Kereső toggle

Vidéki komplexus a fővárosi komplexumok ellen

Elment a metró

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orbán Viktor miniszterelnök szerint a Fővárosi Önkormányzat elvesztette a metró-pert, a budapesti polgárok viszont megnyerték. Orbán Viktor szokásos szerda reggeli interjújában fejtette ki, hogy a metróper elvesztése után most már szabadon, kötöttségek nélkül, csak a józan ész és a közös érdekek alapján lehet döntést hozni a metró megépítéséről. A miniszterelnöki interjú valószínűleg egy új korszak kezdetét jelzi a kormány fővárossal kapcsolatos kommunikációjában, amely pedig nem kényeztette el a fővárosiakat az elmúlt három és fél évben sem.

Az 1998-as önkormányzati választás után keményen fogta a Fidesz vezette kormány a fővárost: a kormány egyre inkább a vidék fejlesztésére koncentrált, és szemmel láthatóan nem zavarta az sem, hogy intézkedései Budapest-ellenesnek tűnhetnek a fővárosiak számára. A kormány fővárossal kapcsolatos első komolyabb lépése a metróberuházás felfüggesztése volt, amelyet az ellenzék első büntetéseként élt meg. Böhm András, a fővárosi szabad demokrata frakció vezetője szerint a beruházás leállítása azért sem volt logikus, mert a metró megépítése Latorcai Jánosnak, a kormány főpolgármester-jelöltjének programjában is szerepelt. Böhm szerint a kormány indítéka nem elsősorban a főváros-ellenesség, hanem az, hogy nem az ő jelöltjük nyert. Demszky személye két szempontból is vörös posztó lett a kormányzat szemében: egyrészt azért, mert az ellenzék a parlamenti választásokat követően megint nyerni tudott a fővárosban, másrészt Demszky egy rossz emlék? szövetséges párthoz tartozott. 

Az MSZP szerint az elmúlt három és fél év szűk esztendőnek bizonyult a főváros számára: a kormány megakadályozta a metróépítést, s programjától eltérően nem építette tovább az M0-ás körgyűrűt, több milliárdos forráselvonással sújtotta a fővárost, és folyamatosan igyekezett ellehetetleníteni Budapest működését. Gy. Németh Erzsébet, a fővárosi MSZP-frakció vezetője szerint a kormány a kiszárítás taktikáját alkalmazta a fővárossal szemben, amit a főváros – a politikus szerint – csak egy nagyon szigorú, takarékos költségvetéssel élt túl.

Tirts Tamás szerint az MSZP nyílt levele – amelyben megköszönik a kormány fővárosellenes ténykedését – csak kampányfogás, a kormány ugyanis nem fővárosellenes, bár tény, hogy a kormányprogram nagyon fontos eleme a vidék felzárkóztatása. "A polgári kormány hangsúlyosan jelezte, hogy számos stratégiai kérdésben nem Budapestre fog koncentrálni" – mondta a Heteknek Tirts Tamás. A fideszes politikus szerint erre azért van szükség, mert a vidéken élők lehetőségei sok tekintetben elmaradnak a fővárosban élőkétől, a vidéki diákok továbbtanulási esélyei például kisebbek, mint a fővárosiaké. Tirts szerint Budapest ugyanakkor jobb helyzetbe kerülhetett volna, ha a fővárosi vezetés kompromiszszumképesebb. Gy. Németh Erzsébet szerint a Fidesz valójában a vidékre sem koncentrált, hiszen autópályák építésére vonatkozó ígéreteit sem teljesítette, a vidék szembeállítása a fővárossal pedig nem szolgálja az ország érdekét. 

Böhm András szerint a választások közeledtével a kormány lazítani fog Budapesttel kapcsolatos retorikáján, és "megpróbálják elmagyarázni, hogy miért késlekedtek négy évig". Ezt a nézetet osztja a szocialista városvezető aszszony is, de biztos abban, hogy "az emberek nem ostobák, ezt a képmutató magatartást nem veszik be". Németh úgy véli: a fővárosi közvélemény-kutatási eredmények is bizonyítják, hogy a lakosság továbbra is a szocialista-liberális vezetést támogatja. Az elmúlt három és fél évben nem változott úgymond a társadalom szerkezete, továbbra is nagyon erős az MSZP támogatottsága, különösen – a "vörös félholdnak" nevezett – Terézváros–Józsefváros, Ferencváros – Kőbánya – Zugló és a külső pesti kerületekben. "Mindezektől függetlenül mi az emberekre nem pártszimpatizánsként, hanem polgárként tekintünk. Sajnálatos, hogy a főváros közlekedését nem sikerült megoldani. Ez olyan kérdés, ami nem csak a budapestiek gondja. Ebben segített volna a 4-es metró" – fogalmazott a politikus aszszony, aki különösen szégyenteljesnek tartotta, hogy az Orbán-kormány ideje alatt egyetlenegy címzett támogatást sem ítéltek meg a fővárosnak. A elmúlt években elkészült beruházások – például a Szabó Ervin könyvtár rekonstrukciója vagy az Uzsoki úti kórház – központi támogatásáról még 1998 májusa előtt döntött a Horn-kormány.

Arra a kérdésünkre, hogy a Fidesz szűkkör? vezetőségének esetleg vidéki származása (Orbán Alcsúton, Áder Csornán, Szájer Sopronban és Kövér Pápán nevelkedett) lehet-e oka egyfajta Budapest-ellenességnek, Tirts Tamás egészen röviden csak annyit mondott, hogy "a népi-urbánus kérdés ma már nem releváns kérdés". Több elemzés szerint a Fidesz vezetői azért is fordultak el a baloldali, liberális értelmiségtől, mert a fővárosi értelmiségi szalonokban nem fogadták el őket, illetve még további tanulást javasoltak nekik. A szocialista frakcióvezető szerint már nem az a lényeges kérdés, hogy miért, esetleg milyen pszichológiai okokból lettek fővárosellenesek a Fidesz-vezetők, hanem az, hogy miként lehet a főváros érdekében tenni. Hiszen a főváros az ország gazdasági, politikai és kulturális szíve, ezért a vidékkel való szembeállítása az egész országnak káros. "A problémára a megoldást egész egyszerűen a Medgyessy-kormány jelentené" – zárta a beszélgetést Gy. Németh Erzsébet. Böhm András szabad demokrata vezető nem kívánta elemezni a vidékiség kérdését, szerinte akkor válnak majd igazán profi politikusokká a legnagyobb kormánypárt vezetői, ha nem Budapest–vidék megosztásban gondolkodnak. 


"A bűnös város"

Munkatársunktól

A főváros és a vidék ellentéte kisebb-nagyobb mértékben több évszázados múltra tekint vissza. Gvadányi József 1790-ben írt Peleskei nótáriusa tartalmaz már érveket a fővárosiak ellen. Az igazi ellentét kialakulása a kiegyezés korában indul el azáltal, hogy Pest – amely soknemzetiség? volt – nagy iramban elkezdett fejlődni – fejtette ki a Heteknek Kende János történész. Mint elmondta: a századelő Budapestje vibráló gazdasági, kulturális és szellemi élettel dicsekedhetett. Például Gorkij egyik műve 1895-ben a fővárosban majdnem egy időben jelent meg a moszkvai kiadással, 1903-ban a világhír? Moszkvai Művész Színház pesti vendégszereplésére özönlöttek a színházértők. A világ élvonalát jelentő Párizsban és Moszkvában történt kulturális események hírei egy-két nap alatt Pestre érkeztek. A liberálisnak tekinthető Bárczy István főpolgármester ideje alatt végbemenő ingatlanfejlesztések során nyerte el Budapest – a világörökség részét képező – nevezetes arculatát. 1913-ban a Városi Szemlében leírtak jól mutatják, hogy milyen tervek, mondhatni világvárosi szellemi tőke halmozódott fel a városvezetésben. A vidéki származású Ady és a nyugatosok szinte kivétel nélkül fővárospártiak voltak, mivel az ország és a vidék felemelkedését az itt zajló polgárosodásban, emancipációs és modernizációs törekvésekben látták. 

Az első világháború, az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság bukása után Horthy Miklós "bűnös várossá" nyilvánította Budapestet. Hiába győzőtt 1925-ben a szociáldemokrata-liberális Demokrata Blokk, a konzervatív Bethlen István miniszterelnök idején mégsem érvényesíthették többségüket a főváros vezetésében. A főváros infrastrukturális fejlődése – az általános gazdasági válság hatására – megtört, a Városi Szemlében megfogalmazott fejlesztések megakadtak. Trianon után egyértelműen "Budapest-szív?" lett az ország, hiszen több jelentős város, így Kolozsvár, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad és Újvidék a határon kívülre került. A modern és felvilágosult főváros és a félfeudális és nyomorgó vidék közötti különbség még inkább égbekiáltó volt.

A népi írók körében ekkoriban kitapinthatóan megjelenik a főváros-ellenesség, melynek legnagyobb hatású alkotása Szabó Dezső 1919-ben megjelent nagyregénye, Az elsodort falu. A könyv azt sugallja, hogy vidékről felkerült tiszta lányokból prostituáltak lesznek, a magyar őstehetségek elkallódnak, elzüllenek Budapesten. Ez utóbbi gondolatsor a nyilas irodalomban nyílt antiszemitizmussal fűszerezve még inkább felerősödött. A valódi őstehetség, Sértő Kálmán tragédiáját is ezzel magyarázta a nyilas publicisztika.

A Horthy-korszakban is, a gazdasági válságot követően, voltak építkezések, így a negyvenes években az Újlipótváros és a Kosztolányi tér környékének a kialakítása és több ezer bérlakás építése ehhez az időszakhoz köthető. Sőt, a Bárczy-féle 1913-as tervekből megépítették a Boráros térnél tervezett hidat, amit – a rendszer stílusából adódóan – Horthy Miklósról neveztek el. (Ma Petőfi hídként ismerik a fővárosiak.) 

A második világháború után a vidék sokat segített a porig rombolt, éhező fővárosnak: élelmiszert hoztak, küldtek és osztogattak ingyen, a pesti gyermekek térítésmentesen nyaralhattak, "felhizlalódhattak" a falvakban. Tehát egyfajta kibékülési korszak köszöntött be. 

A rendszerváltást követően a konzervatív pártok vezetői kezdtek fővárosellenes húrokat pengetni. Antall József miniszterelnök burkoltan, de kritikus felhanggal beszélt "körútkörökről", azaz a belvárosi értelmiségről, de Boross Péter nyíltan amellett korteskedett, hogy "egészséges vidéki fiatalokat kell a médiába" felhozni.

Olvasson tovább: