Kereső toggle

Mi lesz a hajléktalanokkal

Gyermekes családok az utcán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szeptember elsejétől fedél nélkül maradhatnak a Csavargyár utcai hajléktalanszálló
lakói. A bizonytalan helyzetet az eredményezte, hogy az épület üzemeltetője, az
Eravis Hotel felmondta a bérleti szerződést a hajléktalanok elszállásolásával
foglalkozó Fővárosi Szociális Központ és Intézményeivel (FSzKI). A kiköltöztetés
hírére kisebb pánik tört ki a hajléktalanok között, egyikük öngyilkosságot kísérelt
meg, többen sokkos állapotba kerültek.



Az utcára kerülhetnek    Fotó: Somorjai László

Az Eravis a szerződésben foglalt harminc napos felmondási határidő lejártakor újabb
három hét türelmi időt adott a távozásra – tudtuk meg Hegedűs Katalintól, a szálloda
igazgatójától. Amennyiben az FSzKI addigra sem talál helyet a lakók elszállásolására,
a hajléktalanok az utcára kerülhetnek.

A felmondás jogszerűen történt, sőt – ahogy Pelle József az FSzKI igazgatója
lapunkat tájékoztatta –, évek óta számíthattak rá, hiszen az épületre
folyamatosan érkeztek a vételi ajánlatok. Most mégis minden bizonytalan, ugyanis a
jelenlegi bérleti díjért nem találtak másik kiadó ingatlant, a költségvetés módosításához
viszont közgyűlési határozat kell.

A háromszintes szállóban jelenleg 116 egyedülálló férfi, és 19 család él, közülük
33 kiskorú gyermek. A hajléktalanok a "felszínen maradás" utolsó lehetőségét látják
az átmeneti szállásban, itt ugyanis féléves szerződéssel lakhatnak, és ellentétben
a "fapaddal", nappal sem kell elvinniük a holmijukat. "Ez tulajdonképpen egy osztályon
aluli szálloda, ahonnan el tudunk járni dolgozni" – mondta ottjártunkkor az egyik
lakó. Az is nagy könynyebbség, hogy hetente kétszer orvos látogatja az itt élőket,
akiknek több mint 50 százaléka rokkantnyugdíjas.

A lakbér összege jelképes, havonta 2300 forint személyenként, az FSzKI ugyanakkor körülbelül
11 ezer forintot fizet ágyanként az Eravisnak. A szálló folyamatosan teltházzal üzemel,
ellentétben a korábbi évekkel, amikor a nyári hónapokban 30 százalékkal csökkent a
létszám. "Ez azt jelenti, hogy az igazi hajléktalan létet élvező ember, aki jó időben
kimegy a Duna-partra, már nem létezik" – mondta a Heteknek Ornoffer Annamária,
szociális munkás, aki egyben az intézmény védőnője is.

Pelle József igazgató kizártnak tartja, hogy szeptember elsejéig végleges megoldást
találjanak a Csavargyár utcaiak problémájára. Amennyiben kapnának is költségvetési
támogatást a 100 millió forint nagyságrend? ingatlanvásárlásra, a megvalósításhoz
néhány hónapra volna szükség. Az egyedülálló férfiakat ezért átmenetileg az
FSzKI többi létesítményében fogják elhelyezni, ez jelenlegi körülményeik romlását
vonja maga után. Helyzetük mégis jobb a családokénál, akik sorsával kapcsolatban
Pelle József sem tudott semmi jóval kecsegtetni.

Ornoffer Annamária szerint a főváros sajnálja a pénzt az ingatlanvásárlásra, inkább
megszűri az embereket az FSzKI szállóin, és csökkentett létszámú hajléktalant szállásol
el. "Ez nyilván olcsóbb megoldás, viszont a hajléktalanok száma nem ettől fog csökkenni,
legfeljebb egy részük az utcára kerül" – tette hozzá.


A budapesti hajléktalanok számát a legóvatosabb becslések is legalább
harminc ezerre teszik, de egyes vélemények szerint ez a szám akár a százezres nagyságot
is elérheti. Az ennél pontosabb adatközlés az ehhez az életformához kapcsolódó
rejtőzködés miatt lehetetlen. Szakértőnk szerint alapvetően három csoportba
sorolhatóak a hajléktalanok: a "legjobb" helyzetben az átmeneti hajléktalan szállások
lakói vannak, akiknek néhány hónapos vagy féléves szerződés garantálja a fedelet.
Ezekben a szállókban általában négyágyas szobák találhatók, ahol akár családok
is élhetnek. Ilyen például a cikkben szereplő Csavargyár utcai szálló. A "középső"
szint az éjjeli menedékhely, vagy ahogy az érintettek nevezik a "fapad". Ezeken a
szállásokon csak estétől reggelig lehet tartózkodni, már amennyiben jut hely a
jelentkezőnek. A következő éjszaka ott töltését nem garantálják. Az éjjeli menedékhelyeken
gyakoriak a lopások, verekedések. A harmadik kategória tagjai szó szerint az utcán,
parkokban vagy a budai hegyekben élnek. Ők általában tél elején, az első fagyhalálok
idején kerülnek a közvélemény látóterébe.

Olvasson tovább: