Kereső toggle

Jelenséget vizsgáltak

Bányák és a tényfeltárás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közel egy éve az Élet és Irodalom riportot közölt, amelyben Fidesz-közeli
emberek cégeihez áramló közpénzek útját követte egészen a hahóti bányákig,
ahol már a miniszterelnök édesapja vált érintetté. 2000-ben a könyvhéten a lap a
"Fiúk a bányában" címmel gyűjteményben adta ki a cikk által elindított "lavina"
megnyilvánulásait: cikkeket, tévés és rádiós interjúk szövegét, peranyagokat.

1999 őszén a Fidesz – MPP és több vezetője A fiúk a bányában cím? cikk
megjelenését követően három sajtó-helyreigazítási pert indított az Élet és
Irodalom ellen, ezek közül kettőt megnyert, egyet visszavont. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője
– jogi végzettség? ember lévén – készséggel elfogadta a bíróság döntését,
már csak azért is, mivel az a lényeget amúgy sem érintette. "Ezek a perek,
amelyeket a Fidesz indított, nem az ügy alapállításait érintették. A könyvvel valójában
az volt a célunk, hogy így, egyben elolvasva láthatóvá váljon, mennyire nem lényegi
kérdéseket érintettek a perek" – mondta el lapunknak Kovács Zoltán.

Az ÉS alapállítása az volt, hogy a Fidesz az ingyenes állami juttatásként pártszékház
céljára kapott tisztika-szinó értékesítéséből származó összeg egy részével
nem számolt el a párt tagsága előtt. Nem képezte vita tárgyát, hogy a bevétel egy
jelentős része annak a Quality Invest Rt.-nek a tulajdonába került, melynek vezetői
Fideszhez közeli emberek voltak. Ez a cég lett később résztulajdonos a miniszterelnök
apjának abban a kft.-jében, amelyik a hahóti bányákat megvásárolta. Ily módon
jelentek meg a "fiúk", azaz fideszes vezetők 1993–94-ben a "bányában", a cégek
pedig az azóta elhíresült Kaya Ibrahimnál és Joszip Totnál fantomizálódtak.

"A bányaügy példát mutatott a sajtó és a hatalom ütközésére" – írja Sükösd
Miklós médiaszociológus a könyvben, amit egyébként a mai magyar tényfeltáró újságírás
egyik legjobb teljesítményeként értékel.


"A történet már kitörölhetetlen"

– mondja Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője

– A bíróságon mit tapasztaltak a per során?

– Nincs panaszom a bírósági ítéletekre. Én magam is jogot végeztem, tudom,
hogy az ügy ura a felperes, ő határozza meg, hogy miről folyjék a per. Amiről nem
akar beszélni,

arról nem folyik per. Mi próbáltuk előhozni a bizonyítékainkat, ami a pénz mozgását
illeti, de ilyenkor a Fidesz ügyvédje kérte a bíróságot, hogy szólítsa fel az ÉS-t:
szorítkozzon a per tárgyára. A korrupciónak, a gazdasági bűnözésnek az a lényege,
hogy semmiről nincs nyom. Ezeket a nem létező nyomokat kell az újságírónak iszonyú
aprólékosan, időt és energiát rabló munkával, mintegy a semmiből előteremtenie. Véleményem
szerint ennek a m?fajnak – a tényfeltáró újságírásnak – már jobban jelen
kellene lennie a magyar sajtóban. Meghátrálnak az ilyen ügyek elől. Ez a cikksorozat
legalább megmutatta, hogy adott esetben szembe lehet helyezkedni akár az egész kormányzattal
is – ha komolyan vesszük a jogállamiságot. A tényfeltáró újságírás ráadásul
Magyarországon még azzal is küzd, hogy a jobboldali lapok mindenáron a baloldali és
liberális ügyeket akarják feltárni, a baloldali lapok pedig mindenáron a jobboldalit.


– Milyen visszhangra számítanak a könyvvel kapcsolatban?

– A történet ebben a formában már nem az újdonság erejével akar hatni.
Egyszerűen jelzi, hogy ez a történet kitörölhetetlenül benne van a magyar közéletben.
Fontosnak tartom, hogy egy párt, amelyik 98-ban a választási programjában azzal lépett
fel, hogy ő az egyetlen tisztakez? párt; az már 93-ban sem volt igaz, most pedig még
kevésbé. Lehet kommunikálni, lehet két jelentéktelen pert nyerni, de az emberek mérlegelik
a történteket. A tényfeltárás célja, hogy tényeket hozzon elő, hogy megcáfolja,
ha valaki olyasmit beszél, ami nem igaz.

Olvasson tovább: