videóihoz. (Néhány hete tették közzé, hogy
egyedül a MySpace regisztrált felhasználói között 29 ezer ismert pedofil személy
található.)

A legtöbb szülő még mindig nagyon kevés figyelmet fordít arra, mennyit
internetezik a gyereke, és ha igen, akkor sem biztos, hogy tud róla, merre
barangol a neten. „Azt hiszem, azért szeretem feltenni a szexi fotóimat, mert
így figyelmet keltek – jelenti ki a 15 éves Grace a The Times
riporterének. – De csak azért teszem, mert jó szórakozás, nem azért, mert
tényleg szexinek tartom magam.” Grace „komplett idiótának” titulálja azokat a
férfiakat, akik megjegyzéseket tesznek a provokatív fotókra.

Bár egyes feministák azzal érvelnek, hogy ez a fajta exhibicionizmus annak a
jele, hogy a nők a saját kezükbe veszik szexualitásukat, a trend kapcsán számos
pszichológus hivatkozik inkább a média negatív hatására, mint az emancipációra.
Az elmúlt évtizedekben tanulmányok sora állapította meg, hogy a lányok
példaképeiket leginkább a médiából választják, amelyet hosszú ideje
Magyarországon és a világ más részein is leginkább a reality show-k szereplői és
a botrányhősök uralnak.

Mindennek azonban súlyos mentális következményei lehetnek, állapítja meg az
Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) A lányok szexualizálása elnevezésű
munkacsoportjának 2007 áprilisában kiadott jelentése. „A tinilányok egyre
kifejezettebb exhibicionizmusa egész lényük szexualizálásához vezet. Ebben a
folyamatban önértékelésük szexuális vonzerejük függvényévé válik” – figyelmeztet
Sharon Lamb, a Vermont Egyetem professzora, a jelentés egyik szerzője. A szerzők
kutatásaik során visszatekintettek az elmúlt 30 év ilyen irányú kutatásaira is,
és megállapították: az a jelenség, hogy a serdülő lányok túlzott figyelmet
szentelnek megjelenésüknek és szexualitásuknak, a későbbiekben súlyos szellemi
és fizikai problémákban üthet vissza. Azok a tinik, akik szexuális tárgyként
tekintenek magukra, különösen hajlamosak a későbbiekben depresszióra, szexuális
és étkezési zavarok kialakulására.

Annak ellenére, hogy a pszichológusok többsége a flörtölést és a
magamutogatást bizonyos mértékig természetesnek tartja a tinédzser lányoknál, a
mai divattrendek – a vékony pántok, a mindent megmutató aligruhák – azt az
üzenetet közvetítik, hogy a fiatalok szexuálisan elérhetőek. A külsejük olyan
erotikus ismeretek és tapasztalatok birtoklását is sugallja, amelyekkel az
esetek túlnyomó többségében természetesen nem rendelkeznek. Mindez azonban
fizikai veszélyeknek teszi ki a fiatal lányokat, akik sokszor magukat sem veszik
komolyan, nemhogy ezeket a veszélyeket.

Az amatőr videókon fehérneműben pózoló vagy épp vetkőző, szexuális szokásaikat
gátlástalanul kiteregető tinik kapcsán Lamb megjegyzi: a média fokozottan
bátorítja ezeket a lányokat arra, hogy a sikeres szexuális tárgy szerepében
tetszelegjenek. Magánpraxisának tapasztalatai azonban arra a következtetésre
juttatták a pszichológust, hogy a későbbi depresszió, önromboló hajlam és
anorexia gyökereit éppen itt kell keresni. Ezeknél a lányoknál, miután mindent
megmutattak, gyakran önértékelési zavarok alakulnak ki, és képtelenek lesznek
mély, tartós kapcsolatok kialakítására – akárcsak a reality show-k egykori, a
médiafigyelemből pillanatok alatt kihulló vagy épp a bennmaradásért minden
eszközzel küzdő sztárjai. Ennek egyik oka az is, hogy a népszerűség érdekében
mindent elkövető lányok magamutogató, kihívó viselkedésükkel sokszor túl
messzire mennek, és ezzel vívják ki kortársaik ellenszenvét és elutasítását. A
szándék tehát sokszor visszájára fordul.

Abban minden szakember egyetért, hogy a jelenségért egyértelműen és
nagymértékben felelős a média, de a ruhagyártók és a médiasztárok éppen ilyen
mértékben okolhatók a lányok szexualizálásáért. Amerika egyik legbotrányosabb
médiasztárja, Paris Hilton idén június hónapban körülbelül ugyanannyiszor
szerepelt még a konzervatívok szócsövének tekintett amerikai Fox News
hír(!)-televízióban is, mint a francia Nicolas Sarkozy elnökké választása után a
legnagyobb francia kereskedelmi csatornán. Hilton ezért nem tett semmi mást,
mint hogy több alkalommal levetkőzött, részegen vezetett, ezért börtönbe került,
majd összeomlott, visszakerült, később kiengedték, és elcsábította barátnője
partnerét. A szállodatulajdonos család milliárdos örökösnője az „én mindent
megtehetek” viselkedésével a botrányok ellenére számos tini szerepmodelljévé
tette Paris Hiltont, akinek médiakarrierjét egy internetre felkerült szexvideó
indította el.

Lamb úgy véli, elsődleges feladat lenne annak a készségnek a kialakítása, hogy a
fiatalok a médiát és a médiában megjelenő híreket a helyükön tudják kezelni.
Arra kell megtanítani a tiniket, hogy kritikus szemmel nézzenek a médiában
megjelenő anyagokra, és felismerjék: amit látnak, nem feltétlenül követendő
példa, befolyásolhatják, hogyan kezelik őket személyesen, és mint nőket
általában. Ez talán hozhat változást.

Éppen ezen a változáson dolgoznak azok is, akik egyre növekvő számban
csatlakoznak az önkéntes önmérsékletet meghirdető amerikai Modesty Movementhez.
A mozgalom és az azt képviselő weboldal alapítója Wendy Shalit, akinek Girls
Gone Mild című könyve márciusban jelent meg. Weboldaluk a viselkedésben és
divatban is az önmérsékletet hirdeti. A magukat a „vad lányok” ellenpólusaként
hirdető „szelíd lányok” öltözködésükben is igyekeznek érvényesíteni nézeteiket,
úgy, hogy közben a legutolsó divatot is szem előtt tartják. A mozgalom léte is
azt bizonyítja, hogy rengeteg fiatal lány és nő szeretne divatosan és vagányul
kinézni, úgy, hogy nem a „butikok szemetjét” ölti magára, hanem rendesen
felöltözik, ha kimegy az utcára. Honlapjukon egy tréfás idézet található: „Azt
mondják, ha elmúlsz negyven, kezdj el vetkőzni. Mi azt mondjuk, várj, amíg
hazaérsz.” „A szerepmodellként megjelenő sztárok, mint Paris Hilton, Britney
Spears és Lindsay Lohan igazából nagyon szűk réteget képviselnek – mondja Wendy
Shalit az ABC Newsnak adott interjúban. – Ha neked ez bejön, az jó. De sok nő
számára ez már nem hiteles.”

Az új divat követői magasabb dekoltázst és hosszabb szoknyát hordanak – nem
rövidebbet a térd fölött négyujjnyinál. Divatlapjuk is van, és máris számos cég
épül a mérsékelt divatra. A 2004-ben alapított ModestapparelUSA.com célja, hogy
a nőknek ne kelljen választaniuk a divatos és az ízléses között, a Pureclothing
pedig Amerikából Európába is áthozta a mérsékelt, de divatos öltözködést
elősegítő kiegészítő darabokat.

Csöppségek neccharisnyában

A téma szakértői a média és az internet káros hatásai mellett gyakran
hivatkoznak a játékgyártók felelősségére is a gyerekek személyiségének
alakításában. A Bratz babák ennek egyik iskolapéldáját nyújtják. A 2001 óta
forgalmazott, 20-25 cm-es, tipikusan magas sarkú cipőben, rájuk festett
neccharisnyában, miniben és aligpántos felsőrészekben csábító babákból 125
milliót adtak már el világszerte. Míg legfőbb vetélytársuk, a szintén nem
ízlésformáló hatásáról ismert Barbie a topmodellek külsejével bír, de többnyire
normális hétköznapi tevékenységet folytat, például kutyát sétáltat, vagy
vízparti sütögetéssel tölti idejét, a Bratz babák figyelmét elsősorban az anyagi
javak, a külső megjelenés és a fiúkkal való kapcsolattartás köti le (a Bratz
babáknak fiú megfelelője is található a játékboltok polcain).

A klasszikus értelemben szépnek gyakran jóindulattal sem mondható babák
vagány, trendi megjelenésükkel hódítják meg a tinikorhoz közeli és tini
vásárlóközönséget. A figurák számos különböző szériában jelennek meg, létezik
többek között sportos, DynaMite (Charlie angyalaira és a Mátrix világára
emlékeztető külsővel) és Rock Angelz (a hetvenes évek rocker stílusában).
2004-ben a Bratz babák legyőzték nagy riválisukat, Barbie-t, és
Nagy-Britanniában a legkeresettebb játékká váltak. Az Amerikai Pszichológiai
Társaság tanulmányának megjelenése után, melyben kritika éri a Bratz babákat is,
a cég egyik szóvivője a BBC adásában „egy rakás szemétnek” nevezte a szakemberek
kifogását.

Beépített trendvadászok

Az amerikai Viacom médiabirodalom – amelynek egyik zászlóshajója az MTV zenei
csatorna – az átlagosan 12-13 éves gyerekmodellek között keresi azokat a
lányokat, akik néhány éven belül a televízió sztárjai lehetnek. A Spektrum
televízióban néhány éve magyarul is bemutatott Trendvadászok című dokumentumfilm
képsorai szerint tolonganak a jelentkezők a válogatásokon, amelyeken a
fürdőruhás fényképezkedés után a kérdezők arról faggatják a gyakran évekkel
idősebbeknek kisminkelt gyerekeket, hogy mi „jön be nekik”, mi a menő, zenében,
filmben, divatban, milyen számukra egy „jófej” srác, mitől borulnak ki a
legkönnyebben és így tovább. A legtöbb önjelölt modell az MTV által kitalált és
népszerűsített „meztelen hasú lány” figurájára igyekszik hasonlítani, aki
számára a teste a legjobban hasznosítható érték, amivel csábítani és hódítani
tud.

Mivel a televízió-csatornák között kegyetlen verseny zajlik, az a cél, hogy a
nézők ottragadjanak egy adó műsorán. Ehhez pedig azonnali hatást kiváltó,
sokkoló vagy erotikus képsorok kellenek, amelyek a leghatásosabban lebénítják a
távkapcsolót kezükben tartó fiatalokat. Az MTV-castingon csak kevesen jutnak túl
a válogatáson, ám a kamerára rögzített véleményeket felhasználják az új műsorok
beindításánál.

Az MTV egyik legnagyobb felfedezettje a kilencvenes években a 13 éves Jessica
Biel (képünkön) volt, akit először egy lelkész család életéről szóló szolíd
tévésorozatban szerepeltettek. Miután a Hetedik mennyország című sorozat három
év alatt az egyik legsikeresebb főműsoridős családi program lett, a Viacom úgy
döntött, a szentéletű szűzlány szerep helyett ideje új fazont szabni Jessicának.
A Hetedik mennyországot egy kisváros szexőrült gimnazistáiról szóló sorozat
váltotta, azonos műsoridőben, Jessica Biel pedig olyan sikeres lett új, topless
címlapfotóival, hogy az Esquire magazin a „a ma élő legszexisebb nő” címét
szavazta meg neki.

A reklámkutatók számára a legértékesebb információforrások azok a „trendi
gyerekek”, akik a környezetükben mintát adnak mások számára. Ők azonban nehezen
megközelíthetők, ezért a marketingcégek komoly összegeket költenek arra, hogy a
fiatalok között „trendvadászokat” találjanak, akik lefényképezik a menő lányok
és srácok öltözetét, tetoválásait és hajviseletét, összegyűjtik a jópofa
kiszólásokat és a legújabb szlengfodulatokat. A tinimarketing lényege: úgy
csinálni, hogy ne látsszon. A multiknak dolgozó beépített fiatalok jelentéseiből
aztán a nagy cégek megpróbálják kitalálni a következő időszak divatját. Mások az
internetet célozzák meg: webfórumokon felbérelt csetelők dicsérik „spontán”
egy-egy zenekar felvételeit, vagy népszerűsítenek egy bemutatás előtt álló
filmet. Mivel egy fejlett társadalomban élő fiatal napi átlagban 3000 különféle
reklámot lát, mire nagykorú lesz, „telítődik”. Ezért a marketingguruk évről évre
lejjebb húzzák meg a célcsoportok korhatárát, tudván azt, hogy a reklámokkal
sikeresen elért gyerekek könnyedén kihúzzák elfoglalt szüleik zsebéből a
„bűnbánatpénzt”, amelyet kedvük szerint elkölthetnek.

Olvasson tovább: