Kereső toggle

Interjú Veress József államtitkárral

Napi négymilliárd: álom vagy valóság?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az MSZP kongresszusán Ön visszalépett Újhelyi István javára az alelnökjelöléstől. Valójában mi állt a kívülről nemes gesztusnak tűnő döntés hátterében? 

– Egyszerűen az, hogy az MSZP-nek jelen pillanatban van egy 35 év alatti főállású alelnöke, aki erre a munkára tud koncentrálni,
és akivel én is együtt tudok dolgozni. Úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen használni fog a működés átalakításának, annak
a megújulásnak, amiről annyit beszéltünk, ami alatt a professzionalizálódást, azaz a szakmai megoldások sokkal hatékonyabb alkalmazását kell értenünk.



Veress József

– Nem arról volt szó, hogy a Mozaik Klub nagyon sokat vesztett volna, ha Újhelyi István se kerül be az elnökségbe?

– A Mozaik Klubnak én is tagja vagyok. Nem arról volt szó, hogy a Mozaik Klub valamelyik tagja nem kerül be, hanem arról, hogy a Mozaik Klub két tagja közül most egy olyan került ebbe a helyzetbe, akinek ez a főtevékenysége, és aki – úgy tudom – a parlamenti pártok közül a legfiatalabb alelnöki tisztséget betöltő ember.

– Lehetett volna alelnökként és államtitkárként együtt funkcionálni?

– Törvényi kizáró ok nincsen, de természetesen ez olyan mennyiség? munkát jelentett volna, amit nagyon nehezen lehetett volna hosszabb ideig együtt végezni. 

– Ehhez képest például Hiller István pártelnökké választását követően sem mondott le miniszteri pozíciójáról.

– Ő azt mondta, hogy jelen pillanatban el tudja képzelni a kettő kombinációját, és úgy gondolja, majd a kampányidőszak elején válik meg a miniszteri tárcától. 

– Ön államtitkárként az uniós ügyekkel foglalkozik: 2007-től napi 4 milliárd forintot tudunk fejlesztésre költeni, legalábbis ezt állítják a propagandák. Valóban rendelkezésünkre áll ez az összeg az Európai Unió kasszájában?

– 2007-től hét éven át összesen 25 milliárd euró, ami 12-15 ezer milliárd forintnyi fejlesztést társfinanszíroz. Ezt úgy fordítottuk le, hogy napi 4 milliárd forint fejlesztést jelent. Ahhoz, hogy ez a pénz rendelkezésünkre álljon, egy hosszú távú fejlesztési stratégiát kell kidolgoznunk, amelynek most indul a széles kör? egyeztetése. A gazdaságnak, a civil szférának, az önkormányzatoknak és a kormányzatnak végig kell gondolnia, mire költsék ezt 

a pénzt, és ehhez illesztve megfelelő pályázatokat nyújtsanak be.

– Ahhoz, hogy hosszú távon működjön ez a dolog, párbeszédet kell folytatni a két politikai oldalnak. Működik ez?

– Igen, a parlamenti pártok által kijelölt szakértők rendszeresen találkoznak és információt cserélnek. Az új kormányzati struktúrában is Baráth Etele bonyolítja ezeket a találkozókat.

– Esetleg még azt is megéljük, hogy valamiben egyetértenek a két oldal képviselői? 

– Arra törekszünk, hogy ez megvalósuljon és a legfontosabb fejlesztési irányokban legalább 

egy hallgatólagos konszenzus alakuljon ki. Egyébként az Európai Unió történetében a nemzeti konszenzusra nagyon jó példákat találunk. Ez a fejlesztési összeg minden egyes csatlakozáskor rendelkezésükre áll az új tagországoknak, csak az a kérdés, ki hogyan tudott ezzel élni. A legjobban az írek használták ki, akik a rendelkezésre álló fejlesztési összeg 87 százalékával éltek, míg a görögök csupán 19 százalékát tudták felhasználni. Ahhoz, hogy mi az ír példát tudjuk követni, nemzeti konszenzusra van szükségünk. Úgy is fogalmazhatnánk: a lehetőség adott, rajtunk múlik milyen Magyarországot tervezünk és teremtünk magunknak.

– Ha 2006-ban kormányváltásra kerül sor, mi változik? Megváltoztathatóak-e a nemzeti fejlesztési stratégia főbb irányai?

– A párbeszédnek, a konszenzusnak az lenne a célja, hogy a kormányváltások ne változtassák meg a hosszú távú elképzeléseket. Az unióval szerződést fogunk kötni, egy jogi megállapodás lép érvénybe, amelynek a módosítására csak nagyon komoly indokok alapján, például súlyos gazdasági zavarok esetén kerülhet sor. Ma ilyenre az uniós gyakorlatban szinte nincs is példa. 

– Rendben van, hogy eddig garantálta az Európai Unió ezeket az óriási fejlesztési összegeket, de köztudott, hogy jelenleg a legnagyobb befizetők is komoly gazdasági nehézségekkel néznek szembe. Megkapjuk ezt a pénzt? Van erre garancia?

– Az EU számára a hitelesség és hatékonyság kérdése, hogy ezek az összegek időben átadásra kerüljenek. Eddig még nem volt példa arra, hogy az unió a megállapodott összegeket ne utalta volna át időben a kedvezményezett tagállamoknak. A nagy befizetők is azt hangsúlyozták, hogy befizetéseik végösszegét csökkenteni kívánják, de ez nem vonatkozik az új tagországok fejlődését segítő alapokba történő befizetésekre. A most csatlakozott országok gazdasági fejlődése fontos számukra, hiszen egy fejlődő közép-európai térség nekik is komoly piacot jelenthet.

Olvasson tovább: