Kereső toggle

Az abortusz anyja

A feminista ikon: Margaret Sanger

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Neve itthon talán ismeretlenül csenghet – nem úgy, mint az USA-ban. Hozzá köthető az első Planned Parenthood klinika megnyitása. A 20. század legfontosabb női szereplői között tartják számon, többször jelölték Nobel-díjra is, élete azonban cseppet sem volt viharoktól mentes. Portré.

Margaret Sanger New Yorkban született ír katolikus anya és ír, ateistává váló katolikus apa gyermekeként 1879-ben. Munkássága felszabadítólag hatott nők tízezreire, kapcsolata anarchista szövetségekkel nem véletlen.

Anarchista szomszédok

Életének korai szakaszáról keveset tudni, pedig ismeretes, hogy egész életünkre meghatározó az, ami gyermekkorunkban történik velünk, vagy az, hogy milyen családban növünk fel. Margaret hatodik gyermek volt a tizenegy testvér közül, akik élve világra jöttek családjában. Hét testvére még az anyaméhben, születés előtt meghalt. Ezek meghatározó események voltak életében, valamint a gyermekkori szegénység, apja alkoholizmusa és az, hogy édesanyja 49 éves korában meghalt. Visszaemlékezések arról is beszámoltak, hogy Margaret anyja temetésén magából kikelve üvöltött apjával, hibáztatva őt a nő haláláért. Édesanyja végzettségéről keveset tudni, az bizonyos, hogy egész életében családja ellátásával foglalkozott, nevelte gyermekeit.

Margaret egy szabad gondolkodású, kissé lázadó fiatal volt, bár egy igen szokványos szakmát választott: nővér lett. Eredetileg orvos szeretett volna lenni, de az iskola finanszírozását a család anyagi háttere nem tudta biztosítani. 1900-ban a New Yorkban működő Hudson Plain Kórházban kezdte meg gyakorlati éveit. 1902-ben megházasodott, így a kórházban abbahagyta tanulmányait. Három gyermekük született: két fiú és egy kislány. Építész férjével 1910-ben a Manhattan déli részén található Greenwich Village-ben telepedett le, a város ezen részén egy bohém közösség élt, amely akkoriban radikális politikájáról volt ismert. A pár könnyedén belemerült ebbe a világba. Itt ismerkedtek meg Upton Sinclair íróval és Emma Goldmannal is, aki az amerikai anarchisták ismert vezetője volt. Ebben az időben Sanger csatlakozott a New York-i Szocialista Párt Női Bizottságához és a Liberális Klubhoz. Az Ipari Munkavállalók Világszövetségének támogatójaként számos sztrájkban vett részt.

Gazdagok titka

A születésszabályozást népszerűsítő lapot Margaret Sanger alapította.

Még a kórházi gyakorlata során számos alkalommal találkozott szegény családok szomorú sorsával. Haldokló édesanyákhoz kellett kimennie több ízben, akik magukon igyekeztek abortuszt végrehajtani, mert úgy gondolták, szegénységükbe ne szülessen meg egy újabb gyermek. Egyik írásában Margaret egy történetet mesélt el egy anyáról, aki a halál torkában könyörgött a kiérkező orvosnak: árulja el, hogyan akadályozhatja meg, hogy teherbe essen. A doktor csak vállat vont. Amikor Margaret egyedül maradt az anyával, ugyanezt a kérdést tette fel neki is. Pénzt is hajlandó lett volna fizetni az általa „gazdagok titkának” nevezett információért: hogyan kerülheti el a terhességet. Margaret egy különösen szívhez szóló írásban mesélte el, hogy bár az anya felépült a folyamatos, három hónapon át tartó kezelésének köszönhetően, de aztán megerősödve újra teherbe esett, s az újabb tiltott és nagyon veszélyes önabortálásba belehalt. Később ezt a történetet nevezte meg munkássága beindítójának.

1912-ben kezdte meg felvilágosító iratait publikálni, s bár tiltott iratoknak számítottak, széles körben váltak ismertté. Majd ezeket Amit minden anyának tudnia kell és Amit minden lánynak tudnia kell címeken egybeszerkesztve is kiadta. Olyan felvilágosító témákat részletezett írásaiban, amelyek azelőtt tabunak számítottak. Nyíltan beszélt az intim testrészekről, a maszturbációról, menstruációról, a szifiliszről és egyéb, szexuális úton terjedő betegségekről.

Sanger, amint a szenátus bizottsága előtt szólal fel a fogamzásgátló törvények mellett.
Nincsenek istenek, nincsenek urak

Ezekben az írásokban arról is beszélt, hogy az ember – az állatokkal ellentétben – szégyelli szexuális ösztöneit, azokat keretek közé szorítja. Ezt a faj katasztrófájának nevezte. Megnyerő stílusa és maga a téma is felkeltette az olvasók érdeklődését. Ám ez még nem volt elegendő ahhoz, hogy akadálytalanul terjedhessenek írásai, meggyűlt a baja ugyanis a hatóságokkal. Egy 1873-ban hozott szövetségi törvény értelmében tilos bármilyen eszközt, gyógyszert vagy információt behozni vagy terjeszteni, amelyeknek célja a fogamzás megakadályozása vagy az abortusz kiváltása, valamint tilos nyomtatásban megemlíteni a nemi úton terjedő fertőzések nevét. Ezért – és 1914-ben megjelenő The Woman Rebel azaz A lázadó nő című radikális feminista cikkeket közlő havilapjáért –, valamint számos pamflet kiadásáért perbe fogták. A folyóirat mottója a híres anarchista szlogen lett: „No gods, no masters!”  azaz: „Nincsenek istenek, nincsenek uralkodók/urak!”.

A büntetés-végrehajtás elől Európába menekült. Angliai útja során a szabad szerelem ideológiáját tette magáévá, és szerelmi viszonyt folytatott Havelock Ellis pszichológussal és H. G. Wells íróval. Hollandiában olyan klinikákat látogatott meg, amelyek már ekkor születésszabályozással foglalkoztak. Hazatérve férjével való kapcsolata meghidegült, majd hamarosan el is váltak. Az akkor ötéves lánya halála miatt a vádat ejtették ellene, így nem kellett az ötéves börtönbüntetéssel szembenéznie.

Testvérével 1916-ban megnyitották New York Brooklyn – főleg bevándorló feketék által lakott – negyedében az USA első születésszabályozással foglalkozó klinikáját. Tanácsokat és az addig kiadott írásokat adták az odaérkező, zömében fekete anyák kezébe 10 centért cserébe. Az illegálisan működő klinikát kilenc nappal később a rendőrség bezáratta, Margaret és testvére pedig harmincnapos börtönbüntetést kapott. Letartóztatásuk híre még több támogatót és érdeklődőt szerzett. Így a következő évben újabb folyóiratot indított születésszabályozás témában, majd megalapította az Amerikai Születésszabályozási Ligát (nevét 1942-ben változtatta Planned Parenthood Federation of Americára, azaz a Családtervezés Amerikai Szövetsége). 1922-ben újra megházasodott, olajmágnás férje lett későbbi tevékenységeinek fő támogatója.

Sanger és a Ku-Klux-Klan

1929. április 24-én a New York City-i Legfelsőbb Bíróságon.

1927-ben Sanger a svájci Genfbe utazott, hogy segítsen megszervezni az első Népesség Világkonferenciát, amelynek célja a születésszabályozás globális elfogadtatása volt. Felszólalásáról a Ku-Klux-Klan női szervezetében és a fajnemesítés ideológiájának hirdetéséről korábban már említést tettünk lapunk hasábjain. Sanger rajongott Adolf Hitlerért, eltökélt szándéka volt, hogy állami kontroll alá vonja a populáció változásait. ((H)őseik – A Demokrata Párt elhallgatott története. Hetek, 2017. szeptember 22.)

Munkássága ezután töretlenül haladt előre: sikerült elérnie, hogy bizonyos szövetségi törvényeket módosítsanak, majd a sokszor illegálisan működő klinika folytonos bezáratása is megszűnt, hiszen egy idő után tevékenységük már nem ütközött törvénybe.

Feladatának tartotta, hogy nemcsak Amerikában, de számos más országban is igyekezzen a születésszabályozás, ezen belül is az abortusz tevékenységét elfogadottá tenni. Többek között Indiában – még Gandhival is tárgyalt –, ahol időközben óriási problémává vált a magzatok megölése.

Halála után a szervezet folytatja tevékenységét, napjainkban főleg az abortuszlobbi kapcsán hallhatunk róluk: néhány éve robbant ki a botrány, miszerint magzati szervekkel kereskednek, nemrégiben pedig elérték, hogy New Yorkban egészen a gyermek megszületéséig lehessen az életet kioltani. Több államban még tart a törvények felülvizsgálata, de kérdés, hogy amíg igazi döntés születik, hány gyermek hal meg.

 

Wonder woman

Margaret Sanger unokahúga, Olive Byrne  poliamorikus kapcsolatban élt William Moulton Marston pszichológiaprofesszorral. Ez azt jelenti, hogy kettőnél több személy létesít egyidejűleg intim kapcsolatot egymással. Erről minden szereplőnek tudomása van, mindannyian hozzájárulnak a viszony létesítéséhez. Marston a felesége, valamint Olive és a rajta keresztül megismert Margaret alakjaiból hozta létre Wonder Woman figuráját. A férfi elmesélte, hogy az Olive által hordott ezüst karperecek ihlették meg a Wonder Woman kiegészítőjét. A feministák közreműködésével jelképpé váló lánc és ostor pedig Margaret írásaiban is rendszeresen megjelent, jelképezve a nők elnyomása ellen fellázadók eszközeit.

 

A legnagyobb bűn

Egy 1957-ben készült televíziós interjúban egy idős, ideges, folyton arcához kapkodó, összeszorított szájú hölgyet látunk, aki sokszor visszakérdez a feltett kérdésekre.  Mike Wallace újságíró Margaretet korábbi nyilatkozatairól kérdezi, amelyeket ő rendre tagad. 1957 előtt ugyanis olyan kijelentéseket tett, melyek szerint az ország törvényhozóinak be kellene tiltania, hogy a katolikus – vagy bármilyen keresztény – egyház beleszólhasson tevékenységükbe. A provokatív kérdésekre alig válaszol, a házigazda rendszeresen fel is rója neki, hogy kitér a kérdései elől. A nő arra a kérdésre, hogy szerinte van-e bűn, létezik-e szerinte a bűn fogalma, azt válaszolja: „Szerintem legnagyobb bűn gyermekeket hozni erre a világra.” Később igyekszik finomítani kijelentésén oly módon, hogy a beteg gyerekek életét börtönhöz hasonlítja, de a kérdés igazán nem erre irányult. Wallace arról is faggatja: igaz-e, hogy második férjével nem éltek egy fedél alatt, s ha együtt kívántak vacsorázni vagy moziba menni, telefonon meghívták a másikat. Sanger nem tagadja, azt hangsúlyozza: két felnőtt ember úgy dönt az élete felől, ahogyan helyesnek látja. Ez utóbbi kijelentése hangzik el akkor is, amikor az abortuszról kérdezik, s ez a válasza már a korábbi pamfletjeiben is megjelent. Szerinte a gazdaság és a politika akkor szabadul fel, ha a nő végre ura lesz testének. „A nő kötelessége: az egész világgal szembenézni a »menj a pokolba« tekintettel a szemében, s úgy legyen ideál, hogy felemeli a hangját, és cselekszik a konvenciók ellen.”

Olvasson tovább: