Kereső toggle

Nem mindegy, hogy milyen a kép

Vizuális politika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A kormány nem kommunikációs hibákat követ el, hanem láthatóan nem tudja, merre menjen" – vélekedett lapunknak György Péter, az ELTE Médiatanszékének vezetője annak kapcsán, hogy az MSZP-n belül egyre többen vetik fel, hogy kommunikációs hátrányba került a legnagyobb kormánypárt. Új jelenség, hogy egyre növekszik a politikai show-k száma. 



Szíjjártó Péter és a doboz 

Egyre többször nyúlnak a pártok olyan eszközökhöz, amelyek a politizálást a szokásos színtérről – Országgyűlés, sajtótájékoztatók – szokatlan helyekre "viszik". A választások előtt az SZDSZ a Tetthely címet viselő, olykor provokatív hangú tájékoztatóival tudott túllépni az addigi unalmas, alig látogatott sajtótájékoztatóin. Az elv egyszer? volt: a szabaddemokrata politikusok a "megtámadott" fideszes vezetés? intézmények előtt tartották a sajtótájékoztatóikat, némelykor még egy szellemes plakátot is kivittek a helyszínre. A tévések és a fotósok hálásak voltak, mert vizuálisan is könnyebb volt bemutatni a témát. Az MSZP ugyancsak próbálkozott az "utcai politizálással", de más formában: úgynevezett kitelepüléseket tartottak, amikor is a helyi, kerületi politikusaik a települések forgalmas helyein – főtereken, bevásárlóközpontok előtt – paravánt állítottak fel, és egy-két napra kitelepültek a járókelők közé. A szocialisták akciói – ellenben az SZDSZ-ével – nem voltak támadó jellegűek. 

A Fidesz a választás elvesztése után sokáig nem alkalmazta ezt az eszközt. A fordulatot az idei nyár hozta, amikor is a párt "könnyűlovassága" – Répássy Róbert, Szíjjártó Péter és fidelitásos társai – sajtótájékoztatót tartott egy-egy politikai vitát jelképező épület előtt, mint például Gyurcsány Ferenc balatoni nyaralója vagy éppen az egykor Medgyessy Péter által igazgatott Inter-Európa Bank székháza előtt, amely arról vált nevezetessé, hogy itt vette fel a Kulcsár-ügyből származó 6,2 milliárd forintot két, pénzmosással gyanúsított szír férfi. Répássyék ráadásul egy nagy dobozt is készítettek, amelyre tízezreseket ragasztottak, így érzékeltetve, milyen nagyságú az a 6,2 milliárd forintnyi pénzkupac, amelyet a szírek "elvittek".

Az MSZP sokáig szokásos eszközökkel – sajtókommüniké, menetrendszeri elhatárolódások – passzívan védekezett. Az elmúlt hetekben azonban több szocialista politikus – Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes, Gy. Németh Erzsébet fővárosi frakcióvezető – is "kivonuló show-t" rendezett. A veszteség mennyiségét szimbolizáló több száz papírdoboz előtt Juhász Gábor – válaszul a fideszesek dobozaira – az Orbán-kormány felelősségét firtatta a Magyar Fejlesztési Bank tavalyi 137 milliárdos vesztesége kapcsán. Ezzel a "politikai performance" bekapcsolódott a hazai politikai élet főáramába. 



Juhász Gábor és a dobozok Fotó: MTI

Bajomi-Lázár Péter, a Médiakutató szakfolyóirat főszerkesztője lapunknak kifejtette: a politika "mediatizálódása" globális jelenség, és elsősorban a televízió elterjedésével vált általánossá. A fogalom arra utal, hogy a politika – és a közélet – legfőbb helyszíne ma már nem az Országház, hanem a média, ezért a politikusok is a média sajátosságaihoz igazítják üzeneteiket. A televízió – ahol egy-egy hírre legfeljebb 30 másodperc jut – nem a lassan kifejthető racionális érveknek, hanem az emóciókra ható, gyorsan megragadható szimbólumoknak kedvez. A politikusok nem egymást, hanem a választókat igyekeznek meggyőzni. 

Az elmúlt évtizedben a magyar politikusok és tanácsadóik is megtanulták, hogyan alkalmazzák üzeneteiket a televízióra. Nem teljesen új jelenségről van tehát szó: az elmúlt években – különösen a választási kampányok idején – látott megmozdulások (például koszorúzások, avatások, zászlóátadások) ugyancsak a vizuális-szimbolikus politizálás eszközei voltak – fejtette ki Bajomi-Lázár Péter.

A médiakutató azzal kapcsolatban, hogy a vizuális politizálásnak milyen hátrányai lehetnek, elmondta: "Régi vita, hogy a televíziózás és a televíziós hírműsorok elterjedése jót tesz-e a demokráciának. Egyesek szerint így háttérbe szorulnak a nyomtatott sajtóra jellemző tényfeltáró elemzések, és a felületes televíziós tudósítások veszik át a szerepüket, ami árt az állampolgárok informált, megfontolt politikai részvételének. Mások szerint viszont az újságoknál szélesebb közönséget megszólító televíziónak köszönhetően sokkal több választó kapcsolódik be a politikába, ami kedvez a demokráciának. Ugyanez a kettősség áll a vizuális politizálásra. A szimbólumok több embert képesek megszólítani, mint a körmönfont politikai beszédek, ugyanakkor azonban a politikai diskurzus minősége romlik."

A szimbólumokra építő politikai kommunikáció azzal jár, hogy a kommunikált üzenet leegyszerűsödik, és így szükségképpen torzul is. Ezért általában azt mondhatjuk, a vizuális politika hátránya, hogy szakpolitikai kérdéseket pártpolitikai kérdésekként ábrázol. Sőt, néha maga a kommunikáció válik üzenetté: 

a pártok hajlamossá válnak azokat a politikai üzeneteket képviselni, amelyek jól kommunikálhatóak, és elhanyagolni azokat, amelyek bár társadalmilag fontosabbak, de túlságosan összetettek.

György Péter, az ELTE Médiatanszékének vezetője szerint a magyar politikai elit ugyan felületesen megtanulta azokat a – megjelenés szempontjából fontos – részletkérdéseket, hogy nyakkendőt kell kötni, jó minőség? öltönyökben kell megjelenni, show-t kell produkálni, de politizálásuk tartalma üres. Megveszik az angolszász politikai marketingről szóló könyveket, "spin doktorokat" keresnek és neveznek ki, de ettől még nem lesznek Tony Blairek. Így, például amit a Kulcsár-ügyben tesz mindkét politikai oldal, csak vizuális cirkusz, mivel a közvélemény egyetlen "dobozos" sajtótájékoztatóval sem kerül közelebb az ügy igazi megértéséhez. "Posztmodern látszatpolitizálás zajlik, amelynek az lehet a forrása, hogy valamelyik "spindoktor" jó pénzért azt mondta nekik, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni a tények és a látszat között, ami pedig nem igaz" – vélekedett az esztéta. 

A Fidesz kommunikációja összeszedettebbnek tűnik, mert egy zárt ideológiát – benne a messianisztikus jegyekkel felruházott Orbán Viktort – kell "eladniuk". Tudják, hogyan és miként kívánják a maguk képére formálni a társadalmat, még ha a koncepció erősen vitatható is. Orbán Viktor ebben a mátrixban egy jó közszereplő, ügyes rétor. A párt képviselői egyébként már egy fordulóval előbb megvásárolták az angolszász politikai marketing kézikönyveket, mint az ellenfeleik.

"Az MSZP helyzete annyiban más, hogy a kormány éves programja elsősorban az, hogy januártól eljussanak decemberig. Az egységes politikai ideológia hiányzik – jegyezte meg György Péter, aki szerint Medgyessy Péter kezdetben azzal tudta kompenzálni retorikai hiányosságait, hogy politikai pályája elején bejelentette, "ő nem jó beszélő". Az őszinteség miatt a hiányosságot az emberek megbocsátották. Az MSZP is igyekszik ügyesen alkalmazni a politikai marketing technikai elemeit, a kézikönyveket és a tanácsadókat ők is "megvásárolták". 

A két nagy párt kommunikációs felkészültsége között ezért nincs már különbség. A kormány nem kommunikációs hibákat követ el, hanem láthatóan nem tudja, hogy merre menjen – vélekedett az ELTE tanára. 

Ebben a helyzetben pótcselekvés a vizuális politizálás is, de a Nap-kelte-féle émelyítő "összeborulás" is – vélte György Péter, aki szerint a politikai élet válságára utal, hogy Gyárfás Tamás Szuperriporter kerestetik cím? műsorában az amúgy a politikai életben élet-halál harcot folytató politikusok egymással "jópofiznak". Kuncze Gábor Dávid Ibolyával, Lendvai Ildikó Ernyei Bélával, és Rogán Antal – az egyik utolsó pártállami vezetővel – Berecz Jánossal készített közös produkciója azt sugallja: a viták csak látszólagosak, az egész politikai elit "egy eresztés". 

Képernyőfüggés

Egy, a Sajtószabadság Központ felmérésére alapuló tanulmány szerint politikai szempontból a legfontosabb információforrást a televíziók jelentik. A megkérdezettek 74 százaléka elsődleges információs forrásként általában a tévét, 9 százalékuk általában a rádiót, ugyanennyien valamelyik napilapot, 3 százalékuk valamelyik hetilapot nevezte meg. Az emberek negyede nem bízik a televízióban és a lapokban. A foglalkozások presztízsét összehasonlítva pedig azt az eredményt kapták, hogy százig terjedő skálán a legmagasabb bizalmi index a tanároké (68 százalékpont), a legalacsonyabb a politikusoké (32 pont), míg az újságírók 45 pontos eredményükkel a középmezőny tagjai.

Olvasson tovább: