Kereső toggle

Mindennapi nácizmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Véletlen vagy sem, az elmúlt héten három felkavaró hír is arra mutatott rá, hogy az antiszemita, rasszista szellemeket még mindig nem sikerült visszagyömöszölni a palackba: az újnácik rendőri védelem mellett ünnepeltek a Hősök terén, a zsidótörvényeket hozó Teleki Pál szoboravatását csak a civil kurázsinak köszönhetően sikerült elodázni, egy átfogó tanulmány pedig kiderítette, hogy történelem szakos egyetemistáink jelentős hányada idegengyűlölő.



Nácigyűlés a Hősök terén - 2004. február. Rendőri védelem alatt Fotó: Vörös Szilárd

"Nem tudom, minek nevezik magukat, én csak annyit tudok, hogy a Monet-kiállításra igyekeztem, és egy náci egyenruhákba öltözött, Szálasit éltető, Izraelt patkányállamnak nevező csoporttal találtam magam szembe" – meséli némileg megrendülten egy idősebb hölgy február tizennegyedikei élményeit. 

A hölgy a 2001. februárjában kulturális egyesületként bejegyzett Vér és Becsület rendezvényéről beszél, amely rendőri védelem alatt zajlott mintegy hatszáz fő részvételével a Hősök terén. Az egyesületet 2002 májusa óta "közhasznúként" jegyzi a társadalmi szervezeteket nyilvántartó bírósági jegyzék, és nem ez volt az első ilyen jelleg? megmozdulása, hiszen megalapítása óta minden évben vihart kavart a Budapestet a németek oldalán védő katonákra való megemlékezésük. 

"Az 1999-es botrány után – amikor a Viking Klubban a rendőrök összeverekedtek a szkinhedekkel – az Orbán-kormány minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközzel akadályozta a Vér és Becsület felvonulásait" – mondta Szíjjártó Péter, a Fidelitas elnöke a Heteknek. A politikus értetlenül áll azelőtt, hogy a kormányváltás óta a rendőrség és a Belügyminisztérium miért nem képes ugyanezt megtenni, miközben a törvényi környezet azonos maradt. "Pedig mi figyelmeztettük, sőt kértük a kormányt, tegyen meg mindent a szélsőséges demonstráció megakadályozása érdekében. A szélsőségektől való elhatárolódás, azaz a demonstráció betiltása helyett azonban lehetővé tették, hogy neonáci, nemzetellenes, kirekesztő jelszavak hangozzanak el a Hősök terén – érvelt Szíjjártó, aki szerint mindez mondhatni ördögien összecseng Kovács László azon bejelentésével, miszerint az MSZP nagy hangsúlyt kíván fektetni a jobboldali radikalizmus bemutatására az európai parlamenti kampány során. 

Tény, hogy a "közhasznú egyesületet" a Nemzetbiztonsági Hivatal a "legveszélyesebb újfasiszta csoportosulásként" kísérte figyelemmel. És tény az is, hogy a független magyar bíróság az Orbán-kormány idején jegyezte be az egyesületet, tehát ekkor vált hivatalossá a működésük. A bírósági bejegyzés ellen az ügyészség 2003 elején keresetet nyújtott be a bírósághoz, bírósági határozat hiányában azonban egyelőre a rendőrségre mutogat mindenki. Valóban elgondolkodtató, hogy míg a Medgyessy-villa elé tüntetést szervező néhány tucatnyi emberből álló csoportot nagy erőkkel tartotta távol a villa környékétől a rendvédelem, addig a Hősök terén a beleegyezésén túl a védelmét is nyújtotta a neonáci megnyilvánulásokhoz. 

Vásárhelyi Mária szociológus nemrégiben készült tanulmánya ismét beszédtémává tette a társadalom előítéletességének kérdését. A kutatás témája némileg egybecseng a Vér és Becsület megítélésével, hiszen a jövő történelemtanárainak antiszemitizmusát vizsgálta több felsőoktatási intézményben. Az összesítés alapján a jelenlegi történészhallgatók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista álláspontot képvisel, 25 százalékuk kvázi
rasszista, hat százalékuk bizonytalan, és huszonnégy százalékuk egyértelműen demokratikus szemlélet? – ez természetesen összesítés, intézményenként változnak a részeredmények. 

A múlt ellentmondásos megítélésével, úgy tűnik, nem várnak a történelemtanárok következő generációjára. A holokauszt hatvanadik évfordulója "alkalmából" a Fővárosi Közgyűlés városvédelmi bizottsága a főpolgármester támogatásával januárban megszavazta Teleki Pál egykori miniszterelnök szobrának felállítását. Ezt a határozatot Demszky Gábor főpolgármester a héten visszavonta, miután több szervezet is kifejezte tiltakozását Teleki Pál szobrának budavári felállítása ellen. A Vásárhelyi-felmérés alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy a bizottság tagjai a most forgalomban lévő gimnáziumi
történelemkönyveken nevelkedtek, amelyek az antiszemitizmust egy egyébként kiváló tudós bocsánatos bűneként említik. "Ő a faji megkülönböztetés, a nacionalizmus, az irredentizmus egyik szülőatyja; első miniszterelnöksége idején bevezette a botbüntetést, munkásellenes szankciókat alkalmazott; elősegítette az olasz–német-orientációt; zsidótörvényeket alkot, s végső soron még akkor is folytatja az öngyilkos politikát, amikor már maga is érzi a mind szörny?bb veszélyt" – írja Telekiről Száraz György, hozzátéve, hogy Teleki "fajvédő" volt. 

Azok, akik nem a mai történelemkönyvekből tanulták Telekit, még tudhatják, hogy a gróf a fajelmélethez való vonzódását és antiszemitizmusát 1914-től az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság elnökeként fejezi ki, részt vesz az 1919-es Tanácsköztársaság megdöntésében, 1919-től tanít a budapesti tudományegyetemen, 1920 és 21 között miniszterelnök, ekkor hozatja meg a "numerus clausus" néven elhíresült törvényét a zsidó diákok számának korlátozására az egyetemeken. Horthy Miklós "főcserkésszé" nevezi ki. Mint az Ösztöndíjtanács elnöke a Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének legfőbb irányítója volt. 1939-től 1941-es öngyilkosságáig ismét kormányfői megbízatást kapott, így Teleki nevéhez fűződik az 1939-es második zsidótörvény hatálybalépése, amely a zsidókat másodrend? állampolgárrá minősítette, valamint a zsidók házasságkötésének korlátozásait tartalmazó, 1941-es harmadik zsidótörvény előkészítése. Ezek után csupán részletkérdés, hogy 1919-ben antibolsevista szervezkedés közben kirabolta a bécsi magyar nagykövetséget, és 1925-ben hamis pénz gyártásában keveredett gyanúba. De ezek már valóban részletkérdések, amelyekkel nyilván nem voltak tisztában a szoborállítás támogatói. Felelőst mindenesetre ebben a kérdésben sem találunk. A bizottság a főpolgármester ajánlására szavazta meg, a főpolgármester pedig megbízott az ügy támogatóiban, Mádl Ferenc mostani és Göncz Árpád volt köztársasági elnök személyében. A Hetek szerette volna megtudni, hogy Göncz Árpád szerint a fentebb leírt életpálya melyik momentuma szólt amellett, hogy szobrot állítsanak Telekinek, a volt köztársasági elnök titkárságán azonban tudomásunkra hozták, hogy az elnök nem a sajtón keresztül kívánja közzé tenni nézőpontját. Ehhez ugyanis az ügy "túl bonyolult és összetett, valamint erős társadalmi érzékenységet vált ki", vagyis az elnök álláspontjának kialakítása komoly megfontolást igényel.

Olvasson tovább: