„Év végéig mintegy 150-190 millió forint bevételkieséssel kell számolnia
kórházunknak, jövőre pedig a hiány elérheti a 600-700 millió forintot, ami már
kezelhetetlen” – nem más mondja ezt, mint Rácz Jenő, volt egészségügyi
miniszter, a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója. A bevételek drasztikus
csökkenését az egészségügyi kormányzat megszorításai okozzák. Július elsejétől
ugyanis a kórházak az előző évi bevételeiknek maximum a 95 százalékát kapják
meg, függetlenül a teljesítményüktől. „Ez azt jelenti, hogy bár júliusban a
tavalyi év hasonló időszakához képest több mint kétszer akkora értékű munkát
végeztünk sürgősségi betegellátó osztályunkon, költségeinknek még a felét sem
téríti meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár” – mondta Rácz. További
forráselvonást jelentenek az olyan intézkedések, mint például a műtét utáni
kontrollvizsgálatok finanszírozásának megszüntetése, de nehezítik a kórházak
helyzetét az áfa- és járulékemelések, továbbá az energia drágulása is.
Mindezek ellenére Rácz Jenő szerint utódja, Molnár Lajos alapvetően jó úton jár.
„A jelenlegi egészségügyi struktúra sem a hatékony finanszírozásra, sem a
fejlesztésre nem alkalmas. Veszprém megyében például 12 kórház működik, jórészt
egymással párhuzamos tevékenységekkel. Igazgatói pályázatomban leírtam, hogy
elegendő lenne három kórházi konglomerátum, ha azok gazdaságilag, szakmailag és
a humánpolitika téren is szorosan együttműködnének” – magyarázza a volt
miniszter. Ez a több szakmai fórumon is visszaköszönő elképzelés a gyakorlatban
azt jelentené, hogy a jövőben nem minden kisvárosi kórházban lenne aktív
betegellátás (például sebészet vagy belgyógyászat), hanem csak sürgősségi,
illetve krónikus ellátás (vagyis ápolás, rehabilitáció). A feladatokat tehát
csoportosítanák, a beteget pedig komoly előjegyzési rendszer alapján irányítanák
a megfelelő intézménybe. Rácz Jenő szerint a több mint 160 hazai kórház 20
százalékában szükség lenne ilyen belső profiltisztításra, további 20 százalékuk
pedig akár meg is szűnhetne, és mondjuk idősek otthonaként működhetne tovább.
„A megszorító intézkedésekkel tulajdonképpen lerombolják a hazai egészségügyet,
hogy aztán újraépíthessék” – fogalmazta meg tömören a lényeget egy
kórházmenedzsmenttel foglalkozó szakértő. Szerinte a minisztérium fiskális
eszközökkel kényszeríti a kórházakat és a fenntartó önkormányzatokat a
változásra. „A csőd elől menekülő intézmények közül a szakmapolitika kedvére
válogathat, hogy melyiknek milyen módon dob mentőövet: hol szűnik meg vagy
alakul át a helyi kórházi ellátás. A gond szerinte éppen az, hogy nincs előre
világosan kijelölve, hogy a kórházak közül melyek kapnak kiemelt vagy éppen
mellékszerepet, és melyek lesznek mellőzve.
Rácz Jenő is ezt sérelmezi. Mint rámutatott, a fűnyíróelven működő megszorítások
pont a nagy forgalmú megyei kórházakat sújtják leginkább, hiszen azok nem tudják
„továbbküldeni” a beteget, ha már elérték a tavalyi teljesítményük 95
százalékát. „Így azok a kórházak kerülnek a legnehezebb helyzetbe, amelyek fél
vagy egy év múlva vélhetően kiemelt szerephez jutnak a betegellátásban” –
fogalmazott.
Az országgyűlési választások előtt szakmai berkekben beszéltek egy úgynevezett
halállistáról, és az elmúlt napokban is sajtónyilvánosságot kapott egy „célba
vett” kórházakat tartalmazó irat, de biztosat senki sem tud. A Kórházszövetség
alelnöke is úgy tudja, hogy hivatalosan nincs ilyen összesítés. Varga Ferenc
egyben a siófoki kórház főigazgatója is. Mint lapunknak elmondta: náluk a
megszorítások 300 millió mínuszt jelentenek éves szinten, és szerinte minden
egyes kórháznál 10-25 százalékos kieséssel kell számolni. Becslése szerint a
kórházak egyharmada már így is jelentős – mintegy 40 milliárd forintnyi –
adósságállományt halmozott fel, másik egyharmadukat pedig a bevételkiesés és a
költségek emelkedése sodor majd várhatóan ebbe a helyzetbe. Hogy ez mennyiben
fogja húsbavágóan érinteni a betegellátást vagy a bérek kifizetését, nem tudni.
Annyi bizonyos, hogy a legtöbb esetben az ellátási kötelezettség az
önkormányzatokat terheli, tehát nekik kell a helyzetet valamilyen módon kezelni.
Miután egyetlen magyar település sem tudná felvállalni, hogy több száz millió
forintot rakjon évente egészségügyi intézményének zsebébe, a kör bezárult. „A
változások fájdalmasak lesznek, és nem tudni, hogy ez milyen szintű lakossági
ellenállást fog kiváltani” – mondta a Kórházszövetség alelnöke.
A már idézett gazdasági szakértő szerint a kormányzat egy fontos apróságra azért
odafigyelt: a megszorítások hatása szó szerint az önkormányzati választások
másnapján válik csak érzékelhetővé a kórházak számára. A júliusi teljesítmény
után járó „megnyirbált” pénzösszeget ugyanis leghamarabb október 2-án kapják
majd meg az intézmények. Rácz Jenő ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „A fenntartó
számára ki fog derülni, hogy nincs hová hátrálni, és az életet esetenként csak
amputációval lehet megmenteni. Ha egy intézmény megszűnik, akkor a betegnek
többet kell majd utaznia, ha viszont cserébe biztosítjuk, hogy ahová utazik, ott
európai színvonalú ellátást kap, akkor szerintem döntő többségük ezt elfogadja.”
A volt miniszter kiemelte, hogy a struktúraváltás mellett a finanszírozás a
legégetőbb rendezendő kérdés. Hazánkban ugyanis jelenleg 3,5 millióan fizetnek
társadalombiztosítást, miközben 10 millióan igénylik a magas színvonalú
ellátást. „Több százezer potyautas van a rendszerben, de említhetjük azokat is,
akik a minimálbér után fizetik járulékaikat, miközben a jövedelmük ennél
esetenként jóval magasabb. Nem az egy- vagy több-biztosítós modell kérdése a
lényeg, hanem az, hogy akik nem fizetnek biztosítást, azoknak csak az életmentő
és egyéb alapszolgáltatások járjanak; aki fizet, az színvonalas ellátásban
részesüljön; akinek pedig plusz igényei vannak, az fizessen azért még többet” –
mondta Rácz Jenő. Szerinte az egészségügyi kormányzat által kiadott zöld könyv
egyik legelhibázottabb állítása, hogy a vizitdíjjal hatásosan lehet küzdeni a
hálapénzrendszer ellen. A vizitdíj ugyanis a leginkább arra szolgálna, hogy
lerombolja az ingyenes egészségügy illúzióját, és arra ösztönözzön mindenkit,
hogy ne reflexszerűen vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.
(Magyarországon az európai átlagnál kétszer magasabb az orvos-beteg találkozások
száma.) „A paraszolvenciát a kereslet és kínálat közti különbség élteti: ha jó
szolgáltatást akarok magamnak, akkor azt megfizetem. Ebből csak akkor van kiút,
ha mindenki mindenhol garantált minőségű ellátást vehet igénybe, miközben az
orvost is megfizetik. Ehhez viszont legfőképpen strukturális átalakításokra és a
finanszírozás racionalizálására volna szükség” – hangsúlyozta Rácz Jenő.
2006. 08. 12. (X/32)
