Kereső toggle

Kinek hisznek a gazdák?

Interjú Gráf Józseffel, az agrártárca vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magosz újra tüntetéseket szervez Budapestre. Mi áll a tüntetés mögött:
a belpolitika vagy az agrárium kérdései?

– Álláspontunk szerint a mostani tervezett akció mögött a Magosz néhány
vezetőjének politikai ambíciója áll. Nincs szakmai indoka annak, hogy 2006
őszén, a betakarítás idején, az őszi munkák közepette a földekről az utcákra,
terekre hívják a gazdálkodókat. Egyetértünk a Magyar Agrárkamara és a többi
gazdaszervezet véleményével, miszerint hosszú évek után végre tehermentesíteni
kell az agráriumot a napi politikától. Így nem tudnák eszköznek tekinteni a
mezőgazdaságból élőket a politikai erők. Ezt a konszenzust szeretné most
felborítani a Magosz.



Fotó: Lévay B.

A gazdák szerint a termelési, támogatási rendszer átalakítása sokakat
sértő módon, titokban, előre megírt forgatókönyvek szerint zajlik.

– A támogatás az EU-ban egységes, amelyhez nyilvános pályázatok útján lehet
hozzáférni. A kifizetés a vállalt kötelezettség teljesítése után történik,
szigorú ellenőrzés mellett. A tervezett változtatások – mivel minden tagállamot
érintenek – a dolog természeténél fogva sem folyhatnak titokban. Egyébként a
Magosz tagja az EU COPA-COCEGA szervezetének, azaz van Brüsszelben képviseletük,
első kézből értesülhetnek a változásokról, azokat véleményezhetik.

A vidékfejlesztési támogatási rendszernek az uniós elvárások alapján
konkrét stratégia mentén kell készülnie, az érintettek mégis azt sérelmezik,
hogy kimaradtak a tervezési folyamatból. Ebből mi igaz?

– Semmi. A következő hét évre szóló, csaknem háromezermilliárd forintos
támogatási lehetőséget tartalmazó agrár- és vidékfejlesztési stratégiát nagyon
komoly szakmai egyeztetés és társadalmi vita kísérte. Ebben mindenki
megszólalhatott, vitázhatott, akinek fontos a vidék és a mezőgazdaság sorsa.

Hogyan képzeli el a jövő vidéki Magyarországát a minisztérium? Lesznek még
egyéni gazdák, kis gazdaságok vagy csak nagyüzemek, nagyvállalkozók? Mit fogunk
termelni majd az elkövetkezendő időben a gabonafélék mellett, helyett?

– Mindenkinek helye van a termelésben, ha azzal meg tud élni a piacon. Azaz:
az EU-támogatásokban nincs különbség kicsi és nagy között. Az kétségtelen tény,
hogy a verseny óriási, tehát mindenkinek el kell döntenie, hogy mivel kíván vagy
tud foglalkozni. Az már most látszik, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban, a
kertészeti kultúrában vannak még piaci lehetőségeink. Egy teljesen új
agrártevékenység is jellemezni fogja a következő éveket, ez pedig az
energianövények termesztése, konjunktúrája lesz.

Hogyan tervezik a termelési struktúraváltást, hiszen a gabonaféléket érintő
intervenciós rendszert az unió nem sokáig tartja már fenn. Mi lesz utána?

– Nagyobb szerepet szánunk az állattenyésztésnek, mert ma még kedvezőtlen az
aránya az agrárgazdaságban mondjuk a növénytermesztéshez képest. Könnyű belátni,
hogy a megnövelt állatállománnyal segíteni lehet a növénytermesztők piaci
nehézségein. Szerte Európában raktárakban állnak a takarmánynak szánt gabona- és
kukoricakészletek. Nem kis részben az intervenciónak köszönhetően. A
tapasztalatok bebizonyították, hogy az intervenció hosszú távon akadályozza a
természetes piaci folyamatokat. A struktúraváltás sok keserűséggel, nehéz
évekkel terheli meg a mezőgazdaságból élőket. Kiszolgáltatottak lesznek a
politikának: aki többet, szebbet ígér, annak hisznek.

A szakma észérvei most sem hatják meg a gazdákat? Hogyan lehet konszenzus
nélkül hosszú távra tervezni?

– Én bízom a szakmai hozzáértésben, és bízom az agráriumból élők
józanságában. Nem lehet indulatokkal, haraggal tervezni, ide józan ész kell.

Olvasson tovább: