Szekeres Imre: Ne kelljen választani anyaság és karrier között Fotó: S. L.
–
ezek szerint van ma olyan kérdés, amiben egyetért a két politikai oldal?
– Igen. Nagy sikert értünk el azzal, hogy felszámoltuk az ideológiai háborút, mert ha maradt volna, akkor nem lehetett volna megoldásokat találni. Pedig e kérdés döntően határozza meg Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődését: hányan élünk itt, hányan vannak aktív korúak, milyen fokú a társadalom reprodukciója.
A kérdésére visszatérve: három nagy területtel foglalkoztunk. Foglalkoztunk azzal, hogy milyen eszközökkel segíthető elő a gyerekvállalás és a születések számának emelése Magyarországon.
Foglalkoztunk az aktív öregkorral. A társadalom elöregedésének tényét egyébként pozitív irányból közelítem, mert ez azt is jelenti egyben, hogy az emberek tovább élnek. Persze fontos, hogy ennek gazdasági kihatásait is számba vegyük.
A harmadik nagy terület a migráció kérdése.
– Megítélésük alapján milyen súlyos a helyzet, katasztrofális vagy még kezelhető?
– Semmilyen katasztrófáról nincs szó. Nem kell a falra festeni az ördögöt, mert mindig lehet változtatni a dolgokon. Időben vagyunk, annál is inkább, mert a Medgyessy-kormány az első Európában, amely egy mindent átfogó koncepciót készített. Januárban, amikor az ENSZ genfi népesedési konferenciáján bemutattam a tervezetet, az összes európai ország érdeklődni kezdett, mert ők még nem kezdtek el ezzel foglalkozni.
– Ez meglep, hiszen a fejlett Nyugat ugyanezzel a problémával néz szembe.
– A ENSZ eddig többnyire a harmadik világ túlnépesedési problémáival foglalkozott, és nem a fejlett Európa kérdésével. Tehát e téren úttörők vagyunk.
– Mit látnak alapproblémaként, mi a népességfogyás legfőbb oka?
– Kutatások alapján a nők munkaszerzési, jövedelemszerzési lehetőségei határozzák meg alapvetően, hogy vállalnak-e gyermeket. A mai társadalom fő problémája az, hogy a fiatal nőknek, lányoknak, édesanyáknak választaniuk kell, hogy dolgoznak és jövedelemre tesznek szert, vagy gyermeket szülnek és gyermeket nevelnek. A program, amit majd be akarunk vezetni, arra irányul, hogy egyszerre lehessen választani a munkát és a gyermeket is. A skandináv országokban, ahol összhangba tudták hozni a nők karrierlehetőségét a szüléssel és gyermekneveléssel nagy a népszaporulat. Más országokban, Olaszországban, Portugáliában, ahol nem tudtak összhangot teremteni a nők munkavállalása és gyermekvállalása között, drasztikus mértékben csökkent a születések száma.
– Pedig úgy tudom, Olaszországban nagyon nagy összeggel támogatnák a nőket, hogy vállalják az anyaságot.
– Ez önmagában nem megoldás, mert elindult egy modernizációs folyamat, emelkedett a nők emancipáltságának foka, de ezzel összhangban nem jelent meg a karriert, a munkát és a gyermekvállalást összehangoló rendszer. Mi azt mondjuk, hogy erre kell koncentrálnunk.
Ehhez egyrészt a munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy vegyék vissza az édesanyákat, vagy őket alkalmazzák elsősorban.
Másrészt az édesanyákat is ösztönöznünk kell arra, hogy vállaljanak a gyermeknevelés mellett munkát – lényeges, hogy ebben a társadalom vállaljon át terheket. A harmadik, hogy az intézmények úgy működjenek, amely szintén lehetővé teszi a munka- és gyermekvállalást, például egy óvoda ne zárjon be fél hatkor, mert akkor nem fog tudni az édesanya munkát vállalni.
– Milyen adataik vannak a magyar nők gyermekvállalási hajlandóságával kapcsolatban?
– Minden szociológiai kutatás azt mutatja, hogy a magyar lányok, nők szívesen vállalnának gyermekeket. Mégis kevesebb gyermek születik, mint amennyit szeretnének, mert amikor a konkrét problémával szembesülnek, akkor lemondanak a gyermekekről.
– Milyen változtatásokat várhatunk az eddigi támogatások területén?
– A kettős méltányosság elvét kívánjuk alkalmazni. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ahol több gyerek van, ott kapjanak nagyobb támogatást, másrészt ahol nagyobb a szükség, ott kapjanak nagyobb támogatást. A családtámogatás, a gyermeknevelési támogatás például függjön a gyerekek számától, mert egyenlő feltételeket szeretnénk biztosítani a gyermekek számára. Valamennyi gyermektámogatásra szánt költségvetési forrást, vagyis a családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a családi adókedvezmény forrásául szolgáló összeget is összevonnánk. Így egy új családipótlék-jelleg? támogatás jönne létre, amelyet a ráeső adóval együtt, vagyis bruttósítása után fizetnének ki. Az új családi pótlék két részből állna: egyrészt a gyermekenként fix összeg? alapellátásból, amely két gyermek esetén kétszeres, háromnál pedig háromszoros összeget jelentene. A pótlék másik részét csak bizonyos feltételek esetén folyósítanák. A gyerek meghatározott életkora alatt vagy például, ha a szülő egyedülálló.
A másik elképzelés inkább csak korrigálná a jelenlegi rendszert. Megmaradna a családi adókedvezmény, a családi pótlék és a gyermekvédelmi támogatás eddigi rendszere, de új támogatási formát vezetnének be, hogy ne érje hátrány azokat, akik alacsony jövedelmük miatt nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt. A juttatás a számlával igazolható kiadások megtérítésére szolgál. Ez adómentes, béren kívüli kvázi természetbeni juttatás lenne, a-melyet a munkáltató térítene meg a családi pótlékra jogosult szülő számára gyermekenként és havonta a mindenkori minimálbér meghatározott százalékában. Ilyen lehet például a bölcsődei, óvodai díj, az iskolai étkezés, a ruha és a tankönyv ára. A munkáltatónak az APEH-től kell visszaigényelnie ezt a pénzt. E megoldás előnye, hogy lehetővé teszi a munkaadónak köztehermentes juttatás nyújtását dolgozói számára. A munkáltató ezzel érdekeltté válik a kiskorú gyermeket nevelők foglalkoztatásában.
2004. 05. 27. (VIII/22)
