A szomszédos országokból a második világháború idején kényszer- és
rabszolgamunkára Ausztriába hurcolt, még életben lévő kelet-európaiak
kárpótlásáról szóló egyezményt 2000 októberében írta alá az osztrák és az
amerikai kormány, illetve az érintett hat ország megfelelő szervezeteinek
képviselője. Az egyes országokkal Ausztria külön kétoldalú szerződéseket kötött:
az egykori magyar kényszer- és rabszolgamunkások számára 672 millió osztrák
schilling (49 millió euró, 58 millió dollár) kifizetéséről született
megállapodás.
Az Osztrák Megbékélési Alapítvány által biztosított kártérítésre azok voltak
jogosultak, akik 2000. február 16-án még életben voltak, és akiket a mai
Ausztria területén rabszolga- vagy kényszermunkára köteleztek, illetve
gyermekként (12 éves kor alatt) szüleikkel hurcoltak el, vagy az édesanya
kényszermunkája idején kint születtek. Jelentkezni 2000 februárjától 2003.
december 31-éig lehetett, majd a jelentkezők csekély száma miatt a határidőt
meghosszabbították. A roma szervezetek hirdetések és személyes tájékoztatások
során hívták fel a lehetőségre a figyelmet. Fél év alatt körülbelül tízezer
kérelem érkezett.
2004 őszétől Zala, Bács-Kiskun, Békés, Győr, Fejér, Vas, Veszprém, és
Komárom-Esztergom megyében folytak nyomozások kárpótlásokkal történt
visszaélések miatt.
A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség szóvivője, Horváthné dr. Varga Erzsébet
elmondta a Heteknek, hogy több eljárás indult a megyében, ezek közül egy
esetben, 2005 októberében már vádemelés is történt, az ügy bírói szakban van.
Ezt a vádiratot mintegy húsz igénylő alaptalan kárpótlási kérelme miatt
nyújtotta be a Tatabányai Városi Ügyészség. A vád szerint az Osztrák Megbékélési
Alapítványt 20 millió 265 ezer forint kár érte. Egy másik ügyben – melynek több
száz oldalt kitevő nyomozati anyaga a napokban érkezett meg az ügyészségre – a
vád több mint száz kérelmező jogosulatlan kérelmét érinti.
Az igénylőknek kérdőívet kellett kitölteniük, amely a fogságra vonatkozó
leglényegesebb kérdéseket tartalmazta, de a jogosultságot jegyzőkönyvvel is
lehetett tanúsítani. Ez utóbbihoz két tanúnak kellett megerősítenie, hogy az
illetővel együtt szenvedett az osztrák kényszermunkán. A tanúvallomás
hitelességét közjegyző, a polgármesteri hivatal illetékese és a cigány
kisebbségi önkormányzat képviselője igazolhatta.
A tatabányai Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője által hitelesített
jegyzőkönyvekkel, vallomásokkal kapcsolatban több ízben kiderült, hogy sem a
kérelmező, sem a tanú nem volt jelen a jegyzőkönyv felvételekor; nem üldözték
cigány származása miatt az igénylőt; továbbá nem voltak 1944 szeptembere és 1945
márciusa között Ausztriában a megnevezett erdőirtási, erdőtelepítési
munkálatokon kényszermunkán. A kitöltött nyomtatványok második és harmadik
oldalát fénymásolták, így ezen oldalak tartalma minden igénylőnél teljes
egészében megegyezett.
A győri Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese és a tatabányai elnök
egyébként 2004-ben már volt gyanúsított hasonló ügyben üzletszerűen elkövetett
csalás és többrendbeli magánokirat-hamisítás miatt.
2006. 08. 19. (X/33)
