Kereső toggle

Mindenki másképp csinálja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánkig sikerült a rendőrségnekszétoszlatni azokat
a tüntetőket, akik a forradalom
emléknapján valamennyi
jelentős fővárosi eseményen
részt vettek árpádsávos
zászlóikkal és zajkeltő szerszámaikkal.
A Fidesz-naggyűlést
követően többen a
belváros felé vonultak, majd
miután többször is összecsaptak
a rendőrökkel, kisebb
csoportokra oszolva
rongálták tovább Budapest
utcáit és a parkoló autókat.



Torockaiék Demszkyt dobálják

Fotók: Németh Tamás

Múzeumkert, 11 óra, központi állami ünnepség

A hivatalos állami ünnepség kezdetekor
kétezer árpádsávos zászlókkal, karikírozott
Gyurcsány-fejekkel és fakeresztekkel
felszerelkezett tömeg érkezett
a békés megemlékezők közé.
A Himnusz eléneklése után a műsor
első fele gyakorlatilag elveszett a kormány
távozását követelő hangorkánban.
Számtalan család próbálta halálra
rémült, zokogó gyermekeit kimenekíteni
a kereplők, sípok és ordibálások
erdejéből. A fellépő színészek, táncosok
és fiatalok viszont szemrebbenés
nélkül „élvezhették” a múzeum lépcsőjéről,
ahogyan a kertben lévő párszáz
ünneplő mögött ezrek kiabálják
torkuk szakadtából, hogy „hazaáruló”
és „tömeggyilkos”. Az ünneprontók
csupán a Nemzeti dalt zengték együtt
a színészekkel, majd amikor egyesek
felfedezni vélték a miniszterelnököt,
amint hivatali autójába száll, valósággal
megrohamozták a rendőrök által
őrzött kordont, hogy fülsiketítő hangon
is tudtára adják miniszterelnöküknek,
mennyire elégedetlenek regnálásával.
Többen csalódottan hívták
bajtársaikat, hogy a „patkány mégis
eljött”.

Petőfi-szobor, 13 óra, a Fővárosi
Önkormányzat hivatalos ünnepsége


A délután egy órai kezdés alkalmas
időpontnak bizonyult ahhoz, hogy az
állami megemlékezésen Gyurcsány
vesztét követelő csoportok kényelmesen
átérhessenek a Petőfi-szobor elé,
és folytathassák, amit a Múzeumkertnél
elkezdtek. Nem is okoztak csalódást:
Demszky Gábor főpolgármester
színpadra lépésével egy időben az ordibáló,
dudáló, fütyülő tömeg a
„Judapest”, „Hülye vagy”, valamint a
már szokásos, Gyurcsánnyal kezdődő
rigmusokat kezdte el skandálni. A főpolgármester
beszéde nem hatott
nyugtatólag a felajzott „hazafiakra”,
sőt. Először azt tudatta velük, hogy az
ország nagy többsége nem azonosul
azokkal a „békétlen” eszmékkel, amiket
a kordon túloldalán állók képviselnek,
majd kijelentette, hogy „aki ma
árpádsávos zászlókkal ünnepli március
15-ét, az százezrek ártalmatlan haláláról,
a történelmünkről, nem tud
semmit”. Mivel a jelenlévők nagy
többségét éppen ők alkották, ráadásul
a főpolgármester „sehonnai bitang
embereknek” nevezte őket, szavai
olajként hatottak az amúgy sem csekély
tűzre. Toroczkai László exvármegyés
vezért követve rontottak a békésen
álldogáló, rendőrök védte meghívottakra,
ám a zord közegek határozott
fellépése visszakozásra késztette
őket. A beszéddel párhuzamosan az
egyik árpádsávosok között meghúzódó
fiatalemberről kiderült, hogy az
SZDSZ-es Új Generációhoz tartozik.
Inkognitója elvesztését gyalázkodások
és sűrű köpdösés követte. Sorstársa
maga Demszky Gábor volt, akit ez idő
alatt tojásokkal és gyümölcsökkel dobáltak,
miközben a biztonsági emberek
esernyőkkel hárították a támadást.
A szónokot kortárs művészek
tánca követte, mely további apropót
szolgáltatott a gyalázkodóknak a
homoszexualitással és pedofíliával
kapcsolatos vádak megfogalmazásához.
Látva a célszemélyek távozását, a
zászlóerdő a Vörösmarty térre, a Jobbik
rendezvénye felé kezdett el szivárogni.

Vörösmarty tér, 14 óra, a Jobbik
Magyarországért Mozgalom rendezvénye


Két ottfelejtett cigány zenész ad bele
apait-anyait a téren gyülekező tömeg
közepén, hogy bizonyítsák: ők is vannak
olyan magyarok, mint az őket figyelő
kopasz huligánok. A végén még
a kalapjukat is megemelik, de a műértő
közönség se tapsot, se aprót nem
szór nekik. Fizettségük talán az, hogy
ennyivel megúszták. Mintha egy
zanzásított MIÉP-tüntetésen járnánk.
Minden olyan, mint egy Hősök téri
happening Csurka István fénykorából,
csak kicsiben. Kicsi hangszóróból recsegnek
a hazafias tartalmú punk nóták,
kicsi színpadon beszélnek a
Csurkához képest is pillesúlyú szónokok
a két-háromezer fős hallgatósághoz.
Amitől mégis hírértékű az esemény,
az Wittner Mária vendégszereplése. A Jobbik első számú példaképeként
felkonferált ‘56-os hős ugyanis
a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
parlamenti képviselője is egyben. Személyében
tehát a szemünk előtt nőtt
össze az, amiről főképp a Fidesz oldalán
próbálják cáfolni, hogy összetartozik.
Nevezetesen a jobb és a szélsőjobb.
Wittner egyébként meglepően
visszafogottan beszél, hanghordozása
egy szeretetre méltó nagymamát idéz,
miközben a 12 pontot aktualizálja.
Talán nem bántjuk meg, ha megállapítjuk:
nem túl érdekfeszítően.

A műsor fő szónoka Vona Gábor, a
Jobbik elnöke. „Nem sok álmom van,
de egy közülük ma beteljesült: soha
annyi árpádsávos zászlót nem láttam
még SZDSZ-es rendezvényen, mint
ma” – utal a Demszky Gábor kora délutáni
beszédét megzavaró tojásdobálós
csürhe teljesítményére. A Jobbik –
tudatja Vona – kész programmal rendelkezik,
amely „kőkemény és radikális”.
Három fő eleme: valamiféle homályos
adócsökkentés, az egykori
kommunista és KISZ-vezetők végleges
kizárása a közéletből, és ami talán
a legnagyobb sikert aratja: büntetnék
a turulmadár és az árpádsávos
zászlók gyalázását. Vona szerint a
kormány tudatos magyarirtást végez,
Gyurcsány hazaáruló, ezért el kell takarítani,
és felelősségre kell vonni.
Azonban ezek után sem állhat meg a
Jobbik, a fő kérdés ugyanis az, ki jön
Gyurcsány után. Vona homályos célzást
tesz: „nemcsak baloldali hiénák
fenik ránk a fogukat”, de közelebbit
nem árul el. Addig is újjáélesztik a
nemzeti őrsereget, hogy árvízkor homokzsákokat,
templomfelújításnál
téglát pakoljanak, ha pedig „hí’ a haza”,
akkor tűzön-vízen át megvédjék a
magyarságot.
A zárszó mindenkit a Fidesz nagygyűlésre
tanácsol.

Hősök tere, 14 óra, MIÉP országos
nagygyűlés


A megszokott helyen, a szokásos időpontban
a mit sem változó arcok hallgathatták
az unalomig ismert (értsd:
antiszemita felhangoktól hemzsegő)
szöveget. Az elmúlt években egyre
apadó MIÉP-szimpatizánsok néhány
ezer fős köre ezúttal az esti balhéra
készülő néhány száz futballhuligánnal
és egy zsidónak öltözött magyarral
egészült ki. Félórával a kezdés előtt
pár százan ácsorogtak a téren a magyar
nótáktól hangos hangfalak előtt,
és gyűlnek az árpádsávos zászlók is.
Nagy részüket állítólag már Kínában
gyártják az élelmes távol-keleti vállalkozók.
Egy fiatalember a magyar
rendőrséget becsmérlő szórólapokat
osztogat általános derültség közepette.
A rend őrei eszerint „genetikailag
degeneráltak, az evolúciós fejlődést
bemutató ábrán a majom és félmajom
alatti szintre méltók”.



Wittner Mária a Jobbik rendezvényén

Fotó: Somorjai László

A színpadon közben megkezdődik a
hangsúlyozottan rövid megemlékezés:
„hogy utána legyen időtök érezni
és tapasztalni, mi folyik a városban” –
szól az indoklás. Az első neves szónok
David Irving, a holokauszttagadó történészprofesszor,
aki egész héten hazánkban
tartózkodik, hogy új könyvét
népszerűsítse (cikkünk a 7. oldalon).
„Szuperbűnözők tartják kezükben a
hatalmat” – tudjuk meg a régi antiszemita
„igazságot”, a szuperbűnözők
hatalmának forrása az, hogy ők bizony
banktulajdonosok. Továbbá az iraki
háborúval Blair és Bush ugyanazt a
gaztettet követték el, mint Hitler; a
közel-keleti országban most zajló
holokausztnak több százezer áldozata
van eddig. Ennyit Irvingtől.

Váratlanul egy „provokátor” bukkant
fel a téren: a kipás fiatal férfi éppen
a szkinhedek gyűrűjébe sétál.
Nem örülnek. Leköpik és „Sieg heil”-t
kiáltoznak. A népszerűtlen viseletű
honpolgár kérdésünkre megerősítette,
hogy nem zsidó származású, csupán
arra volt kíváncsi, van-e antiszemitizmus
Magyarországon. Van.



MIÉP-tömeg a Hősök terén

Fotó: Németh Tamás

Utolsó műsorszámként a korosodó
Csurka István lép a mikrofonok mögé,
aki természetesen ezúttal is megejtette
a kötelező „tiszteletkörét” a magyarság
és a zsidóság témakörében.
A téma apropója ezúttal az árpádsávos
zászlók voltak. Csurka szerint a történelmi
lobogókkal szembeni ellenérzéseket
zsidó rendezők több száz, több
ezer filmjükkel alakították ki. Így ő azt
javasolja, mindenki szerezzen be legalább
egyet, hogy „ne tudja a magyarságot
egy törpe kisebbség elnyomni”.
Beszédében óva int egy elhirtelenkedett
forradalomtól, előbb ugyanis a
széles néptömegeket kell megnyerni
az ügy számára. Erre dolgozta ki ő a
„lámpás” névre keresztelt programot,
és arra kérte az összegyűlteket, hogy
terjesszék, és ne kapkodják el a cselekvést.
A gyűlést követően a szimpatizánsok
szabadon dönthették el, hogy
átmennek-e a Fidesz-rendezvényére.
A pártelnök mindenesetre maradt,
mert a híresztelésekkel ellentétben az
„eredeti lakiteleki csoport” nem kapott
jogot a felszólalásra a nagyobbik
ellenzéki párt megemlékezésén.

Erzsébet híd pesti hídfő, 16 óra,
Fidesz megemlékezés


Fidesz-kabátos szervező érkezik fél
négykor a Jobbik-rendezvény végeztével,
hogy cébén jelentse: „nyugi, elindultak
hozzánk”. A színpad stílusosan
egy kéttornyú templom tövében fekszik,
mögötte a Gellért-hegy panorámája.
Többen a kommunisták számlájára
írják, hogy „ilyen kis térre” szorították
be őket meghívóik.

A Fidesz-rendezvénye igazi meglepetéssel
kezdődik. Hosszú évek bevett
gyakorlatával ellentétben nem Rákay
Philip a konferanszié, hanem az önmagát
édesanyaként és színésznőként
aposztrofáló Pregitzer Fruzsina. El
kell ismerni, jobb választásnak tűnik,
mint a kormányoldalon Demcsák
Zsuzsa. Az est háziasszonya felhívja
az egybegyűltek figyelmét, hogy
transzparenst, pártjelvényt, pártzászlót
ne használjanak, csak nemzeti lobogókat.
Az árpádsávos zászlók azonban
annak ellenére nem kerülnek
zsebbe, hogy Fruzsina tisztázza: a Fidesz
számára továbbra is a trikolor a
nemzeti jelkép.

Az első szónok a tömegrendezvényen
régóta nem hallott Deutsch-Für
Tamás. Szabadságról, demokráciáról
és az azt tipró hazug, csaló kormányzatról
beszél, továbbá egy tolvaj raktáros
történetét ismerteti, hasonlóan főnöke
egykori dakota történeteihez.
„Sokan vagyunk és elegünk van. Elegünk
van abból, hogy tönkre teszik
a hazát” – összegezhetjük Deutsch
mondandóját, és javasolja, mutassuk
meg, hogy hol lakik a magyarok istene.
Váratlan fordulattal II. János Pál
pápa és Bibó István egy platformra kerülnek
üzenetükkel, melynek summája
a félelem elutasítása.

Orbán Viktor 17 órakor lép a pulpitushoz.
Az előtte felszólaló egykori litván
elnök, egy olasz néppárti képviselő,
illetve Schöphlin György valószínűleg
azért kerültek be a műsorba,
hogy legyen kihez képest kimagaslót
nyújtania a Fidesz elnökének.

Az első huszonöt perc után azonban
rezeg a léc, Orbán beszéde
ugyanis semmi újat nem tartalmaz. A
kormány, illetve az általa csak új
arisztokratákként emlegetett
Gyurcsány, Kóka és Veres János felé
áradó gyűlölete nagyjából egy szinten
van a jobbikos Vonából áradó indulattal,
több ponton teljes a kettejük beszéde
közötti tartalmi azonosság is (a
kormány hadat visel az ország ellen),
a kormány leváltásának módjáról
azonban nem tudunk meg semmit.
Párhuzamában hasonló képzavar
tükröződik, mint Semjén Zsolt március
14-ei szónoklatában. A jobboldali
randalírozók hős szabadságharcosokká
dicsőülnek, míg a kormány kénytelen beérni a gaz Habsburg elnyomók
szerepével. És kapnak egy
bátorítást klerikus támogatói is, hiszen
mint mondja ‘48 óta tudjuk, hogyan
kell győzni nagyböjt idején a feltámadás
erejével.

Az utolsó három percben azután
helyükre kerülnek a dolgok, de meglepetésben
most sincs részünk: a Fidesz
által kezdeményezett népszavazás
a megoldás – mondja Orbán, és
hallgatósága térfelére passzolja a labdát:
a maga és pártja részéről minden
demokratikus eszközt kihasználtak
már, az utolsó lehetőség a referendum,
melyet követően a nép elkergetheti
a kormányt. Szó szerint idézve:
„Vagy azt teszik, amit az emberek
akarnak, vagy elkergethető lesz. Onnantól
fogva nem hivatkozhat sem
demokráciára, sem alkotmányra,
nem marad más választása, mint futni,
de gyorsan”.



Fidesz-nagygyűlés az Erzsébet hídnál

Fotó: Németh Tamás



Fotó: Somorjai László

És ami utána jött...

Az előre bejelentett rendezvények
után feloszló tömeg egy jelentős része
a Múzeumkerthez tért vissza, hogy
megtapsolja az épp’ városnéző körútról
érkező gój motorosokat és végighallgassa
kétperces tiltakozó dudálásukat
és motorbőgetésüket. Ezt a csődületet
használta ki egy platós dzsip
hátuljáról a néphez szóló aktivista arra,
hogy bejelentse: a máig körözés
alatt álló Budaházyt elfogták a rendőrök
és az Aradi utcában tartják őrizet
alatt. „Aki magyar – így a szónok
–, szaladjon kiszabadítani hősünket
az ávósok börtönéből. Segítségül araszolva
halad a horogra akadt, korábban
tanácstalan tömeg előtt, és szépen
felvezeti őket egészen az első ütközetből
visszatérő rendőrök elé...

(Készítették: Szlazsánszky Ferenc,
Szobota Zoltán, Hubert József, Piros
Péter, Vígh Gábor)

Villáminterjú Wittner Máriával

A rendezvény után Wittner Mária
a tér közepén álló Opel motorháztetőjén
dedikál magyar és árpádsávos
zászlókra, valamint 500
Ft-os bankjegyekre. Vidéki jobbikosok
boldog arccal fényképezkednek
vele.

Egyetért a Jobbik most elhangzott
programjával?


– Dedikáltam, miközben Vona úr
beszélt.

Ha jól értettem, az a lényeg,
hogy Gyurcsányékat el kell
takarítani.


– Az egész ország azt akarja,
hogy a Gyurcsány-kormány
mondjon le.

De itt most eltakarításról volt
szó.


– Eltakarítás vagy leváltás – nem
mindegy?

A Fideszben nem igazán merik
felvállalni a Jobbikot. Ön
hogyhogy itt van?


– Nézze, én a teljes összefogás híve
vagyok, mert különben nem
tudjuk eltakarítani Gyurcsányt.

Egyeztetett a Fidesz vezetőivel
arról, hogy idejön fellépni?


– Nem kell egyeztetnem, én
önálló ember vagyok, magyarul
önjáró.Szlazsánszky Ferenc

Így ünnepelt a KDNP

A Pilvax kávéházban megrendezett
szerdai megemlékezésen a
pártelnök Pitti Katalin operaénekes
előadása után került az emelvényhez.
Semjén Zsolt bevezetőként
elmondta ötven fős hallgatóságának,
hogy aki nem képes
meglátni a kapcsolatot a
múlt és a jelen között, az vak a
szellemi dolgokra, hiszen ’48-ban
a rendőröket megtámadó, a politikai
foglyot a börtönből kiszabadító
forradalmárok voltak a hősök
és a puccsista, illegitim Ferenc
József az ellenség. A pártelnök
felhívta a figyelmet arra is,
hogy a tizenkét pont mindmáig
aktuális. Ennek megfelelően először
a sajtót, majd a magyar kormányzatot
illette keresetlen szavakkal.
Ha – mint mondta – eljátszunk
a gondolattal, hogy a jelenkori
sajtó akkor tudósított volna,
a forradalom mint „néhány
tucatnyi utcai randalírozó” maradt
volna fent, akik „a rendőrségi
jogszabályok semmibe vételével
megzavarták a rendet”. Az
elnök hozzátette, hogy a képzeletbeli
újságok hasábjain a következő
szerepelne: „az ultranacionalista
Petőfi azt mondta,
hogy: Rabok legyünk!”. A párhuzamokkal
teletűzdelt szöveg végén
a KDNP elnöke minden jelenlevőt
megnyugtatott: Magyarország
egy útkereszteződéshez
érkezett, de „a magyarok feletti
védőpajzs most is meg fogja mutatni
a helyes utat”. Védőpajzs
alatt pedig Petőfi Sándort, Arany
Jánost, Ady Endrét, Bartók Bélát
és a világnak valami egyedit adó
magyarokat kell érteni szerinte. A
befejező műsorszámként újra felkonferált
Pitti Katalin szükségesnek
vélte kiegészíteni az elnök
szavait. Kijelentette, hogy a védőpajzs
mellett a magyarok istene
is segítségére van az országnak,
majd közös Ave Maria éneklésbe
vezette az egybegyűlteket.

Összetartozunk

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
az összetartozás fontosságát
hangsúlyozta a március 15-ei beszédében
Budapesten, a
Művészetek Palotájában. A
nézőtéren megjelentek a közjogi
méltóságok, a kormány tagjai és a
budapesti nagykövetek.
Gyurcsány úgy vélekedett: életkortól,
anyagi helyzettől, lakóhelytől,
vallási nézettől, értékrendtől,
nemi hovatartozástól és ízléstől
függetlenül magyarként összetartozunk.
Gyurcsány említést tett
két ragyogó férfiról, Batthyány
Lajosról és Petőfi Sándorról, akik
másképp képzelték el ugyan az
ország jövőjét, de mindketten
vérüket adták a hazáért.

Olvasson tovább: