Kereső toggle

Uborkaszezon az MSZP-ben

Nyaraló politikusok csatája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már csak az nem veszi észre, hogy az MSZP-ben hatalmi harc zajlik, akit tökéletesen hidegen hagy a politika. Az őszi tisztújító kongresszusra készülve egyre többen – kerékpáros nyelven szólva – "robbantanak." Bár lehetséges, hogy szökésük korainak bizonyul, és a hajrára elfogy az erejük. A párt megújítását szorgalmazó dokumentumok, tanulmányok, elemzések és helyzetértékelések, valamint a különféle reformtömörülések, baloldali körök és vitaklubok gomba módra szaporodnak. A kívülről már-már gyerekesnek tűnő "játék" kapcsán érdemes megjegyezni: jelenleg a 6400 milliárd forintnyi költségvetés elosztására ez a párt gyakorolja a legnagyobb befolyást.



Gyurcsány Ferenc gondolkodhat. A kormány Medgyessyé, a párt mindannyiuké Fotó: Vörös Szilárd

A "játékra" egyik szemléletes példa a hét eleji, Gyurcsány Ferenc sportminiszter menesztéséről szóló híradás. Kormánypárti politikusok közül egyesek egyenesen Gyurcsány Ferenc jól végiggondolt politikai akciójának tartják a Népszabadságban hétfőn megjelent cikket, mivel az pozitívan elfogult feléje. Miért is e konspiráció? Két lehetséges magyarázatot tudnak elképzelni: a hír miatt Medgyessy Péter kénytelen lesz megvédeni Gyurcsányt, vagy ha ezek után a kormányfő mégis meneszti, akkor pedig – mintegy mártírként – jó eséllyel indulhat egy vezetői pozícióért az őszi szocialista tisztújításon.

Az igazság vélhetően majd később derül ki, persze ha kiderül. A Mallorcán nyaraló miniszterelnök szóvivője útján ugyanis azt közölte, hogy szabadsága alatt átgondolja "a kormányzás tartalmi kérdéseit és a következő két év ezzel kapcsolatos teendőit", de személyi kombinációkkal nem foglalkozik; korábbi nyilatkozatának megfelelően, augusztus végén hozza nyilvánosságra a kormányzati struktúrával kapcsolatos elgondolásait. A Gyurcsány helyére "hírbe hozott" Mesterházy Attila politikai államtitkár
– a miniszter jelenlegi helyettese – hevesen igyekezett cáfolni minden vele kapcsolatos, helycseréről szóló hírt. Ellenben lapunk úgy tudja, hogy a miniszterelnök múlt héten felajánlotta számára a miniszteri posztot, és a mostani államtitkár el is fogadta azt. Olyannyira, hogy már a politikai államtitkár az ifjú szocialista politikusok között kereste is utódját. 

Lapunk tehát a miniszterelnök környezetéből úgy értesült, hogy valóban felmerült Gyurcsány Ferenc elmozdításának terve, de annak kiszivárogtatása éppen a kormányfő forgatókönyvét húzhatja keresztül. Tehát nem biztos, hogy Medgyessyék érdeke volt az információ kikerülése. Kormánykörökben már mindenki előtt ismert, hogy Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kapcsolata egy jó ideje nem a régi. Sőt, a sportminiszter élesen bírálja a kormány tevékenységét – leghevesebben a hónap eleji informális kormányülésen, legutóbb a múlt szerdai kormányülésen, amire Medgyessy is ingerülten reagált –, hogy nincsenek valódi társadalompolitikai elképzelései. Jelenleg ugyanis forráshiánnyal – magyarul a pénztelenség problémájával – küzd a kabinet. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a Pénzügyminisztérium igyekszik az összes minisztérium költségvetési elképzeléseit és "vágyait" korlátok közé szorítani, a tárcavezetők szerint megnyirbálni. Forrásaink szerint Gyurcsány Ferenc azért "okoskodik" a kormányüléseken, hogy ne csak kizárólag pénzügyi szempontok alapján határozzák meg a "nadrágszíjmeghúzásokat", hanem legyen logika, üzenet és társadalompolitikai koncepció a minisztériumok költségvetésében. 

Visszatérve a kiszivárogtatásra, egyes szocialisták szerint az is a Gyurcsány általi kibeszélést valószínűsíti, hogy megvárták, amíg a miniszter hétfőn elutazik berlini szabadságára, és csak utána tették közzé a hírt. Így úgy tűnhet, hogy érintetlen az ügyben. Mások szerint azért nem lehet ez igaz, mert Gyurcsányt is meglepte ("le volt taglózva"), amikor a Népszabadság megkereste, hogy kommentálja információjukat. Mindenesetre az MSZP-n belüli állapotokat jól tükrözi, hogy vannak olyan szocialista vezetők, akik elképzelhetőnek tartják: maga Gyurcsány – megvezetve és felhasználva a Népszabadságot – híresztelte magáról, valamiféle PR-szempontok miatt, hogy meneszteni kívánják. 



A miniszterelnök és az ideológus. Kapcsolatuk már nem a régi Fotó: MTI

Egyértelműen látható, hogy Medgyessy Péter erősíteni kívánja pozícióját. Az augusztus végére, szeptember elejére – tehát mindenképpen az őszi tisztújító kongresszus előtti időpontra – beharangozott kormányátalakítás lehetőséget teremt arra, hogy a miniszterelnök leszámoljon "a belső ellenségeivel", és új szövetségeseket találjon. A kiszivárogtatott/kiszivárgott Medgyessy-Gyurcsány konfliktus is ezt a trendet vetíti előre. 

Persze a politikai szerencse forgandóságát jelzi a sportminiszter története. A 2002-es választások után a miniszterelnök-jelölti kampánystábban szereplő Gyurcsány a kormányfő informális tanácsadója és bizalmi embere lett, sőt megcélozta a pártelnöki posztot, de Kovács László ellen akkor még senki nem indulhatott eséllyel. Ezt ő se tette. Az MSZP-ben erősen tartja magát az a nézet, hogy Medgyessy Péter megígérte Gyurcsánynak, hogy pártelnököt csinál belőle.

A puccs-szerűen végrehajtott kormányátalakítás során kirúgott Jánosi György helyére a kormányfő 2003 májusában az ifjúsági és
sporttárca élére – amely az egyik legsúlytalanabb tárca – helyezte Gyurcsányt. Egyes elemzők ebből azt vélték kiolvasni, hogy megromolhatott a két politikus kapcsolata, ha Medgyessy magától
"messzebb" helyezte a politikustársát. Mindenestre Gyurcsány az MSZP irányába is nyitott: az év elején sikerült elnyernie a párt – lemondás miatt megüresedett – Győr– Moson–Sopron megyei elnöki posztját. 

Az elmúlt hónapokban felmerült Gyurcsány neve egy létrehozandó, úgynevezett fejlesztési tárca élén. A sportminiszter ekkoriban láthatóan és tapasztalhatóan hanyagolta tárcáját, amelyet közeli munkatársai szerint amúgy is "fél szívvel" vezet. Abból lehetett következtetni, hogy mégsem ő lesz az új fejlesztési miniszter, hogy májusban újra "aktívabb" miniszter lett. 

Kormánykörökben két részre osztják a Medgyessy Pétert bíráló szocialisták táborát. Az asztal fölötti és az asztal alatti kritikusokra. (Olyan vezetőt, aki ne lenne kritikus, senki sem ismer.) Közkelet? vélemény, hogy míg a MSZP vezetőinek többsége csak a színfalak mögött bírálja a miniszterelnököt, addig Gyurcsány Ferenc testesíti meg a nyilvánosság előtti kormánykritikusokat.

Toporgó tisztújítás

Veress József az MSZP Békés megyei elnöke, akinek neve – országosan is ismert vezető szocialisták interjúiban – egyre többször elhangzik a párt megújításával kapcsolatban. A szocialista párt jelenéről, illetve őszi kongresszusáról kérdeztük. 



Veress József. A párt megújítása a célunk Fotó: H. S.

– Önt a párton belül egyre többen az esetleges "királycsinálók" táborához sorolják. A közvélemény azonban nem sokat tud Önről. Mi áll ennek a gyors karriernek a hátterében?

– Királycsinálónak nem nevezném magam, mert a fogalmaim szerint a királycsinálás valakire, egy személyre vonatkozik, illetve összpontosít, én pedig inkább valaminek a megvalósulásához szeretnék hozzájárulni a szocialista párton belül. Nevezetesen a párt megújítását, megfiatalítását tűztük ki magunk elé jó néhányan. 

– Pártot megújítani csak valakik által lehetséges. Ön ki mellé tette le voksát, kit látna szívesen ősszel a párt élén?

– Az MSZP-ben ahhoz a csoporthoz sorolom magam, amely az élet minőségének javítását, a hétköznapok élhetőbbé tételének segítését tűzte célul maga elé. Egy olyan országban szeretnék élni, amelyben az együttműködés reményében és érdekében folyamatos párbeszédet folytatnak egymással az ott élők, ahol egy szolgáltató állam segíti az egyén boldogulását. Egy dolgot azonban nem tudok elviselni: ez a tolerancia hiánya, a kisajátító, a kirekesztő türelmetlenség. Sajnos ma Magyarországot jelentős mértékben ez jellemzi mind a politikai, mind a civil "közéletben". 

– Szép szavak. Otthonról hozta ezeket, vagy menet közben, a politikában szedte össze? 

– Egyrészt otthonról, másrészt nagyon megerősítette, hogy elég sok helyen éltem, sokféle társadalmi gyakorlatot és modellt láttam, kipróbáltam Mátészalkától Moszkván, Tiranán és Budapesten át New Yorkig, Brüsszelig, majd Békés megyéig. 

Mátészalkai érettségim után magyar ösztöndíjasként Moszkvában tanultam nemzetközi kapcsolatok szakon. Akkor a külügyminisztériumban tervszerűen képezték a leendő diplomatákat, s nekem az albán és az olasz szak jutott. Így aztán nem volt meglepő, hogy hazatérésem után az albán és a sokoldalú politikai együttműködéssel foglalkozó referatúrákon dolgoztam. Később két és fél évig Tiranában dolgoztam, majd Moszkvában végigkövethettem a Szovjetunió szétesését. Az 1991 utolsó napjával távozó nagykövettel együtt hazarendeltek Budapestre, ahol három hónap elteltével értésemre adták, jobb lenne, ha önként távoznék a külügyi állományból. 

A következő években egy tanácsadással és finanszírozásszervezéssel foglalkozó amerikai–magyar vegyes vállalat moszkvai irodáját hoztam létre és vezettem. 1994-ben a választások után hazahívtak a miniszterelnökhelyettes kabinetfőnökének, amit örömmel vállaltam. 1998-ban a választások után ismét az "utcára kerültem", azonban Széles Gábor, aki ekkor az Ikarus elnöke is volt, meghívott a céghez tanácsadónak. Itt azzal indult a "karrierem", hogy a moszkvai tőzsde összeomlása nyomán az Ikarus egyetlen nap alatt elveszítette piacai kétharmadát. Egyszóval izgalmakban itt sem volt hiány. 2002 májusától pedig az EU-források felhasználását megalapozó magyar Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítését, majd az Európai Unió Bizottságával folyó tárgyalását koordináltam. 

– Az MSZP?

– Közben a barátaimmal és különböző szakértői fórumokon sokat beszélgettünk a magyarországi baloldal, a szocialista párt jövőjéről, s nemritkán fogalmaztunk meg kritikát, változtatási igényeket is. Ilyenkor egyesek éreztették: könny? a partvonalon kívülről bekiabálni, tessék a gyakorlatban bizonyítani! Így 2001-ben beléptem az MSZP-be. 

– A szocialista párt elveszítette az európai parlamenti választásokat, legalábbis a vártnál rosszabbul szerepelt. Önök több helyi lapban Tóth Károllyal együtt közzétettek egy nyílt levelet, melyben megköszönik a választóknak, hogy időben figyelmeztették a pártot, hogy ideje megújulni. Komolyan gondolták, vagy PR-fogásról volt csupán szó?

– Valóban úgy gondoljuk, hogy ez a figyelmeztetés nagyon is időben jött. A tanulságokat be kell építenünk
a mindennapi tevékenységünkbe. Ha nem változtatunk, annak beláthatatlan – vagy inkább nagyon is belátható – következményei lehetnek. 

– A választások utáni első közvélemény-kutatások szerint húsz százalékkal vezet a Fidesz. Föl lehet innen állni?

– Minden azon múlik, hogy milyen gyorsan tudjuk a pártot úgy átalakítani, hogy ismét elnyerje a többség, az elmúlt években a politikától megcsömörlött rétegek bizalmát, meg tudja szólítani a fiatalokat, a vállalkozókat és a "vidéket". 

– Ne haragudjon, nem lózung, amit mond? Nem érzi úgy, hogy helyben topognak a választási kudarc feldolgozásában? A jelenlegi helyzetben ehhez szinte csodára volna szükség. 

– Megrögzött optimistaként azon dolgozom, hogy sikerüljön mindez. Világos önképre és jövőképre van szükség. Az MSZP és tagjai nagy részének önképében még nem kapott kellő súlyt az a tény, hogy ez a térség legnagyobb baloldali rendszerváltó pártja. Az MSZP tagjai és vezetése még nem mindig érzik és élik meg a mindennapokban az uniós tagságból fakadó új kihívásokat és lehetőségeket. 

Nos, ősszel ezekben a kérdésekben kell dönteni, ezekhez a feladatokhoz kell a helyi és megyei szint? tisztújítást követően a megfelelő összetétel? országos elnökséget megválasztani. 

– Bontsuk le személyekre! Kit látna, ki a garancia arra, hogy elnökként megfelelő erőt tudjon maga mögött, amivel képes rendet teremteni a pártban?

– Szili Katalin, Hiller István vagy Gyurcsány Ferenc. De említhetném Kiss Pétert vagy Lendvai Ildikót is. Ők azok, akik eddigi teljesítményükkel azt bizonyították, tudnak és akarnak "nagypályásan" játszani. Az MSZP története elején megélt olyan időszakot is, amikor a munkát egy csapat vezette. Meggyőződésem szerint az a fontos, hogy az MSZP minden szinten akarjon és tudjon közéleti szolgáltató hálózatként működni, hitelesen képviselve és tudatosan szolgálva a választók érdekeit. Hosszabb távon csak az a vezető és az a csapat kapja meg a szükséges támogatást, aki ezt felismeri és a gyakorlatban is érvényesíti.

– Ebben a vadkapitalista, átpolitizált, érdekek vezérelte közéletben milyen esélyt lát minderre?

– Éppen ebben a környezetben van szükség a politika és a közélet megújulására. Ezért az MSZP felelőssége és elemi érdeke, hogy megújulását, modern európai szociáldemokrata párttá válását sikeresen továbbvigye, s ezzel valódi közéleti politikai versenyhelyzetet teremtsen. Így lesz képes új minőséget felmutatni azzal a politikai stílussal vagy inkább stílustalansággal szemben, ami ma a magyar közéletet jellemzi. Olyan közélet kialakításához keresünk partnereket, ahol a politika a sokaság, a közösség párbeszédének eszköze, nem pedig kevesek megélhetési lehetősége. 

– Van egy régi mondás, talán török eredet?: "A kutyaugatás nem hallatszik el Budáig…"

– Hát, kicsit "felszínes szöveg" lenne erre úgy felelni, hogy kutyája válogatja. Az meg talán túl patetikusan hangzik, hogy túl nagy a tét! Maradjunk abban: ez függ attól is, mit üzen a derék jószág… S persze a kitartás és a csapatmunka se árt!

Hajdú Sándor

Olvasson tovább: