Kereső toggle

Ítélőgépezet

Váratlan fordulatok a móri vérengzés ügyében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden jel arra mutat, hogy a móri bankrablás kapcsán indult, és már részbenbefejezettnek hitt eljárás az egyik legsúlyosabb baklövésként vonulhat be a
magyar igazságszolgáltatás történetébe. A hétvégén a veszprémi postásgyilkosság
kapcsán elfogott két férfi ugyanis állítja: ők voltak a móri mészárosok.
Lapzártánkkor egyikük lakásán megtalálták a gyilkossághoz használt fegyvereket,
társának pedig az ujjlenyomata egyezik meg a bank-fiókban talált lenyomattal.



Az elásott fegyverek egyike, Tatbánya környékéről

Fotó: Somorjai L.

Tatabánya, Bánhidai lakótelep 306., péntek délután. Civil rendszámú autók
állják el a lépcsőházhoz vezető utakat, majd pár perc múltán az ajtón kilépő,
kocsijába beszállni igyekvő férfit kommandósok lepik meg, és dulakodás nélkül
ártalmatlanítják. Az elfogás óriási előrelépés az évek óta megoldatlan
postásgyilkosság ügyében – de egyben fellebbenti a fátylat a magyar
kriminalisztika legnagyobb baklövéséről is.

Lenullázott nyomozás

A harminchat éves N. László – a lapunknak nyilatkozó környékbeliek szerint –
teljesen hétköznapi életet élt, sőt, aki közelebbről ismerte, állítja: jóravaló,
segítőkész férfi volt mindig is. Szüleivel és két testvérével a nyolcvanas évek
eleje óta laktak az akkor épült lakótelepen. Két éve elköltözött ugyan, de
rendszeresen meglátogatta megözvegyült édesanyját. Elfogásakor is tőle távozott.
A rendőrök szerint azonban a férfinek volt egy másik élete is: 2002-től
kezdődően ő támadott meg és rabolt ki Komárom és Veszprém megyében hat postást,
akik közül egyet fegyverével halálosan megsebesített. Az is kiderült: a
„militarista” N. betegesen vonzódik a fegyverekhez, és bár a katonaságtól
alkalmatlanság miatt eltanácsolták, börtönőrként dolgozott, majd egy
fegyverboltban lett eladó.

A nyomozás során előbb 2004-ben, majd tavaly októberben találtak Tatabánya
külterületén elrejtve az elkövetőhöz köthető fegyvereket, töltényeket,
hüvelyeket és ruhákat. Utóbbi esetben olyan lövedékek is előkerültek, amelyek a
fegyverszakértő szerint összefüggésbe hozhatóak a móri bűncselekménnyel. Ekkor a
rendőrök még csak arra gyanakodtak, hogy a postásgyilkos és a móri rablók egy
helyről szerezték be fegyvereiket. N. László és társa, a harmincnégy éves,
háromgyermekes családapa W. Róbert hétvégi elfogása után azonban már a Nemzeti
Nyomozóiroda vezetői úgy nyilatkoztak: a két férfinek köze volt a móri
rablógyilkossággal. Erről ők maguk beszéltek beismerő vallomásukban.

Lapzártánkkor már arról érkeztek hírek, hogy N. lakásán megtalálták azt a
Scorpio típusú géppisztolyt, amellyel Móron kivégezték a bank alkalmazottait és
ügyfeleit, illetve azt a pisztolyt, amivel a bank biztonsági őrét lőtték le. A
lakásból előkerült még egy, a Móron rögzítettel megegyező méretű és mintázatú
cipő, több, a postástámadásoknál használt segédeszköz (láthatósági mellény,
sapka, álbajusz), valamint térképvázlatokra és feljegyzésekre is bukkantak a
nyomozók. Egy másik szakértői vizsgálat eredménye szerint pedig W. Róbert
ujjlenyomatai azonosak a bank bejárati ajtaján rögzített lenyomatokkal. A
rendőrségi tájékoztatás szerint W. csak a móri mészárlásban volt társa N.-nek,
és a történtek után szobafestőként dolgozott tovább.

Mindezek fényében úgy tűnik, a postásgyilkosság megoldásával egy már
megoldottnak gondolt ügyet sikerült „lenullázni”. A levonható következtetések
súlyosak is lehetnek, hiszen a mészárlással összefüggésben a többéves –
egymilliárd forintot felemésztő – büntetőeljárás során Kaiser Edét
életfogytiglanra ítélte a bíróság, Hajdú Lászlót pedig az első fokról újrainduló
büntetőperben nyolc ember meggyilkolásával vádolják, miközben ők valószínűleg
nem is jártak a helyszínen.

2002. május 9-én ismeretlen személyek léptek be az Erste Bank móri fiókjába,
ahol ezt követően negyvenhét lövés dördült el, nyolc ember életét kioltva, majd
a tettesek 7,5 millió forintot zsákmányolva távoztak. A rendőrség kezdetben
Horváth Szilárdot és Farkas Róbertet, a „zálogházi rablóbanda” két tagját
nevezte meg gyanúsítottként, majd amikor kiderült, hogy velük kapcsolatban a
gyanú nem megalapozott, két hónapig nem történt előrelépés az ügyben. A Hajdú
Lászlót védő ügyvéd, Kiss Attila úgy véli, az ebben az időszakban tapasztalt
társadalmi nyomás miatt a nyomozók mindenképpen eredményt akartak produkálni –
és ebből eredtek a hibák. Ebben a szituációban került ugyanis képbe Kiglics
Attila, akivel szemben jogerős ítélet született, de nem vonult börtönbe, ezért
körözték. Elfogásakor felajánlotta, hogy információkat szolgáltat a móri
rablókról. Az ügyvéd szerint a nyomozók az áttörés vélt közelsége miatt nem
kezelték kellő kritikával a férfi vallomását: sőt ez képezte az egyik fő
tartópillérét az ügyről alkotott rendőrségi, majd ügyészségi koncepciónak. „A
rendőrök nem foglalkoztak más megoldási lehetőségekkel, erre az egy nyomra
koncentráltak. Ennek lett áldozata Hajdú László és Kaiser Ede” – fogalmazott
Kiss Attila.

Pedig lett volna miért körültekintőbben kezelni Kiglics vallomását. Kaiser Ede
egykori bűntársának ugyanis jelentős előnyei származhattak abból, ha okosan
osztja meg az információit. Nem is tévedett: az ügyében kiszabható minimálisan
ötéves szabadságvesztés helyett csak három évet kapott, és felvehette a
nyomravezetőnek járó 25 millió forintos jutalmat is. Pedig – mutatott rá az
ügyvéd – Kiglics nem látta, hogy a vallomása nyomán meggyanúsított két férfi
követte el a rablógyilkosságot, csupán úgy vélte, hogy ők voltak. Azt mondta,
Kaiser többször is említette neki, hogy a móri Erste Bank fiók jó célpont lenne,
a rablás után pedig láthatóan több pénze lett. (Mint később kiderült, Kaiser egy
pénzváltót rabolt ki azokban a napokban.) Egy másik tanú is azt vallotta, hogy
Kaiser a móri bankfiók kifosztására készült: ő a férfi korábbi, móri
barátnőjének apja volt, akinek – jegyzi meg az ügyvéd – az egészségi állapota
nem volt teljesen rendben. Kiglics vallomásában említést tett a légiós múlttal
rendelkező Hajdú Lászlóról is mint Kaiser legjobb barátjáról. Ezek alapján a
párost – akiknek több korábbi fegyveres rablótámadás volt a számláján – őrizetbe
vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd megkezdődött a gyanú váddá
formálása.

A két férfi ellen közvetlen bizonyíték az eljárás során nem merült fel.
Pontosabban csak egy: Kaiserben három tanú felismerte a rablás idején a bankfiók
ajtajában álló személyt. Kiss Attila szerint a vallomások erejét csökkenti, hogy
a tanúk a szembesítés előtt még egy fehér bőrű, feltűnően magas férfiról adtak
személyleírást – miközben Kaiser 178 centi magas volt és szoláriumbarna. Hajdú
Lászlónál még ennyi támpontjuk sem lehetett a nyomozóknak, sőt biztos alibije
volt. Egy tanú igazolta, hogy a rablás időpontjában egy házrész megvételéről
tárgyalt Hajdúval, akinek „nyugodt volt a hangja”, ráadásul a mobiltelefon
alapján azt is megállapították, hogy Hajdú Csepelen tartózkodott ekkor. Ezért az
ügyészség csak a fegyverek beszerzésével és későbbi eltüntetésével vádolta meg a
férfit. Érdekesség az ügyben, hogy az új eljárás során Hajdút már nyolc ember
megölésével vádolják. Védője, Kiss Attila szerint ez azért is furcsa, mert az
ügyészségtől kapott tájékoztatás szerint nem kerültek elő újabb bizonyítékok,
csupán a régieket „értékelte át” a vádhatóság.

Kaiser esetében több személy is igazolta, hogy az ominózus időpontban Csepelen
tartózkodott. Így vallott tizenhat éves barátnője – aki ezen a napon a napló
szerint is hiányzott az iskolából –, a lány szülei, valamint egy varrónő, akit
közösen kerestek fel aznap. A vallomásokban volt ugyan ellentmondás, de az
ügyvéd szerint ez nem véletlen, hiszen a kihallgatásokra hónapokkal a történtek
után került sor. A tanúk ellen később hamis tanúzás miatt eljárás indult, ami a
mai napig sem zárult le. Kiss Attila az új fejlemények kapcsán arra számít, hogy
Hajdú Lászlót és Kaiser Edét is felmenti a bíróság a vádak alól. Előbbi pere még
folyamatban van, utóbbinál viszont ehhez perújrafelvételre lesz szükség.

Igazságszolgáltatási daráló

„Érthetően nagy társadalmi nyomás és eredményességi kényszer volt a
nyomozókon a móri ügyben kezdettől fogva. Külsősként nekem úgy tűnt, ebben a
helyzetben elkövették azt a hibát, hogy csak az egyik szálra helyezték a
hangsúlyt, és mindenképpen Kaisert, illetve Hajdút akarták »odatenni a
helyszínre«” – mondta kérdésünkre Doszpot Péter, a BRFK életvédelmi osztályának
korábbi vezetője (kis képünkön fent), aki már korábban is hasonlóan nyilatkozott
a móri nyomozással kapcsolatban. Hozzátette: előfordul, hogy egy ügyben csak
közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, de a szubjektív benyomásokkal
kiegészülve a nyomozókban mégis összeáll egy kép a történtekről, és vádat
emelnek – vi-szont ebben az esetben hiba kihagyni a számításból a tévedés
lehetőségét. Doszpot szerint olyan tapasztalt, „életes zsaruknak” kellett volna
végigvinniük a nyomozást, mint például Kovács Lajos ezredes (akitől egyébként
elvették az ügyet – a szerk.). Az egykori főnyomozó azt is elmondta, nem
lepődött meg, hogy a hétvégén elfogott két férfi egyből beismerő vallomást tett
Mórral kapcsolatban. „Az ilyen elkövetőkben gyakran olyan nagy feszültséget okoz
a titok, amit rejtegetnek, hogy lebukásukkor megkönnyebbülve mondják el az
igazságot, mégpedig többnyire teljes alapossággal. Ezzel részben magukat is
igyekeznek sztárolni, profi bűnözőként beállítani” – fogalmazott Doszpot.



Sándor István, alias „Papa”

Fotó: Somorjai L.

Jóval kritikusabban ítéli meg a móri mészárlás kapcsán felmutatott rendőri,
ügyészségi, bírósági teljesítményt Sándor „Papa” István, egykori fedett nyomozó,
az ORFK KBI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályának korábbi tisztje. „Kaiserrel
és Hajdúval szemben nem volt semmilyen tárgyi bizonyíték, még DNS-nyom sem.
Ennyi erővel bármelyik kocsmába bemehettek volna a rendőrök, és az első négy
embert, aki a pultnál ül, kikiálthatták volna gyilkosnak” – fogalmazott.
Egyébként szerinte is hibás döntés volt, hogy a tapasztalt életvédelmis Kovács
Lajost két hónap után leállították az ügyről.

„A móri mészárlás még csak megközelítőleg sem volt bizonyítva. Akkor miért
kapott Kaiser életfogytiglant? A magyar igazságszolgáltatás válasza az, hogy:
csak! Az ártatlanság vélelme lassan már a bíróságon sem létezik” – folytatta az
egykori főnyomozó. Úgy látja, az ügyészség törvényességi felügyelete számos
büntetőügyben egyáltalán nem érvényesül. „Aki bekerül az igazságszolgáltatás
darálójába, azzal úgy bánnak, mint az állattal. Nézzék csak meg, hány ember volt
az elmúlt tíz évben ártatlanul letartóztatva, becsukva, meghurcolva. És hány
ember lett a rendőrségnél vagy az ügyészségnél felelősségre vonva mindezért? És
mennyibe került mindez a magyar államnak?” – tette fel a kérdéseket Papa, aki
szerint a történtek szinte már a Rákosi-rendszert idézik. „A rendőrség álszakmai
buzgóságát kellett ezzel az üggyel illusztrálni, ezért találtak két elkövetőt,
akik beleillettek a képbe, ehhez szereztek egy-két tanút, meg téglákat, akik a
rendőrség sugallatát jegyzőkönyvbe mondták” – summázta véleményét Sándor István.

(Hack Péter elemzését a háttér rovatban olvashatják)

Olvasson tovább: