Kereső toggle

Stratégiánk az optimizmus

Kuncze Gábort, az SZDSZ elnökét és miniszterelnök-jelöltjét kérdeztük

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az utóbbi hetekben fordulat történt a párt stratégiájában: radikális, közérthető üzenetekkel állt elő az SZDSZ. De miért csak most, a négy év – mondhatni – "szürkeség" után?



Kuncze bízik a "Több mint biztosban" Fotó: Somorjai L.

– A választásokig még csaknem két hónap van hátra, éppen ezért most elsősorban arra törekszünk, hogy az üzeneteink eljussanak a választókhoz. Most alkalmunk van felmutatni, melyek azok a területek, amelyeket a következő időszakban a legfontosabbnak tartunk. Másrészt látjuk, hogy "a rendszer" nem kedvez annak a korábban megszokott módszernek, amelyben az ember érvelni tudott, ki tudta fejteni a gondolatait. A pozitív üzenete-ket egy-egy mondatban kell megfogalmazni. Kihívást jelent az is, hogy ma látszani kell, olyan kampányt kell folytatni, amire felfigyelnek. Az volt a célunk, hogy most figyeljenek fel az SZDSZ üzeneteire. Mostantól kezdve koncentrálni tudunk a program különböző elemeire. Mivel leegyszerűsített üzenetekről lehet csak szó, nagyon sok rendezvényt szervezünk, ahol van lehetőség a kifejtésre is.

– Leegyszerűsítve tehát az üzenetet, a négy programpont: adó, egészségügy, diplomás minimálbér, korrupció…

– Remek, látom átment az üzenet.

– Valóban, egyet azonban hiányolok: nem látni azokat a személyiségeket, akik egy-egy programot fémjelezni szoktak. Emlékezetes, hogy a Fidesznek 1998-ban Gógl Árpád segített sokat, az MSZP-nek pedig jelenleg Csehák Judit az "egészségügyis arca".

– Pedig vannak a mi programjaink mögött is ilyen "arcok". Az egészségügyi programunk mögött például Molnár Lajos, a Szent István Kórház igazgatója áll, a gazdasági program kidolgozása közismerten Békesi László nevéhez fűződik, ezt tehát az ő neve fémjelzi. Ami "A tiszta közélet" programját illeti, nos, mi azt szeretnénk, ha tisztulna a közéletünk, ha nagyobb rend lenne a központi elszámolás terén, és ezt mindenki képviseli nálunk, nem kell megszemélyesíteni. A diplomások minimálbérének kérdése több programmal is összefügg, de ezt is – hasonlóan az előző témához – mindannyian képviseljük.

– Újra feltűntek az SZDSZ mellett azok a szimbolikusnak számító személyiségek, akiket évekkel ezelőtt "elengedtek" maguk mellől. Miért tartották fontosnak, hogy újra maguk mellé állítsanak olyan embereket, mint például Tamás Gáspár Miklós vagy Kis János?

– Ketté kell választani a dolgot, mert a személyes viszonyom végig jó volt Kis Jánossal, Tamás Gáspár Miklóssal, Eörsi Istvánnal és Konrád Györggyel egyaránt, függetlenül attól, hogy sokszor – helyesen – kritikát fogalmaztak meg az SZDSZ politizálásával kapcsolatban. Ők úgy működnek nálunk, mint a párt lelkiismerete, akik az aktuális politikai történésektől és mérlegelésektől teljesen függetlenül mondják el a véleményüket, és érdemes odafigyelni rájuk. A mostani fellépésük arról szól, hogy az SZDSZ egységes, nincsenek belső viták, mindenki tenni akar a tíz százalék feletti szereplés érdekében. A küldöttgyűlésünk is ezt demonstrálta, remélem elég hatásosan.

– A választásokra kitűzött tízszázalékos eredményt mire alapozza? Hiszen hosszú évek óta nem ért el ennyit az SZDSZ.

– Az SZDSZ-t korábban jellemezte a kishitűség, én pedig azt szeretném, ha ennek most véget vetne, és kitűzne egy nagyon erős célt maga elé, és mindenki hinne benne, hogy ez elérhető, és ennek érdekében dolgozna. Ha körbenéz a politikai piacon, látható, hogy az MSZP és a Fidesz is azt mondják, egyedül ötven százalék fölötti eredményt fognak elérni. Csurka azt mondja, hogy tizenöt-húsz százalékot fog elérni. Torgyán azt mondja, tíz százalék fölött fog teljesíteni. A Centrum Párt azt, hogy be fog kerülni a parlamentbe. Erre én meg azt mondom, hogy nem aggódom a parlamentbe jutás felől, és kitűzöm mindenki számára célként, hogy érjünk el tíz százalék fölötti eredményt. Én ezzel még mindig szerényebb vagyok az összes többinél, akiknek az állításait összeadva egyébként egy 150-160 százalékos parlament rajzolódik ki. De amikor mások ilyen kijelentéseket tesznek, mintha ez már biztos lenne, miért merül fel az SZDSZ esetében, hogy kitűzött egy olyan célt, amit ma sokan lehetetlennek gondolnak, de aminek a lehetőségében mi hiszünk?

– Ismert ugyan az SZDSZ fiatal csoportjának, az Új Generációnak a neve, a plakátokon viszont továbbra is a régi gárda szerepel, nem érezhető különösebb "fiatalítás". 

– Ott állnak már, de még nem tudták átvenni a mi helyünket, hiszen ahhoz azért nagyobb gyakorlat, nagyobb ismertség is szükségeltetik, és azért arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az Új Generáció tulajdonképpen valamikor a ciklus közepén szervezte meg magát, és néhány hónapja döntöttek csak úgy, hogy most már az SZDSZ-en belüli szervezeti egységként is szerepelni fognak. A küldöttgyűlésen felszólalt Csőzik László, az Új Generáció tagja. Hadd tegyem hozzá: én is egy új arc vagyok, hiszen a 88–92 közötti időszakban a nyilvánosság számára még nem voltam látható vagy ismert. Ebből a szempontból új arcként kezelhető Kóródi Mária is vagy például Wekler Ferenc, és más okokból, de Fodor Gábor is. Nálunk építkezés zajlik, ami nem hoz egyik pillanatról a másikra látványos változásokat, de van egy új generáció az SZDSZ-en belül, akik itt vannak, dolgoznak, és akik szép lassan átveszik a mi helyünket. 

– A mostani kampányukban élesen bírálják a Fidesz politikáját, amelynek – állításuk szerint – hatása nyilvánvaló, mindenki érezheti a saját pénztárcáján. Minek köszönhető akkor Ön szerint a Fidesz népszerűsége?

– Sajnálatos módon a Fidesz a politikát a hit kérdésévé tette, egy réteg bármit elfogad, amiért cserébe politikai eredmények helyett hitet kínálnak neki. Ezért úgy látom, az emberek egy része mindenképpen rájuk szavaz, függetlenül a kormány teljesítményétől.

Olvasson tovább: