Kereső toggle

Hol van már a tavalyi sztár?

Képernyőbetegség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sztárok manapság nem évente, hanem szinte naponta teremnek. Mintha a média fő feladatának azt tartaná, hogy egyetlen napra se maradjunk újabb sztárok nélkül. Kérdés, hogy a sztárok meg tudnak-e lenni nélkülünk, nézők nélkül? Az első "világsztár", a Big Brother mindenki Évije a napokban kapott idegösszeroppanást, amivel egy évi hírelvonás után ismét a címoldalakra kerülhet. 

Ki emlékszik ma már, ki jött ki utolsóként, azaz győztesen az első "valóságos" villából? Segítünk: Párkányi Éva a Big Brother showból, akinek a hivatalos nevét már senki sem tudja, mindenki BB Évinek hívja. Arra már nyilván senki nem emlékszik, miért került be a villába, de segít a szociológus: Sükösd Miklós szerint bizonyos pszichológiai jegyek alapján válogatják
össze a jelentkezőket. A pszichológia mögött ott húzódik az a közös vonás, hogy a villalakók szinte kivétel nélkül egyetlen lehetőségként ragadták meg a beköltözéssel járó "világhírt". Legtöbbjüknek ingott az egzisztenciája, munka nélkül, zavaros családi viszonyok között éltek, vártak a "nagy dobásra", de közben nem sokat tettek érte. A valóságshow nagyon nagy dobásnak tűnt: egy csapásra hírnév és pénz, a megszerzés útjában pedig csak a gátlásaik állhattak volna, de azokat hamar levetkőzték.

A hátország hiánya elkeseredett küzdelemre sarkallta őket a bent maradásért – a küzdelmük pedig nézettséggel kecsegtette a tévécsatornákat. Mindenki jól jár tehát, mondhatnánk. Csakhogy egyszer mégiscsak ki kell költözni a villából, hiszen egyszer minden műsornak vége szakad. Vegyük a legjobb esetet: győztesen, gazdagon, híresen és szépen kerül ki az illető. Mint BB Évi. Tizenhatmilliónyi vagyonnal, a villában szerzett szerelmével, országos ismertségre téve szert, a bulvárlapok hőseként. Egy év után mégis ott áll újra, ahol a part szakad: a szerelem elmúlt, a pénz elfogyott, a hírnév megkopott, még adósságot is felhalmozott, és idegállapota miatt jelen pillanatban kórházi kezelésre szorul. Egy évig etette a nyerőgépeket, járta "valóságos" szerelmével, Renátóval a szórakozóhelyeket abból a pénzből, amiből akár új, értelmes életet is kezdhetett volna házzal, autóval, kutyával, sőt akár családdal. De Renátó nem vette feleségül, sőt. És a pénz is csak azokhoz hűséges, akik tudnak vele bánni. Évi talán éppen ezeken gondolkodik most a kórházban. Pedig milyen büszke volt rá, hogy ő volt az első a magyar televíziózás és a valóságshow-k történetében, aki a kamerák előtt, leplezetlen őszinteséggel, élő adásban élt szexuális életet. 

Sükösd Miklós szociológus szerint különösen nehéz feldolgozni a hirtelen jött sikert azoknak, akik nem a teljesítményükkel szerezték a hírnevet. A teljesítmények mögött ugyanis rendszerint van bizonyos "kulturális tőke", amit a szülők, a család, a felmenők halmoztak fel és adtak át. "Ez a kulturális tőke nyújtja azt a lelki-társadalmi biztonságot, ami képessé teszi az embert arra, hogy feltalálja magát váratlan helyzetekben, felismerje, milyen segítségre van szüksége, és éljen azokkal" – magyarázza a szociológus. A felhalmozott tudástőke teszi alkalmassá az embert logikus befektetésekre, ezek révén pedig a tudás átváltható anyagi tőkére, még olyan esetekben is, ha történetesen üres zsebbel kell elhagyni az atyai házat. Éppen ezért a szociológust nem lepte meg a hír, hogy BB Évi elverte nehezen nyert pénzét. Szerinte a gyümölcsöző befektetéshez nem csak sok pénz kell. "Jogi, pénzügyi segítséget kellett volna igénybe vennie, de ennek szükségességét fel is kell ismerni. A kulturális, illetve tudástőke átváltható anyagi tőkére, fordítva azonban már nem megy" – állítja a szociológus. 

Árpa Attila, az egyik valóságshow producere úgy véli, Évi egyszerűen hozzászokott a körülötte zajló hírveréshez, és a mostani idegösszeomlás újra alkalmat ad arra, hogy visszakerülhessen az újságok címoldalára. "Ennek semmi köze a valóságshow-hoz, minden szakmában szeretik a sikert, és mindenki nehezen viseli, ha elmúlik" – állítja. Azért a valóságshow-nak mégiscsak volt valami köze ahhoz, hogy Évi "rászokott" az ismertségre, és elvonási tünetei jelentkeznek, ha lekerül a címoldalakról. Kérdés, hogy az idegösszeroppanással keltett hírverés gyógyítólag hat-e majd rá.

A műsor ideje alatt ugyan a televízió biztosítja pszichológus, pszichiáter segítségét, a műsor végeztével azonban a televíziónak ez a felelőssége megszűnik. A siker kezeléséhez szükséges plusz rendszerint a hátországból származik – a valóságshow-k villáit azonban nem az ilyen hátországgal rendelkezők ostromolják. A siker sikertelensége az üdítő kivételek ellenére tehát mintha be lenne kódolva a m?faj szereplőinek sorsába.

Olvasson tovább: