Kereső toggle

Lopott-e a katona

A mundér becsülete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Március elején minden előzetes bejelentés nélkül visszahívták posztjáról a
magyar–koszovói békefenntartói kontingens parancsnokát, Papp Gyula alezredest. A vád
– többek között – háborús fosztogatás. Az alezredes az ügy kirobbanása óta ártatlanságát
hangoztatja. A bírósági tárgyalás negyedik napja zajlik a Fővárosi Katonai Bíróságon.
Az ügyész által a vádiratban megfogalmazott vádpontokból már csak egy áll, a többiről
kiderült, hogy puszta rágalom, és úgy tűnik, a közvélemény is Papp oldalán áll.
Mivel az alezredes számára a vezérkar megtiltotta a nyilatkozattételt, ezért ügyvédjét,
Zeke Lászlót kerestük meg.

– Véleménye szerint a nyilvánosság ad valamiféle védelmet Magyarországon?

– Úgy gondolom, igen. Érezzük a sajtó eddigi kiállásának eredményeit. Nem
kellett ugyan nagyot fordítani a közvéleményen, de a sajtó következetes, tárgyilagos
tájékoztatásának eredményeképp mára teljesen egyértelműen Papp Gyula oldalán áll
a közügyek iránt érdeklődő közvélemény. Ennek jeleit látjuk a tévében, halljuk
a rádióban, olvassuk az újságban, az interneten.

– Gyakran vállal ilyen "nehéz" ügyeket?

– Papp Gyula nagyszer? ember, és egy nagyszer? embert védeni is nagyszer?
feladat. Teljesen ártatlan. Minden ártatlan embert ért meghurcoltatás előhívja az ügyvédből
a hivatástudatot, a szakmán túli, érzelmi indíttatásokat is. Teljesen azonosulni
tudok az ügy erkölcsi oldalával is.

– Hány vádpont volt?

– Sok. Tény azonban: mire mi eljutottunk a nyomozás végére, három ügyben
megszüntető határozat született, öt ügyben pedig vádindítvány készült.

– Ezek közül a legsúlyosabb talán a háborús fosztogatás, ugye?

– Igen. A háborús fosztogatás az emberiség elleni bűncselekmény kategóriába
tartozó, el nem évülő, ezen belül is háborús bűn.

– Hogyan jött a képbe ez a vádpont?

– Azt gondolom, hogy az első körben felhozott ügyek csip-csup ügyek voltak –
benyitott egy katona a zuhanyozó sátorba, egy katona erotikus csípőmozgást hajtott végre
az ebédlőben és a többi. Ezek egytől-egyig, a szó szoros értelmében véve nevetséges
ügyek, ilyenekre pedig lehetetlen vádat emelni. A háborús bűn teóriája esetünkben
talán az "indulat tehetetlenségi nyomatéka" folytán keletkezett. Hála istennek
csak pár napig élt a háborús fosztogatás "alapos gyanúja", a felettes ügyészi
szerv panaszunkra megalapozatlannak találta azt.

– Érdekes, hogy amikor feltűnt a háborús fosztogatás első verziója a sajtóban,
a közvélemény szinte abban a pillanatban védence mellé állt…

– Igen, mert ez olyan vérlázító, olyan durva sértés volt, mint egy arculcsapás.
Most már, hogy a háborús fosztogatás a múlté, akár köszönetet is mondhatnánk az
ügyészségnek, mert ez volt az, ami a legjobban mellénk állította a közvéleményt.

– Lát-e az ügy mögött politikai szándékot?

– Ez nem politikai ügy. Sem a minisztériumnak, sem a politikai pártoknak, sem a
honvédelmi bizottságnak semmilyen problémája, baja nem lehet, nem is volt és nincs is
Papp Gyulával. A honvéd vezetés "holdudvarának" köréből származó – nem a
honvéd vezérkar első számú emberére gondolok –, kicsinyes indulatokról lehet talán
szó. A nyilvánvaló példákból hadd mondjak kettőt: az egyik úgynevezett "elfogulatlan
tanú", egy őrvezető rendfokozatú katona, aki arról számolt be, hogy parancsnoka
nem válaszolt az őt ért szitkokra. Ezt az "elfogulatlan tanút" az alezredes úr
fegyelmi vétség miatt küldte haza időnap előtt, illetve büntetőeljárást kezdeményezett
vele szemben elöljárói tekintély megsértése miatt. Egyébként az "elfogulatlan
tanú" szavahihetőségét is megkérdőjelezheti sok körülmény. A legfontosabb talán
az, hogy per pillanat büntetés-végrehajtási intézetben előzetes letartóztatásban
van, súlyos, köztörvényes cselekményekért, többek között önbíráskodásért.
Magánéletében követte el ezeket a cselekményeket, a katonaságtól teljesen függetlenül.
Azt hiszem, ez egyértelműen igazolja azt, hogy egy ilyen katonának az objektív,
teljesen érzelemmentes vallomására nem lehet építeni a vádakat. A másik példa egy
olyan, szintén "elfogulatlan" katona vallomása, akinek pristinai szerződését az
alezredes úr – élve jogával – nem hosszabbíttatta meg, miután elégedetlen volt a
katona addig végzett munkájával.

– Mit gondol, kit terhelne felelősség, ha bebizonyosodna védence ártatlansága?

– Azoknak a magas szakmai köröknek kell ezért vállalni a felelősséget, akik
az ilyen körülmények között elhangzott vallomásokra alapozva engedtek utat az
alezredes úrral szembeni lavinának. Félrevezetett elöljáróknak talán egy kicsit
elhamarkodott döntéseiről van szó. Ha Papp Gyulát – vagy bárki mást –
feljelentik, akkor azt ki kell vizsgálni, ezzel nincs is semmi gond. Én magát a vizsgálatot,
az egésznek a sajtóoldalát kifogásolom. Azt, hogy névvel megelőlegezve, az ártatlanság
vélelmétől teljesen idegen módon nyilvánosságot kaphat az, hogy "a parancsnokot körüllengi
a bűn"; azt, hogy a gyanúsított és az ügyvéd a sajtóból értesül (a hivatalos közlést
megelőzően 10 nappal) a háborús fosztogatás "alapos gyanújáról"; azt, hogy a
gyanúsított, illetve a védő nem mehet ki a "tett" helyszínére tájékozódni.
Ehhez képest külön kellemetlen az alezredes úr számára, hogy nem reagálhat a maga
és katonái becsületének védelmében, nem adatik meg számára, hogy kikérje magának
katonái nevében is, hogy a magyar katonák nem táborukat parancsra összelopkodó
tolvajok.

Mindent összevetve nem biztos, hogy helyesen mérték fel, mekkora nyilvánosságot
kaphat Papp Gyula alezredes úr ügye. Nem biztos, hogy számot vetettek a közfelháborodással…


– Mit vár? A tárgyalás végén rehabilitálni fogják az alezredes urat, vagy
sem?

– Az ügy jelenlegi állása szerint már csak a vádirat egyetlen pontjára korlátozódik
a bíróság munkája. Éppen azon vagyunk, hogy egy 8 ezer forintos vascsőről és egy
50 ezer forint értéket képviselő téglacsomóról is bebizonyosodjon, hogy nem lopták
el, hanem a koszovói táborban beépítésre került. Nagyon bízom abban, hogy a vádiratot
ejti a bíróság, ügyfelem pedig folytathatja katonai pályafutását. A rehabilitáció
kérdése pedig egy polgári per tárgya.

Olvasson tovább: