Kereső toggle

A fizika fejedelme

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eötvös Loránd életpályája teljes joggal szerepel nemzeti nagyjaink között. A fizikus, akadémikus, miniszter és mindezek mellett hobbi hegymászó nevével a róla elnevezett egyetem kapcsán találkozunk leggyakrabban. De ki is volt Eötvös Loránd, akinek halálakor Albert Einstein úgy nyilatkozott: „A fizika egyik fejedelme halt meg!”

Eötvös Loránd 1848 nyarán látta meg a napvilágot Budán. Apja, báró Eötvös József író, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, anyja Rosty Ágnes, Békés megye alispánjának a lánya. Keresztszülei anyai nagynénje, Rosty Ilona és annak férje, Trefort Ágoston voltak. A családi öröksége, az oktatás és tanulás fontossága, erősen befolyásolta érdeklődését, és egész életében meghatározó tényező volt.

Szülei nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik taníttatására, így Lorándéra is: 12 éves koráig magántanárnál, majd a piarista gimnáziumban végezte tanulmányait. Kitűnően érettségizett, meglepő módon viszont fizikából csak elégséges osztályzatot sikerült szereznie a később világhírűvé vált fizikusnak.

A gimnáziumi tanulmányok után apja ösztönzésére jogot kezdett el hallgatni, viszont e mellett még matematikát, kémiát és csillagászatot is tanult. Második évre a természettudományok iránti lelkesedése erősebbnek bizonyult, így 1867-ben (miután apja a kiegyezést követően elvállalta a kultuszminiszteri posztot) Heidelbergben folytatta egyetemi tanulmányait, ahol a kor legnevesebb tudósaitól tanulhatott.

1870-ben summa cum laude (színjeles) minősítéssel szerezte meg doktoriját, rajta kívül egy személy kapott az évben hasonló elismerést. Erről apjának a következőképp számolt be:

„E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt… neve König Gyula, győri születésű matematikus.”

Hazatérve 1871 márciusában a budapesti bölcsészeti karon kinevezték magántanárnak, kérelmét a Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Than Károly professzorokból álló bizottság bírálta el.

A következő évben már rendes tanári, Jedlik Ányos 1878-as nyugalomba vonulását követően pedig a Fizikai Intézet vezetői pozícióját töltötte be.

Csupán 25 esztendős korában lett az MTA levelező tagja, tíz évvel később pedig rendes tagjának választja a tudományos testület. Az Akadémiával való együttműködése később is meghatározó: 1889-ben keresztapját, Trefort Ágostont váltja a testület elnöki székében, majd közel 16 éven át végzi a tudományos intézmény igazgatását. E poszton nagyobb szerepet tulajdonított a természettudományok művelésének. Úgy gondolta, hogy a tudomány egyetlen jogos ítélőszéke a tudományos folyóiratok és kiadványok, valamint hogy az elismeréshez nélkülözhetetlen előfeltétel az eredmények nemzetközi ismertetése, publikálása.

Ezt követően közéleti pályafutása is beindul. Bekapcsolódik a Természettudományi Társulat munkájába, 1891-ben többedmagával megalapítja a Mathematikai és Physikai Társulatot, és Mathematikai és Physikai Lapok címen folyóiratot indít el.

A hetvenes évek elejétől kezdve a kapillaritás, vagyis a folyadékok felületi feszültségének jelenségét tanulmányozta. Egy teljesen új mérési módszert dolgozott ki: megállapította, hogy a folyadékok felületi feszültsége összefüggésben áll a hőmérséklet változásával, valamint a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Ez ma a fizikusok körében Eötvös-törvényként vált ismertté.

Élete fő műve mégsem ezzel, hanem a gravitációval és annak mérésével állt összefüggésben. Ennek segítésére találta fel azt a műszert, amelyet ma Eötvös-ingának vagy torziós ingának nevez a tudomány. Az inga lényege egy

1-2 század mm átmérőjű platina- vagy volfrámszálon lógó vízszintes, könnyű fémrúd, melynek két végére platina- vagy aranysúlyt erősítenek úgy, hogy egyik a rúd végén, a másik a rúdról egy vékony szálon lelógva, kb. 20 cm-rel lejjebb van. Mivel az egyik súly közelebb van a föld alatti sűrűbb tömeghez, mint a másik, a vonzóerő nagyobb lesz a másik végére gyakorolt erőnél. Ennek következtében olyan forgatónyomaték lép föl, amely az ingát elcsavarja.

1906-ban a göttingai egyetem pályadíjat tűzött ki a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. Ezt Eötvös Loránd nyerte el, mert az ingájával sikerült 200 miIIiomod pontossággal kimutatni a két tömeg azonosságát. A felfedezés nagyságát jelzi, hogy ez igazolta Einstein általános relativitáselméletét, amit a két tömeg azonosságára alapozott (ekvivalencia- elv). Einstein az 1918 januárjában Eötvöshöz intézett levelében ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Nem szeretném ezt a levélváltást elmulasztani anélkül, hogy Önnek hálámat ne fejezzem ki azért a támogatásért, amelyet a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságára vonatkozó ismereteink az Ön kutatásai révén nyertek.”

Ezen felül Eötvös az ingájával azt is képes volt kimutatni, hogy a föld felszínén nyugatról keletre mozgó testeknél a test súlya csökken, a keletről nyugati irányban mozgóknál pedig növekszik. Ezt a jelenséget pedig Eötvös-effektusnak nevezi ma is a tudomány.

Tudományos munkájában és életének más területein is döntő szerepe volt az igazság keresésének. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként mondott első beszédében is ezt emelte ki: „Nemzeti felvirágoztatásunkat alig fenyegeti nagyobb veszély, mint ha a tudományok értékét aszerint latolgatjuk, amint azok egy vagy más mellékcél elérésére szolgálatot tesznek; mert amint igaz az, hogy a tudomány hatalom, mely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet, úgy bizonyos az is, hogy a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért és nem mellékérdekből keresi.”

Eötvös Lorándot kortársai rendkívül haladó szellemű emberként jellemezték, ez a szemléletmód családalapításában is megmutatkozott, hiszen felesége, Horvát Gizella polgári származású volt (Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter lánya). Házasságukból három lányuk született. Szabadidejét lovaglással és hegymászással töltötte – lányaival együtt több hegycsúcsot is megmászott.

Nemzetéhez való viszonyában Széchenyi Istvánt tartotta példaképének, úgy vélte, hogy a magyarságot csak a nemzet tagjainak munkája és alkotásai emelhetik fel. Szociálisan rendkívül érzékeny volt, ez megmutatkozott miniszteri tevékenysége alatt is. Alig hét hónapos (1894–1895) vezetése alatt 400 új népiskolát hozott létre, valamint jelentősen növelte a tanítók jutalmazására szánt összeget. Úgy vélte, hogy lehetőséget kell teremteni a tehetség kibontakozására, és erre a legmegfelelőbb eszköz a magas színvonalú oktatás hozzáférhetővé tétele. A tanárképzés fejlesztése érdekében 1895-ben megalapította az édesapjáról elnevezett Báró Eötvös József Collegiumot, ahol szegény sorsú, tehetséges fiataloknak ingyenes lakhatást és képzést nyújtottak.  Az intézmény olyan személyeknek adott lehetőséget, mint Kodály Zoltán, Szegfű Gyula, Szegő Gábor vagy Bay Zoltán Lajos.

Nemcsak oktatáspolitikában, hanem a korban rendkívül kényes nemzetiségi kérdésben is határozott álláspontot képviselt: „Ezt nem lehet rendeletekkel megoldani, ehhez tapintat, megértés, a más fájdalmába való beleérzés szükséges.” Ez a beszéd nagyon jó fogadtatásban részesült a nemzetiségek részéről. Az újvidéki nemzetiségi lap, a Naša voda így reagált Eötvös nyilatkozatára: „Rég hangzott ilyen őszinte, fennkölt gondolkodásra valló nyilatkozat magyar államférfi szájából. Az új kultuszminiszter méltó fia nagy atyjának, és méltó utóda azoknak a magyar államférfiaknak, akik mint Széchenyi és Deák a nemzetiségiek kívánalmainak teljesítéséről az első magyar király szellemében éreztek. A miniszteri nyilatkozat a legkedvezőbb lehet az ország nemzetiségeire. Már az a meggyőző, igaz hang, mely a beszéd alaptónusa, arról tesz tanúságot, hogy szívből fakad.”

A halál 1919-ben érte el báró Eötvös Lorándot. Érdekes módon a Tanácsköztársaság saját halottjának tekintette, és a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Párizsban a többek között Marie Curie és Albert Einstein által alapított Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetsége szintén megemlékezett az elhunyt Eötvös Lorándról, és Einstein ezekkel a szavakkal búcsúztatta: „A fizika egyik fejedelme halt meg!”

(A cikk eredetileg a Hetek Határtalan magyarok című bookazine-sorozatának negyedik, befejező részében jelent meg.)

Olvasson tovább: