Kereső toggle

Magyarország nem lehet kiindulópont

Interjú Kovács Lászlóval, a Magyar Szocialista Párt elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Hétfőn rendkívüli frakcióülést tartott az MSZP. Ezen az eddigi
gyakorlattól eltérően két kormánypárti miniszter is részt vett. Ki kezdeményezte a
találkozót?

– A szocialista frakció kezdeményezte, ennek oka, hogy Koszovóban és Koszovó körül
rendkívül súlyos helyzet alakult ki, amely Magyarország, illetve a vajdasági magyarok
biztonságát érinti, és a térség egészének jövőjét is meghatározza. Úgy
gondoltuk, hogy ebben a kérdésben, és főleg a magyar részvétel konkrét ügyeiben,
akkor tudunk felelősen dönteni, ha minden lehetséges információ a rendelkezésünkre
áll. Ezért kértem meg Martonyi János külügy- és Szabó János honvédelmi
minisztert, hogy jöjjenek el a hétfői rendkívüli frakcióülésre, s adjanak tájékoztatást
arról, hogy a NATO hogyan képzeli el a válság rendezését; milyen lehetséges változatai
vannak a magyar szerepvállalásnak.

– A miniszterek és Önök hogyan vélekednek egy esetleges szárazföldi offenzíva
megindítása esetén Magyarország szerepéről?

– A miniszter urak két dolgot mondtak. Egyrészt azt, hogy ragaszkodnak ahhoz,
hogy Magyarország területéről ne induljon ilyen szárazföldi hadművelet, másrészt:
amennyiben indul nem magyar területről offenzíva, Magyarország harcoló alakulattal
akkor se vegyen részt. Ez egybeesik a mi álláspontunkkal, ezen kérdésekben teljes
mellszélességgel támogatjuk a kormányt. Ennek oka az, hogy ha Magyarország harcoló
alakulatokat küldene, vagy magyar területről indulna, ez azt jelentené, hogy
Magyarországot Jugoszlávia hadviselő félnek nyilvánítaná. Ez elsősorban nem is a
mi biztonsági kockázatunkat jelentené, hiszen NATO-tagként nem vagyunk kitéve jugoszláv
fenyegetésnek, hanem a vajdasági magyarokat hozná lehetetlen helyzetbe; ezt viszont
mindenképpen és feltétlenül el kell kerülni.

– A másik baloldali értékeket képviselő párt, a Munkáspárt más véleményt
vall, mint Önök, nevezetesen elítélik és agressziónak tartják a NATO-csapást.

– A Munkáspártnak az a véleménye, hogy a NATO-t terheli a felelősség, és az
a munkáspárti magatartás, hogy ők Milosevics mellé álltak, és erről Thürmer Gyula
pártelnök biztosította is Milosevics elnököt egy közelmúltbeli szerbiai, belgrádi
látogatásán, logikusan illeszkedik abba a sorba, amely 1991-ben a Gorbacsov elleni szélsőbaloldali
moszkvai puccskísérlet támogatásával kezdődött. Később pedig folytatódott Szaddám
Huszein támogatásával. Mi egyik esetben sem értettünk egyet a Munkáspárttal, és
most sem értünk egyet. Úgy gondolom, hogy a koszovói válság kizárólag Szlobodán
Milosevics hajthatatlan magatartásának az eredménye, amellyel megpróbálja Koszovóból
az albán kisebbséget kiszorítani, amely kisebbség egyébként többséget jelent ott;
és bizony a tömeggyilkosságtól sem riadnak vissza a szerb katonai és félkatonai
alakulatok.

– Mint volt külügyminiszter, hogyan vélekedik Csurka István határrevíziós törekvéseiről?
Múlt héten a parlamentben burkoltan, a hét elején pedig a Magyar Televízió Szabadság
tér műsorában fejtette ki abbéli véleményét, hogy érdemes lenne határátrajzolással
is foglalkozni.

– A legutóbbi frakcióülésünkön elhatároltuk magunkat minden olyan
megnyilatkozástól, amelyek az elmúlt napokban ilyen nyilvános formában, vagy nem
nyilvános formában, szűkebb körben elhangzottak egyes politikusok részéről, akik úgy
gondolják, hogy ebben a válságban Magyarország területi követelésekkel állhat elő.
Rendkívül veszélyesnek és károsnak tartjuk az ilyen megnyilatkozásokat, és személy
szerint is úgy gondolom, hogy kifejezetten veszélyes. Ha Magyarország ezen az úton
elindul, akkor nagyon rövid időn belül minden szomszédjával konfliktusba fog kerülni:
Szerbiával, Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával. Ezt nem engedheti meg magának
Magyarország. Biztos vagyok benne: a kormánypártok meg fogják találni a módját,
hogy elhatárolódjanak ettől; legalábbis én ezt várom a kormánypártoktól, hogy
tegyék egyértelművé: nem osztják Csurka Istvánnak és pártjának véleményét.

– Ezzel a hétfői frakcióüléssel, Szabó, illetve Martonyi jelenlétével
elindult-e a politikai párbeszéd a kormánypártok és az MSZP között? Várható-e a jövőben
a kapcsolatok javulása?

– Lehet, hogy lélektanilag talán van ilyen hatása ennek a találkozónak, hiszen
kedvező jelnek tűnhet az, hogy egy a Fideszt képviselő külügyminiszter és a
kisgazdapárti honvédelmi miniszter jó légkörben találkozott a frakcióval. Sajnos
azonban közvetlen összefüggés nincs a kérdésében vázoltakkal. Ez a téma sajátosságából
is adódott: Koszovó nem pártpolitikai ügy, és nem is belpolitikai, hanem Magyarország
alapvető biztonsági, nemzeti érdekeit érinti. Egyébként belpolitikai témákban is készek
vagyunk a párbeszédre; többször is kezdeményeztük – sajnos ez eddig nem járt
sikerrel.

Olvasson tovább: